A legtehetségesebb másodhegedűs

1991-ben kapta élete első filmszerepét Amos Poe: Tripla Bogey című filmjében. Az igazi áttörés azonban egy évvel később következett számára, amikor Al Pacino és Chris O'Donnell híres filmjében, az Egy asszony illatában kapott szerepet. Ma is hálás a lehetőségért, mert kirántotta abból az életformából, amiben a legtöbb amerikai színésszel osztozott: szerepek híján éttermekben dolgozott, alkalmi munkákat vállalt. Tív éve nincs ilyen problémája. Az Egy asszony illatát újabb felkérés követte, és azóta évente legalább három-négy filmben játszik. Szerepei egészen különbözőek: játszott már infantilis rendőrt a Senki bolondjában Paul Newman oldalán (1994), homoszexuális rendezőasszisztenst a Boogie Nightsban Mark Wahlberg mellett (1997), fontoskodó titkárt a Nagy Lebowskiban (1998), perverz telefonbetyárt a Boldogságtól ordítani című filmben, jólelkű ápolót a Magnóliában (1999) és tenyérbemászó milliomost A tehetséges Mr. Ripleyben (1999).

1999-ben két kisebb, de fontos szerep eljátszása után először történt meg, hogy egy filmet az ő alakítására építettek. Ez Joel Schumacher filmje, a Hibátlanok volt, amelyben a partnerét Robert de Niro játszotta. Hoffman egy transzvesztitát alakított, aki énekórákat ad rokkanttá vált szomszédjának (de Niro). A két ember közt eleinte elviselhetetlen a feszültség, végül azonban barátokká válnak. Bár mindkettőjük alakítása árnyalt és élvezetes, a film mégsem aratott átütő sikert - még szakmai körökben sem. Ez volt Philip Seymour Hoffman egyetlen igazi főszerepe, amelyet azóta sem követett másik.

Az okot ő maga fogalmazta meg: olyan színésznek tartja magát, aki még a főszerepből is epizódszerepet farag. Ez számára a testhezálló műfaj, amelyben a legkevésbé tolhatja előtérbe saját egyéniségét. Mint a legtöbb igazi karakterszínész, ő is akkor érzi magát elemében, amikor a személyiségétől teljesen eltérő figurát alakít, különösen szélsőséges karaktereket. Elrejtőzik mögöttük, és ezáltal felszabadul. Példaképei azok a kollégák, akiknek színészi módszereit egy-egy film forgatásakor megfigyelhette: Robert de Niro, Paul Newman és Sean Penn. A sztárvilág azonban hidegen hagyja. Nem költözött Los Angelesbe, továbbra is New Yorkban él egy kétszobás lakásban, és partykra sem jár el. Magánéletéről szinte semmit nem tudni. A filmezés mellett ideje fennmaradó részét a színházban tölti.

A színpadi szereplést tulajdonképpen sosem hagyta abba. Rendszeresen játszik Broadway- vagy Off-Broadway-produkciókban, saját társulata is van. 2000-ben jelölték Tony-díjra, ami az amerikai színházi életben ugyanakkora elismerésnek számít, mint a filmvilágban az Oscar. Januártól Natasha Richardson brit színésznővel játszik együtt Strindberg drámájában, a Julie kisasszonyban. Előtte azonban még átrepül az óceánon, mert a londoni West Enden rendez egy darabot. Nem ez lesz az első rendezése, állítása szerint éppen ez az a terület, amelyben a leginkább háttérbe húzódhat, és segíthet mások kiteljesedésében. Úgy érzi, az az életforma, ami a filmezéssel jár, eltávolítja a színészt a való élettől, ezért egyre nehezebb pontos alakítást nyújtania. Ő a színházon keresztül próbál hétköznapi ember maradni.

A színházi szereplés és rendezés mellett azonban Hollywood még sokáig számít rá. Januárban, a Sundance Filmfesztiválon mutatták be a "Love Liza" című filmjét, amelyet bátyja (Gordy Hoffmann) forgatókönyvéből készítettek. Októberben kerül az amerikai mozikba a Vörös Sárkány című szuperprodukció, Hannibal Lecter történetének harmadik része. Ebben Hoffman mellett Anthony Hopkins, Edward Norton, Ralph Fiennes, Harvey Keitel és Emily Watson vállaltak szerepet. Most fejeződtek be a Cold Mountain című Anthony Minghella-film felvételei, amelyben Jude Law-val, Nicole Kidmannel, Renée Zellwegerrel és Natalie Portmennel játszott együtt.

Erre az évre is van még munkája bőven: előbb Minnie Driverrel játszik az "Owning Mahowny" című filmben, majd Spike Lee rendezésében forgat, Edward Norton partnereként ("The 25th Hour").

Philip Seymour Hoffmannak legalább akkora jövője van a filmvilágban, mint amekkora múltja. Attól nem kell tartania, hogy kiöregszik a szerepköréből, mert ez inkább a sztárok problémája. Tapasztalatai és az idő csak tovább mélyítik bölcsességét és emberábrázoló képességét. Ha a közönség nagy része nem miatta megy is be a moziba, pontos alakításaira mindig odafigyel majd a szakma.