A vastagbéltisztítás nem a mai kor találmánya, egészen az ókori egyiptomiakig és görögökig nyúlik vissza.
Az Egyesült Államokban az 1920–30-as években népszerű volt, ám mivel a kezelés mögött álló elméleteket egyre inkább megkérdőjelezték, fokozatosan kiment a divatból. Az elmúlt évtizedben azonban újra megnőtt a népszerűsége az úgynevezett kolon-hidroterápiának, azaz a vastagbél átmosásának és más „méregtelenítő” módszereknek. Az ilyen eljárások szükségességét azonban – a sok vizsgálat ellenére – a tudomány a mai napig nem igazolta.
A méregtelenítés és a béltisztítás mellett kardoskodók a következő érveket szokták felhozni indokul. A normál életben rengeteg olyan anyag kerül a szervezetünkbe, amelyek káros hatással vannak egészségünkre, megterhelik a májat, a vesét, a bélrendszert, és hosszú távon komoly problémákat okozhatnak.
A nyilvánvaló mérgeken túl, mint az alkohol és a nikotin, ilyenek lehetnek a mesterséges élelmiszer-adalékok,
ízfokozók, tartósítószerek is, tehát az egyszerű mindennapos táplálkozás során rengeteget veszünk magunkhoz a szervezetet terhelő anyagokból.
Sokan visszahozzák azokat a már az ókorban is hangoztatott érveket, amelyek szerint a belekben rothadó, meg nem emésztett hús- és egyéb ételmaradványok mérgek. E mérgek a vérkeringésbe visszakerülve károsíthatják többek között az agyat és az idegrendszert.
Az autotoxikációnak vagy önmérgezésnek elnevezett jelenség tünetei között szerepelt többek között a fáradtság, a fejfájás, az elhízás vagy az enerváltság. Ezek persze általános tünetek, amelyek mögött sokféle ok meghúzódhat, de szinte mindenki megtapasztalja időnként, ezért ezek jó hívószavak lehetnek a sarlatánok számára.
A legszélsőségesebb állítások szerint a belekben évtizedek alatt lerakódott maradékok szabályosan belekötnek az emésztőrendszerbe, fényes, fekete, áthatolhatatlan és kemény réteget képezve, amely az 5-7 centiméteres vastagságot is elérheti. A lerakódások a bélrendszer elhalt sejtjeiből, az elhalt baktériumok millióiból, az epeváladék sóiból, koleszterinből, orvosságmaradékokból, emészthetetlen ipari élelmiszerek sorából állnak össze.
Sokan azt is állítják, hogy a szervezet méreganyagainak eltávolításáért felelős májat és vesét is időnként meg kell tisztítani, mert ezek a feladatuk végzése során eltömődnek, hatékonyságuk romlik, sőt szélsőséges esetben fel is mondják a szolgálatot.
Ezeknek az embereknek vagy hiányoznak a legalapvetőbb biológiai ismereteik,
vagy szándékosan ferdítik el a tényeket. Úgy állítják be az élő szervek működését, mintha azok olyan passzív, mechanikus szűrők lennének, amelyekben a méreganyagok fennakadnak és felgyülemlenek.
A méregtelenítés apostolai azzal érvelnek, hogy ezeket a szerveket időről időre ki kell tisztítani, ahogy egy elkoszolódott törlőrongyot kimosunk, vagy ahogy kicseréljük az autónkban a légszűrőt. Azonban a máj és a vese igazából egyáltalán nem így működik.
A máj kémiai reakciók sorozatán keresztül a mérgező anyagokat olyanokká alakítja, amelyek aztán az epével vagy a veséken keresztül békésen távozhatnak a szervezetből.
A máj tehát öntisztító: semmi szüksége pucolásra,
mivel – hacsak valaki nem szenved orvosilag igazolt májbetegségben – a méreganyagok nem gyűlnek fel benne, és rendszerint gond nélkül üzemel egész életünkön át. A vese a vizeletbe választja ki a salakanyagokat, amelyek máskülönben a vérben maradnának.
