Akik bukják az idei Oscart

Mindenekelőtt az okozott feltűnést a filmvilág bennfentesei számára, hogy az Oscar-jelölések listáját 5 olyan alkotás vezeti, melyeket az év utolsó hónapjában, decemberben mutattak be - mintha legalábbis az Amerikai Filmakadémia tagjainak memóriája igencsak rövid lenne. A nagy filmstúdiók azonban már sejtették ezt, és persze azt is, hogy a decemberi időszak a mozik legforgalmasabb periódusa. Nem véletlen tehát, hogy azokat a produkciókat - így a Chicagó-t, a Gangs of New York-ot, A Gyűrűk Ura: A két torony című epizódját, A zongoristá-t és Az órák-at -, melyektől "nagy durranást" reméltek, erre a hónapra időzítettek.

Részlet A kárhozat útja című filmből

Azonban az év első felében, de még ősszel is születtek olyan alkotások, melyekről a kritikusok ódákat zengtek. Ilyen volt az Oscar-díjas Sam Mendes A kárhozat útja című filmje, mely végül csak három - kevésbé meghatározó - kategóriában indul a versenyben: a legjobb férfi mellékszereplő (Paul Newman) és a legjobb operatőri munka (az azóta elhunyt Conrad C. Hall) és a legjobb látvány (Dennis Gassner) kategóriájában.

Méltatlanul mellőzött mű lett M. Night Shyamalan Jelek című misztikus thrillerje; Spike Lee 25th Hour című krimije (a sokat dicsért Edward Nortonnal a főszerepben); a több fesztivált megjárt White Oleander című alkotás (Michelle Pfeiffer és Renée Zellweger főszereplésével); a fiatal Joe Carnahan Narc című nyers krimi-drámája (melynek Tom Cruise volt az egyik producere), Spielberg Különvélemény-e (mely csak a legjobb hangi vágásért kaphat díjat); a Harry Potter és a Titkok kamrája; valamint a zseninek tartott Paul Thomas Anderson Punch Drunk Love című munkája (Adam Sandler és Emily Watson főszereplésével). Bizonyára még sok más film alkotói nehezményezik, hogy kimaradtak a jelöltek köréből, a felsorolt művek mellőzése azonban azért is furcsa, mert nagy stúdiók berkeiben készültek, ahol sok energiát fordítanak az Oscar-kampányra.

Szintén érthetetlen, miért maradtak le a listáról azok a filmsztárok, akiknek első rendezése oly nagy sikert aratott a szakmában: így Denzel Washington (aki az Antwone Fisher című filmmel debütált rendezőként), George Clooney (akinek Confessions of a Dangerous Mind című munkája még a Las Vegas-i kritikusok fődíját is elnyerte), és Nicolas Cage (aki egy férfiprostituáltról készített filmet Sonny címmel).

Részlet a Bazi nagy görög lagziból

Az már szinte meg se lepett senkit, hogy az Akadémia idén (is) ignorálta a független alkotásokat. Így marad ki a versenyből a Lovely & Amazing című keserédes komédia; a Max című történelmi film (melyet Magyarországon forgattak); a Secretary című dráma (mely többek között a chicagói, bostoni és floridai kritikusok szervezetének fődíjával büszkélkedhet); és tulajdonképpen a Bazi nagy görög lagzi is, hiszen utóbbit egyedül a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában jelölték.

A széles kínálattal magyarázható, hogy kiváló színészi alakítások is elismerés nélkül maradnak. Richard Gere-nek például meg kell elégednie a Golden Globe-díjával (a Chicago főszerepéért), Michelle Pfeiffer sem jelöltje a legjobb női főszereplő kategóriájának (a White Oleander-ért); ahogy Dennis Quaidről is megfeledkeztek a Far From Heaven mellékszerepében (melyben egy homoszexuális, ámde nős férfit alakít), Robin Williamsről három gonosz szerepében (a Death to Smootchy, az Álmatlanság, és a Sötétkamra című filmekben); és Leonardo DiCaprióról a Gangs of New York és a Kapj el, ha tudsz főszerepében.

Mindenki elismeréssel beszél Peter Jackson emberfeletti teljesítményéről, mellyel A Gyűrűk Ura-trilógia adaptációját végrehajtja, rendezői jelölésre mégsem terjesztették fel. Helyette Pedro Almodóvar került az 5 befutó közé, aki némi elégtételt érezhet azok után, hogy Beszélj hozzá! című filmjét Spanyolország nem nevezte. A spanyol filmszakma inkább a Los Lunes al Sol című filmet küldte Amerikába, mely viszont kimaradt a külföldi filmek végső versenyéből.

Hukkle

Ebből a kategóriából végképp hiányoznak híres és elismert művek, így például Francois Ozon Nyolc nő című krimi-musicalje (lehengerlő sztárcsapattal); a mexikói Anyádat is! (amely legalább a legjobb eredeti forgatókönyv díjáért versenyezhet); a brazil City of God (amelyről csak szuperlatívuszokban beszéltek) és Roberto Begnini Pinocchió-ja. Számunkra azonban elsősorban Pálfi György Hukklé-ja hiányozhat, mely már több európai zsűri figyelmét felkeltette.

A másik magyar esélyes Almási Tamás Sejtjeink című dokumentumfilmje volt, mely sajnos szintén nem került az 5 favorit közé. Ahogy a Lost in La Mancha című dokumentumfilm sem, mely Terry Gilliam meghiúsult film-projektjét örökítette meg.

A jelölésből kimaradtak hosszú sora még folytatható, és sokak szerint ennek pozitív sugallata van. Az Amerikai Filmakadémia egyik tagja szerint ugyanis "hosszú idő óta ez volt az első év, hogy a legtöbb kategóriában sokkal több jelöltünk volt, mint ahányat felterjeszthettünk a díjra". Ami tehát azt jelzi, hogy 2002 a jó filmek éve volt.

Gy. D.