300 grammot sem nyomtak születéskor a világ legkisebb babái

Súlyuk nem érte el a 300 grammot - ez a közös azokban a koraszülött babákban, akik a világ legkisebb súllyal született, életben maradt csecsemői közé tartoznak.

280 grammos súlyával 1989-ben Madeline Mann számított a világ legkisebb életben maradt koraszülöttjének, de ez a súly ma már "csak" a negyedik helyre elég. A kategória abszolút győztese a 2004-ben született Rumaisa Rahman, aki 260 grammjával a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, és máig ő a világ legkisebb súlyú életben maradt babája. Rumaisa ráadásul ikerterhességből született, ezért az 530 grammal világra jött testvérével a legkisebb súlyú ikerpár címet is birtokolják.

Szerencsére Madeline és Rumaisa a kezdeti nehézségek ellenére szépen fejlődtek, beszédük és motorikus képességeik teljesen normálisak, bár korukhoz képest továbbra is alacsonynak számítanak. A Pediatrics gyermekgyógyászati szakfolyóirat online kiadásában nemrég megjelent esettanulmány szerzői azonban óvatosságra intenek, hiszen a fenti két példa ellenére a történetek általában nem végződnek ilyen szerencsésen.

A nagyon alacsony súlyú koraszülöttek közül sokan nem maradnak életben, vagy ha igen, akkor súlyos testi (pl. bénulás, vakság), esetleg szellemi fogyatékossággal kénytelenek élni. A szerző hangsúlyozza, hogy nem célszerű a kritikusan alacsony súllyal született babákat Madeline és Rumaisa sikertörténetéhez hasonlítani, mert az csak hamis várakozásokat ébresztene a családokban, viszont hozzáteszi, hogy a tanulságokat mindenképpen le kell vonni.

Fontos például, hogy a koraszülött lányok jobb esélyekkel indulnak, mint a fiúk, valamint az anyaméhben eltöltött idő is sokat számít. Madeline 26 hétre és 6 napra született, Rumaisa pedig 25 hétre és 6 napra, vagyis súlyúkhoz képest relatíve hosszú időt töltöttek az anyaméhben. Mindkét édesanya szteroidkezelést kapott szülés előtt, amely szintén javította a lányok esélyeit.

Az egyre korszerűbb tudományos és technikai vívmányok segítségével egyre kisebb koraszülött babákat tudnak újjáéleszteni és életben tartani, ráadásul ezeket a sikereket mindig hatalmas társadalmi érdeklődés övezi. A kérdés, hogy melyek az erkölcsi, orvosi és gazdasági határai egy rendkívül apró koraszülött csecsemő megmentésének, továbbra is vita tárgyát képezi - áll az esettanulmányban.