A hollandiai Radboud Egyetem Orvostudományi Központjának kutatói Guillén Fernández vezetésével a fizikai aktivitás hatását vizsgálták az emléknyomok rögzítésére, és azt találták, hogy a tanulás után négy órával végzett intenzív testmozgás elősegítette a memorizálást. Az időzítés lényegesnek tűnt: a közvetlenül a tanulás után végzett testmozgás nem váltott ki pozitív hatást.
Eredményeink szerint a tanulás utáni sportolás segít az emléknyomok rögzítésében”
– foglalta össze az eredményeket Fernández, a Radboud Egyetem Donders Intézetének munkatársa.
A kutatók a 72 személy bevonásával végzett kísérletben arra voltak kíváncsiak, vajon hogyan befolyásolja az egyszeri intenzív testmozgás a tanulást követően a memórianyomok rögzülését. A kísérleti alanyoknak kb. 40 percnyi tanulással 90 kép-helyszín párosítást kellett memorizálniuk, majd véletlenszerűen három csoportra osztották őket.
Az egyik csoport rögtön a tanulás után ment sportolni, a második csoport négy óra elteltével, a harmadik csoport pedig nem végzett testmozgást. A testgyakorlás 35 percnyi, változó intenzitású – a kimerítő szakaszokat pihentetőbbekkel váltogató – szobabiciklizésből állt. Intenzívnek azt az erőfeszítést tekintették, amelynek hatására a résztvevők pulzusszáma elérte a saját maximumuk 80 százalékát. Negyvennyolc órával később a résztvevők visszatértek a vizsgálat helyszínére, ahol felmérték, mennyire jól emlékeztek a tanultakra, miközben agyukról MRI-készülékkel készítettek felvételt.
A kísérletek azt mutatták, hogy akik négy órával a tanulás után sportoltak, két nappal a tanulás után jobban megtartották a rögzítendő információt, mint akár azok, akik közvetlenül a tanulás után mozogtak, akár azok, akik egyáltalán nem. Ezen felül az MRI-felvételeken a négyórás csoport hippokampuszában – amely a tanulás és az emléknyomok rögzítése szempontjából kulcsfontosságú agyterület – precízebb reprezentációkat figyeltek meg olyankor, amikor az alany helyes választ adott egy kérdésre.
A kutatók ezért arra következtetnek, hogy
a megfelelően időzített testgyakorlás képes javítani a hosszú távú memóriát, ami kiemeli a sportban rejlő lehetőségeket úgy az oktatás, mint a klinikum területén”.
Hogy a késleltetett testmozgás miként fejti ki kedvező hatását a memóriára, az egyelőre nem teljesen tisztázott. Mindenesetre korábbi, laboratóriumi állatokon végzett kutatásokból ismert, hogy a katekolaminok – e testünkben természetes módon előforduló vegyületek, amelyek közé az adrenalin és a noradrenalin is tartozik – elősegíthetik az emléknyomok rögzítését. Márpedig az egyik legkézenfekvőbb mód arra, hogy a katekolaminok szintjét fokozzuk, éppen a testedzés.
Fernández és munkacsoportja a továbbiakban más időzítéseket is ki szeretnének próbálni, és részletekbe menően kívánják vizsgálni a sport memóriára gyakorolt hatásának molekuláris hátterét.