Solondz nyomasztó idillre készül

Helyzetek és gyakorlatok

A közvéleményt megosztó rendező-forgatókönyvíró a kortárs amerikai független film markáns egyénisége. A 34 éves rendező kertvárosban született, ami oly meghatározó volt számára, hogy filmjeihez ihletet csak és kizárólag ebből a témakörből merített. Az elővárosi polgárok lehangolóan egyhangú hétköznapjainak ábrázolásása volt az egyetlen út számára, hogy filmjeiben tökéletesen kifejezhesse önmagát. Solondz a legkevésbé sem hasonlít tengerentúli kollégáihoz, történetvezetése, képi világa inkább idézi az európai filmesek, mint a hollywoodi filmkészítők munkáit.

A fiatal rendező már a főiskolás évei alatt is olyan tehetségesnek bizonyult, hogy még a legnagyobb hollywoodi stúdiók, mint a 20th Century Fox vagy a Columbia is megkörnyékezték ajánlataikkal. Solondz végül elfogadta az egyik kecsegtető ajánlatot, ám a stúdió kötelékében elkészített produkció, a Fear, Anxiety and Depression című vígjáték sem a közönség, sem Solondz tetszését nem nyerte el. A projekt bukását az érzékeny lelkületű rendező akkora kudarcként élte meg, hogy egy időre teljesen felhagyott a filmezéssel.

Végül, a mozirajongók legnagyobb szerencséjére művészi öntudata felülkerekedett a kudarcon, pénzt is szerzett, így elkészült Az isten hozott a babaházban című film, melynek forgatókönyvét a polihisztor rendező még a nyolcvanas években írta. A produkció hatalmas sikert aratott a kritikusok körében, és olyan rangos díjakat söpörhetett be vele a fiatal rendező, mint a berlini filmfesztivál Aranymedve-díja, a Sundence független filmfesztiválon pedig a legrangosabb elismerést, a zsűri nagydíját szerezte meg.

Solondz következő filmje, Aboldogságtól ordítani meghozta a létező legnagyobb sikert, amit egy független filmes csak elérhet. A kritikusok egyöntetű pozitív véleménye és a közönség imádata zsenistátusba emelte a rendezőt. Ez a film is a függetlenfilmes amerikai rendezők egyik kifogyhatatlan témájából merít, a kertvárosi lét nyomorától torzult lelkek világának témaköréből. Solondz A boldogságtól ordítani-ban minden olyan elemet felvonultat, ami a nagyobb stúdiók pártfogásában készült filmek számára tilos: pedofília megkapóan emberi ábrázolása, perverz férfiak és nők, szexuálisan frusztrált gyerekek.

A rendező a Helyzetek és gyakorlatok című 2001-es produkció elkészítésekor sem tudott szabadulni egész életét meghatározó gyermekkori benyomásaitól. A film két része tulajdonképpen egymás tükörképeinek mondható, az első epizód középpontjában egy lázadó szellemű lány és egy szerencsétlen srác szerelmét áll. Mindketten egy írói szemináriumon próbálják elsajátítani az írás művészetét. Rendkívüli írónak tartott tanáruk azonban szexuálisan kihasználja tanítványait.

A film második része Solondz önarcképe. Az epizód középpontjában egy alacsony, kopaszodó, kövér, pattanásos, szemüveges, egyszóval felettébb visszataszító cipőboltos áll, aki tulajdonképpen dokumentumfilmes, bár filmet még nem nagyon rendezett, no de nagyon szeretne legalább. Ebben a filmben is megjelenik a jellegzetes solondzi fekete humor, bár a néző legszívesebben sírna a szerencsétlen, szexuálisan nyomorodott főhősök láttán.

A groteszk nagymestere most újabb polgárpukkasztó dobásra készül, készülő produkciója, a Palindromes forgatása ugyanis még ez év júliusában elkezdődik New Yorkban. A film egy 13 éves kamaszlányt mutat be, családján, szomszédain keresztül. A zseniális kultrendező népes rajongótábora örülhet, a 2004-es évben Solondz újabb sokkoló kertvárosi történetet szabadít a világra.