Természetesen léteznek olyan betegségek, amelyek károsítják a bél-, a máj- vagy a veseműködést, de ebben az esetben semmilyen tisztítókúra nem segít, sőt sokszor inkább árt.
„A bél folyamatos mozgásban van, ilyen jellegű lerakódások nem jöhetnek létre, ezek laikus elképzelések” – mondja dr. Veres Gábor, a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikájának gasztroenterológusa az Origo egy korábbi cikkében. Sok kérdésre még nem ismert a válasz. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a bélrendszer egészségét legfőképp a bélflóra állapota, azaz a bennünk élő „jó és rossz baktériumok” aránya határozza meg, mondta a szakember.
Tudjuk azt is, hogy az immunrendszer működésében alapvető résztvevő a bélflóra, így amikor károsodik, túlsúlyba kerülnek az élettanilag káros (rossz) baktériumok, akkor az immunrendszer is gyengül.
A bélflóra ezentúl mechanikus védelmet nyújt a bél nyálkahártyájának, segíti annak regenerációját,
K- és B-vitamint termel, és támogatja a kalcium, vas, magnézium felszívódását. Számos betegség, emésztési panasz kapcsolatba hozható a káros bélbaktériumok elszaporodásával.
„Ismert, hogy mindenkiben sokfajta baktérium él, ám hogy milyen baktériumfajok milyen arányban fordulnak elő, az teljesen egyedi. Egy béltisztítás során a vastagbélben lévő jó és rossz baktériumok egy része kimosódik, ezért bizonyos tünetek enyhülhetnek, például emésztési panaszok megszűnhetnek,
ám tudni kell, hogy a hatás csak átmeneti,
néhány hét múlva ugyanazok a baktériumfajok szaporodnak el” – mondja dr. Veres Gábor.
A bélflóra összetétele azonban tartósan befolyásolható az étrenddel: más baktériumok dominálnak például a vegetáriánusoknál, és mások a húsevőknél (nehéz zsíros ételek hatására csökken egyes jó baktériumok aránya, valamint a fokozott epesavképződés is károsítja a bélflórát). Ugyancsak ismert, hogy más a bélflórája egy normál súlyú és egy elhízott embernek.
„A legjobb a kiegyensúlyozott táplálkozás, minél több növényi rost fogyasztásával, a rostok ugyanis prebiotikumként működnek” – mondta dr. Veres Gábor. A prebiotikumok pedig serkentik a vastagbélben a jótékony hatású baktériumok szaporodását. (Míg a probiotikumokkal jó baktériumokat vihetünk a szervezetünkbe, a prebiotikumok olyan természetes élelmiszer-összetevők, amelyek a vastagbélbe jutva elősegítik a hasznos baktériumok szaporodását.
Kiváló prebiotikumforrások például a gyökérzöldségek, a hagymafélék, a banán,
az articsóka, a spárga, az olajos magvak és a zabpehely. Probiotikumokat pedig az erjesztett ételek tartalmaznak, például a joghurt vagy a savanyú káposzta.)
Az, hogy az ember egy méregtelenítő diéta után energikusabbnak érzi magát, szintén valószínűleg a megváltozott bélflóra hatása, nem pedig a „mérgek” kiürüléséé.
A méregtelenítő diéták szükségességét tudományos bizonyítékok nem támasztják alá
(hiszen a mérgek eltávolítását a máj és a vese elvégzi), tény azonban, hogy a rostban gazdag zöldségek, gyümölcsök fogyasztása és a zsírban, cukorban bővelkedő feldolgozott ételek kerülése a bélflórát jótékonyan befolyásolja.
„Szubjektív, hogy valaki egy méregtelenítő diéta után energikusabbnak érzi-e magát. Pszichésen már a tudattól jobban vagyunk, hogy törődtünk az egészségünkkel, és az is ismert, hogy az emberek 30 százalékánál a placebohatás is működik” – mondta dr. Veres Gábor.