Szeptember 11-e tizenegyszer

A velencei filmfesztivál közönsége volt a világon az első, mely szembesülhetett a világ tizenegy rendezőjének szeptember 11-e által ihletett művel. A főként kritikusokból álló nézősereg azonban nem volt elragadtatva az élménytől. Mind az olasz, mind az amerikai újságok élesen támadták a művet, melyben - szerintük - nyoma sem volt a tragédiával szemben elvárható alázatnak és az amerikai nép iránt érzett együttérzésnek.

Szeptember 11-én, szerdán este a magyar közönség is megnézheti a 11'09"01 - szeptember tizenegy című filmfüzért, melyben 11 rendező 11-féle látásmódja tükröződik a tragédiával kapcsolatban. Az alkotók nem egyeztették nézőpontjaikat, nem is tudtak arról, hogy a többiek munkái miről szólnak majd. Az alkotás azonban éppen ettől izgalmas: a világ különböző országainak szülöttei - eltérő kulturális és vallási háttérrel - adják benne közre gondolataikat.

Az ötlet a francia Alain Brigand fejében született meg, aki producerként jegyzi a filmet. Ő válogatta ki azt a tizenegy rendezőt, akik korábbi munkáikkal már hírnevet szereztek. A francia Claude Lelouch az Egy férfi és egy nő, az angol Ken Loach a Nevem Joe, a mexikói Alejandro Gonzalez Inárritu a Korcs szerelmek, az indiai Mira Nair a Káma Szútra, a bosnyák Danis Tanovic a Senkiföldjén, a burkina-fasói Idrissa Ouedraogo a Kini és Adams, a japán Imamura Sohei az Angolna, az izraeli Amos Gitai a Kippur, az egyiptomi Juszef Sain a Végzet és az iráni Samira Makmalbaf elsősorban a Fekete táblák című művével lett ismert. A lista amerikai képviselője a színész Sean Penn, aki filmrendezőként utoljára Az ígéret megszállottja című krimivel jelentkezett.

A rendezők tartalmilag szabad kezet kaptak a producertől, formailag azonban egy szabályhoz igazodniuk kellett: műveik hossza pontosan 11 perc 9 másodperc és 1 kocka lehetett. (A címben jelzett dátum így forrott össze elemi szinten az alkotók küldetésével.)

Minthogy a rendezők különféle országok szülöttei, akadt közülük, aki elsősorban az iszlám világot vette védelmébe. Mások - akik Európa, Ázsia vagy Afrika népét képviselik - szintén nem az amerikaiak szenvedését állították középpontba, inkább saját hazájuk élményeiből táplálkoztak. Még az egyetlen amerikai, Sean Penn sem nyúlt pátosszal a témához: filmje kimondottan ironikus, egy gegre épülő történet.

"Az egydimenziós valóság nem átfogó valóság, és kizárólag félreértéseket szülhet, ahelyett, hogy harmóniát teremtene. Mikor a valóságról beszélünk, figyelembe kell vennünk minden ember nézőpontját" - nyilatkozta a rendezők egyike, az iráni Samira Makmalbaf, aki filmjében elsősorban az afgán menekültek helyzetét tolta előtérbe.

Aki tehát holnap este a film megtekintésével kíván adózni az áldozatok emlékének, ne várjon megrendítő képsorokat. A tragédia eredeti felvétele csupán egy-egy szereplő tévéképernyőjén jelenik meg, és csupán másodpercekre villan fel. Ez a film sokkal inkább szól a katasztrófa nyomán kirajzolódó ellentétekről, a jelenség ellentmondásosságáról, a világ sokszínűségéről.

Ahogy az angol rendező, Ken Loach fogalmaz: "A 2001. szeptember 11-i események mindenkinek más és más szempontból fontosak. A propaganda elnyelte a valódi jelentéseket. Igazi megkönnyebbülés más hangokat is hallani: a politika annál lényegesebb, mintsem hogy csak a politikusoké legyen."

Korábban:
Szeptember 11. - emlékműsorok a tévékben
Szeptember 11. - fénytornyok a Gellérthegyen
Megkezdődött a torontói filmfesztivál