Közeledik az inzulintabletta, vége lehet a szurkálásnak

A DNP-t netről könnyedén meg lehet rendelni, még Magyarországra is szállítanak

A cukorbetegséggel járó egyik legszembetűnőbb kellemetlenség az állandó injekciózás: a betegeknek naponta többször kell szúrniuk magukat, hogy hozzájussanak a szervezetükből hiányzó hormonhoz. A diabéteszesek régi vágya, a szájon át bevehető inzulin most közelebb került a megvalósuláshoz.

Az Amerikai Vegyészeti Társaság (American Chemical Society) kongresszusán a Niagara Egyetem kutatói olyan újfajta hatóanyag-csomagolási eljárás kifejlesztéséről számoltak be, amely lehetővé teszi az inzulin szájon át történő adagolását.

A titok nyitját parányi, a sejteknél is jóval apróbb gömböcskék – ún. vezikulák – jelentik, amelyek megvédik a belsejükbe töltött gyógyszer-hatóanyagokat a gyomor savas közegének támadásától, ugyanakkor elősegítik a felszívódásukat a vékonybélben.

„Az általunk kidolgozott új technológiát kolesztoszóma (CholestosomeTM) névre kereszteltük. A kolesztoszóma nem más, mint egy semleges kémhatású, lipidalapú részecske, amely rendkívül érdekes dolgokra képes" – harangozta be az újdonságot Mary McCourt, a kutatócsoport vezetője.

Illusztráció Forrás: Phanie/BURGER/PHANIE/Burger

Mi jelenti a fő nehézséget?

Egy szájon át bevehető inzulinkészítmény kifejlesztésében a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy miként vészelje át a fehérjetermészetű, ezért durva behatásokra érzékeny hormonmolekula a gyomron való keresztülhaladást.

Védelem nélkül az inzulinnal ugyanaz történik a gyomorban, mint bármilyen más fehérjével: az erősen savas kémhatás közepette elveszti eredeti szerkezetét, az emésztőenzimek megtámadják, és felszabdalják. Ebben semmi furcsa nincs, hiszen a gyomornak éppen az az egyik feladata, hogy a táplálékkal hozzá érkező fehérjék lebontását megkezdje.

Sokan sokféle módon próbálták már a gyomor képezte akadályt áthágni. Egyesek a savval szemben védelmet nyújtó polimerköntösbe csomagolják az inzulint – egy ilyen készítmény jelenleg klinikai kipróbálás alatt áll. Egy másik cég belélegezhető inzulinsprayt hozott forgalomba, ám az első néhány páciens lelkes beszámolója ellenére valamiért mégis megtorpant az üzlet, és a termék jövője bizonytalanná vált.

Mi jelenti az újdonságot?

A Niagara Egyetem kutatói – McCourt mellett Lawrence Mielnicki és Jamie Catalano – a fentiektől kissé eltérő megközelítést választottak. A McCourt és Mielnicki laboratóriumában kikísérletezett és szabadalmaztatott kolesztoszómák nem mesterséges polimerből, hanem természetesen előforduló lipidekből állnak, amelyek a tudósok elmondása szerint ugyanakkor különböznek a szintén lipidbázisú gyógyszerhordozó cseppecskéktől, a liposzómáktól.

„A legtöbb liposzómát polimer védőburokkal kell körülvenni, míg mi kizárólag egyszerű lipid-észterekből építjük fel a belsejükben hatóanyagot szállító vezikulákat" – magyarázza Mielnicki. Számítógépes modellezés segítségével kimutatták, hogy amint a lipidek összeállnak vezikulákká, a gyomorsav e kifelé semleges részecskéket már nem képes megtámadni.

Illusztráció Forrás: Wikimedia Commons

A vezikulákat ezért nyugodtan megtölthetik bármilyen gyógyszerrel, a bennük megbúvó rakomány érintetlenül fog áthaladni a veszélyzónán.

Amint aztán a kolesztoszómák biztonságosan átérnek a gyomor túlpartjára, a vékonybél felszívandó tápanyagként kezeli őket, bekerülnek a bélhámsejtekbe, majd tartalmuk a véráramba ürül.

A kutatócsoport egy sor különböző gyógyszermolekulát sikerrel juttatott be tenyésztett sejtekbe a kolesztoszómák segítségével. Az inzulint különböző pH-jú és ionerősségű (oldottion-koncentrációjú) oldatokban feloldva kikísérletezték, milyen paraméterek mellett tudják a legtöbb hormont a vezikulákba csomagolni, majd a legígéretesebb termékjelöltekkel állatkísérleteket indítottak.

A patkányokon végzett munka eredményei azt mutatják, hogy az inzulinnal megfelelő módon feltöltött kolesztoszómák hatékonyan eljuttatják a hormont a véráramba – egyetlen tűszúrás nélkül. A tudósok most a formulázás további tökéletesítésén fáradoznak, folytatják az állatkísérleteket, és partnereket keresnek az emberi klinikai vizsgálatok elindításához.