A film főszereplője egy fiatal nő és vőlegénye, akik sorsa egybefonódik az 1994-ben történt véres eseményekkel. Az alkotók azt remélik, hogy a romantikus elemet is felhasználó film az Afrikán kívüli közönség számára is érthetővé és átélhetővé teszi a ruandaiak tragédiáját.
Az alkotók annak ellenére, hogy mozijukkal a fekete földrészen kívül is szeretnének sikert elérni, bizonyos kliséket szándékosan kerültek. A producerek így nem akarták, hogy a 100 nap főszereplője egy nyugati hősi figura legyen, mert véleményük szerint tisztességtelen lett volna eltorzítani a valóságot, olyan alakot kreálni, aki egyszerűen nem létezett a népirtás idején. A döntéshez hozzájárult, hogy a készítők szerint a nyugati világ cserbenhagyta a kiszolgáltatott ruandaiakat. Az ENSZ-zászló alatt Ruandában tartózkodó belga kontingenst ugyanis a polgárháború eszkalálódásakor, a népirtás kezdetén kivonták az afrikai országból. A hónapokig tartó vérengzés után végül a francia csapatok beavatkozása vetett véget a genocídiumnak, amely 800 ezer ember halálát okozta. A ruandai népirtásban főleg tuszi nemzetiségű embereket mészároltak le az akkori, hutu kormányzat katonái és halálbrigádjai. A mészárlás azután tört ki, hogy a tuszi lázadók lelőtték a hutu elnök repülőgépét, amiért a kormányzat bosszút hirdetett.
A készítők elégedettek művük első fogadtatásával. Az alkotás októberi premierje a Ruandával szomszédos Uganda fővárosában, Kampalában volt, ahol a film nézettségi rekordot döntött, népszerűsége megelőzte a vele egy időben játszott amerikai filmekét is. Az alkotók reménye szerint az ugandai bemutató után a filmet a világ több más országában is vetíteni fogják.