Frida - a leszbikus festőnő

Forrás: UIP-Duna

Hogyan változtatja meg egy ember életét egy súlyos baleset? A leg-többen erre a kérdésre azt vála-szolnák, az illető soha többet nem élhet teljes életet. Frida Kahlo vi-szont éppen egy tragikus baleset-nek köszönheti - ha lehet ilyet mondani -, hogy rátalált különleges képességére. Tizennyolc évesen ágyhoz kötötten festegetni kezdett, s szerencséjére szülei mellette álltak. Mindenüket feláldozták, hogy lányuk kiteljesíthesse tehetségét.

Frida felépülve kikérte a híres Diego Rivera véleményét, aki életének meghatározó szereplőjévé lépett elő. A művész feleségeként még több nem mindennapi élmény várt Fridára, járt az Egyesült Államokban, segített Trockijnak a mexikói menedékjog megszerzésében és André Breton közbenjárására első latin-amerikai művészként rendezett kiállítás a Louvre-ban. Pár év múlva azonban nem csak a házassága futott zátonyra, de egészségi állapota is rosszabbodott. Bár Diego végül visszatalált hozzá, Frida életének minősége már szinte csak a fájdalomcsillapítóktól függött. Negyvenhét éves korában, szülei kobaltkékre festett házában, a ma is Kék Házként ismert helyen halt meg. Halála után negyven évnek kellett eltelnie, hogy művészetét a mexikói határokon túl is megismerjék. Képei az aukciók keresett és legjobban fizetett műveivé léptek elő, kalandokban bővelkedő életéről több mint száz könyv mesél. Alakját a filmben Salma Hayek eleveníti meg.

Diego és Frida

Frida és Diego kapcsolatát az a mély meggyőződés alapozta meg, amely szerint ők ketten egymásnak születtek. Házasságukban nem örök hűséget, de örök kitartást fogadtak egymásnak. Frida festményein sokszor "harmadik szemének", gyermekének, saját másik felének ábrázolja a nála több mint húsz évvel idősebb férfit. Diego nem élt visszafogott életet, mellette Frida sem tett másképp, a nyitott házasság és Frida biszexualitása sokkolta a közvéleményt. Julie Taymor rendező a két művész bonyolult kapcsolatát állítja középpontba, azt a különleges kötődést, amely miatt minden bűnt megbocsátottak egymásnak. A rendező tudatosan szokatlan életrajzi filmet készített: sok esetben a Frida szubjektív festményeiben megjelenő valóságra épít, a képek pedig a nézők szeme láttára bontakoznak ki, feltárva a kor valóságos eseményeit és Frida életének fejezeteit.