A pneumónia egyik leggyakoribb kórokozója a Streptococcus pneumoniae vagy pneumococcus baktérium.
A WHO becslései szerint e bakteriális betegség évente mintegy 1,6 millió halálesetet okoz.
Szerencsére a fertőzés megelőzésére hatékony védőoltások állnak rendelkezésre. Az oltás ajánlott a két éven aluli gyermekeknek és az 50 éves kor feletti felnőtteknek.
A tüdőgyulladás nem egyféle betegség, és többnyire nem egyféle kórokozó okozza. Általában a kórokozó belégzésével kezdődik, de néha véráram útján vagy a tüdő környékéről közvetlenül átterjedő fertőzések okozzák. A felnőttek tüdőgyulladását okozó leggyakoribb baktérium a Streptococcus pneumoniae (más néven pneumococcus).
A pneumococcus baktériumok tüdőgyulladást, középfülgyulladást, agyhártyagyulladást és vérmérgezést okozhatnak. Csecsemőknél és kisgyermekeknél súlyos lefolyású,
az agyhártyagyulladás minden negyedik kisgyermek halálát okozza,
akik túlélik a betegséget, gyakran maradandó károsodást szenvednek, süketség, mozgászavar, szellemi fogyatékosság maradhat vissza.
A tüdőgyulladás tünetei a magas láz, köhögés, mellkasi szúró fájdalom, ami lélegzetvételkor fokozódhat. A beteg légzése szapora, felületes, az érverés is szapora. A betegeket gyakran köhögés kínozza, a köpet kezdetben kevés, később könnyebben ürül.
A tüdőgyulladás kezdődhet hirtelen, ekkor nagyfokú elesettség, láz, hidegrázás alakul ki.
Kezdődhet fokozatosan is fáradtsággal, hőemelkedéssel, köhögéssel, például valamilyen légúti fertőzés folytatásaként. Később fulladás, köhögés (ha előtte nem volt), esetleg mellkasi fájdalom alakul ki.
A fertőzés sokszor megfázás, influenza után jelentkezik, de más, a szervezetet megterhelő betegség után is kialakulhat.
Az influenzajárványok halálozásának leggyakoribb okai a pneumococcus-felülfertőződés és annak szövődményei.
A Michigani Egyetem kutatócsoportjának 2013-ban a Science Translational Medicine folyóiratban megjelent eredményei azt bizonyítják, hogy
az influenzafertőzés körülbelül százszorosára növeli a pneumococcusra való fogékonyság valószínűségét.
A kutatások vezetője, Pejman Rohani az eredmények alapján azt a következtetést vonta le, hogy a bakteriális tüdőgyulladás elleni leghatékonyabb védekezés az, ha az embereket ráveszik a pneumococcus és az influenza elleni védőoltás egyidejű beadatására.
A tüdőgyulladás elleni védőoltást azoknak ajánlott beadatni, akik a baktérium vagy vírus okozta fertőzés fokozott veszélyének vannak kitéve, mint a kisgyermekek, idősek, cukorbetegek.
Tüdőgyulladás elleni védőoltásnak a tüdőgyulladást okozó Streptococcus pneumoniae nevű baktérium okozta tüdőgyulladás elleni vakcinát nevezzük.
Mivel ezek a baktériumok okozzák az agyhártyagyulladást, és a középfülgyulladást is, így az oltóanyag egyben ezekkel a betegségekkel szemben is védelmet nyújt. Vannak vírusok is, melyek tüdőgyulladást okozhatnak, ezek ellen is rendelkezünk védőoltással.
Az invazív pneumococcus-betegség (IPD) –– aktív immunizációval történő megelőzésére jelenleg kétféle – poliszacharid és konjugált – vakcinatípussal van lehetőség.
Az első hatékony pneumococcus-vakcina, a 23 szerotípus poliszacharid antigénjét tartalmazó PPV23 1983-ban került forgalomba. Az elmúlt 30 év alatt immunogenitásával és klinikai hatékonyságával kapcsolatban igen nagy és sok tekintetben ellentmondó ismeretanyag gyűlt össze.
Mint csak poliszacharid antigént tartalmazó vakcina nem jár immunmemória kialakulásával,
nem immunogén 2 év alatti gyermekekben, és nem befolyásolja a pneumococcusok orr-garatüregben való hordozását.
Előnye, hogy a megbetegedésekben előforduló leggyakoribb 23 szerotípus ellen tartalmaz ellenanyagot indukáló antigént.
A vizsgálatokból levonható a következtetés, hogy a 65 évesnél idősebb korcsoportban javallott PPV23 kielégítő, de csak néhány évig tartó hatékonyságot mutat az IPD és a pneumonia megelőzésében az egészséges, 75 éves életkor alatti, 5 éven belül oltott populációban. A csökkent immunitású, illetve a pneumococcus-infekció rizikóját növelő alapbetegségben szenvedők esetében a PPV23 hatékonysága kérdéses.
A poliszacharid vakcinák viszonylag gyenge immunogenitását a poliszacharid antigénnek egy hordozó proteinhez való kötésével küszöbölték ki, ezáltal nagyobb immunogenitást elérve. A poliszacharid-protein kovalens kötés lehetővé tette kisebb antigénmennyiség bejuttatásával jobb immunogenitás indukálását. Ez a technológia igen fontos előrelépést hozott az úgynevezett tokos baktériumok (S.pneumoniae, H. influenzae és N. meningitidis) elleni vakcinációban.
Alkalmazható 2 éven aluli gyermekeknél is.
Megszünteti a vakcinában lévő szerotípusok orr-garatüregi hordozását, ami csökkenti a kórokozó terjedésének lehetőségét (nyájvédelem).
A konjugált vakcina hátránya, hogy a jelenleg forgalomban lévő készítmények 10, illetve 13 szerotipus antigénjét tartalmazzák. A PCV7, majd PCV13 általános gyermekgyógyászati alkalmazása a gyermekkori pneumococcus-infekciók drámai csökkenéséhez vezetett a felnőttek, elsősorban az idősek megbetegedéseinek következményes csökkenésével.
- 2 éves kor alatt és 50 éves kor felett mindenkinek.
- A krónikus betegeknek: tüdő- (COPD, asztma), szív-, vese-, máj- és cukorbetegek,
- Dohányosoknak életkortól, betegségtől függetlenül.
- Belsőfül-műtéten átesetteknek és koponyasérülteknek.
- Léphiányosoknak.
(A cikk megírásához felhasználtuk a Magyar Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Társaság Vakcinológiai Szekciójának 2014 októberében kiadott állásfoglalását.)