Daryl Hannah, aki "csak gonosz"

A Kill Bill egyik főszereplője, Daryl Hannah előbb Los Angelesben, majd New Yorkban adott interjút az [origo] tudósítójának. A két beszélgetés két különböző személyiséget mutat: a "Los Angeles-i" szeret játszani, és még sok jó feladatra számít, a "New York-i" elbújna a nyilvánosság elől, és már csak rendezne.

- A Kill Bill egyik szereplője, Julie Dreyfus azt mesélte, hogy maga volt a legkeményebb a verekedős jelenetekben meg az edzések során.

- Tényleg ezt mondta? Nem hiszem. Tény, hogy elég sportos vagyok, de mindenki iszonyúan küzdött az edzőteremben. Eszembe jut erről egy híres történet, ami egy kaszkadőrrel esett meg. Hatalmas verekedésbe keveredett egy bárban, és mikor rákerült a sor a pofonosztásnál, egy elképesztően nagyot pancsolt be az előtte ugráló fickónak. De egy hajszállal azelőtt, hogy az ökle elérte a csávó arcát, megállította a mozdulatot. A fickó már fel volt készülve rá, hogy most elrepül a helyiség másik végébe, és egyszerűen nem értette, mi történt. Szóval, nem az számít, ki milyen erős a valóságban. A film tök más világ. Tudok erősnek látszani a vásznon, de egyáltalán nem vagyok az. A légynek sem tudnék ártani. Az edzések valóban jól mentek, mert gyerekkoromban táncoltam, ezért ha megmutatnak egy mozdulatsort, elég könnyen le tudom utánozni. Azokat a koreográfiákat is könnyen megtanultam, amiket drótokon lógva csináltunk - a tornász múltam miatt.

- Az Ön összecsapása Uma Thurmannel milyen lesz?

- Uma és a karakterem végső összecsapásának jelenete nagy meglepetés lesz! Pont az ellentéte a Lucy Liu által életre keltett O-Ren Ishii-féle összecsapásnak. Az egy gyönyörű téli kertben, hóesésben játszódik, szépen kidolgozott koreográfiával. A miénk viszont egy hihetetlenül durva, mocskos őrjöngés lesz.

- A második rész még véresebb, mint az első?

- Nem, Quentin azt mondta, hogy míg az első rész egy szamurájfilm spagettiwestern-felhangokkal, addig a második rész egy spagettiwestern szamurájfilm-felhangokkal. Sokkal hangsúlyosabbak lesznek a karakterek, és sokkal több benne a párbeszéd. Abban is lesznek elnyújtott verekedős jelenetek, de más jellegűek, mint az első részben. A szereplő, akit játszom, szintén előhúzza a szamurájkardját, de inkább úgy használja, mint egy baseballütőt, és nem úgy, mint egy kardot.

- Hogyan találkozott Quentin Tarantinóval?

- Az első találkozásunk nagyon rövid ideig tartott. Még akkor történt, amikor szereplőket keresett a Ponyvaregény-hez. Nagyon ideges voltam, elmentem pánik-pisilni, mielőtt bementem a meghallgatásra. Mondta, hogy látott egy filmben, és idézett is belőle egy-két sort. Merthogy ő persze minden filmet ismer. Amikor kijöttem a meghallgatásról, észrevettem, hogy a miniszoknyám végig be volt tűrődve a harisnyámba. Nagyon kínosan éreztem magam. Aztán sokáig nem találkoztunk, és amikor Londonban játszottam egy darabban, egyszer csak megjelent az öltözőmben, és azt mondta, hogy van számomra egy szerepe. Nem is értettem, hogy került oda, Londonba, az öltözőmbe. Mondta, hogy eljött megnézni.

- Az ön által megformált szereplőt már az első epizódban is sok hitchcocki titok övezi, melyekre különösen a kórházas jelenetben utalnak.

- Igen, a dallam, amit ebben a jelenetben fütyülök, egy angol filmből való (a Twisted Nerv-ből). Quentin adta nekem a forgatás előtt 75 másik filmmel együtt, hogy nézzem meg őket. Kérdeztem tőle, hogy volt-e olyan film, ami inspirálta őt a Kill Bill írásakor, és akkor nyomott a kezembe egy vagon filmet.

- Jól látom, hogy meglehetősen egysíkú a szerep, amelyet játszik a Kill Bill-ben? Vagy esetleg a második részben fény derül az Ön által megformált szereplő belső motivációira is?

- Nem, én egyszerűen csak gonosz vagyok. A Halálos Vipera Merénylő Brigád ("Deadly Viper Assasination Squad" )összes többi tagja - akár Umáról, akár Vivicáról vagy Lucyről beszélünk - sokkal árnyaltabb figura. Mindnek megismerjük a körülményeit: hogy elvesztette a gyermekét, vagy jó útra tért és tisztes családanya lett, vagy sanyarú gyermekkora volt stb... Én vagyok az egyetlen, akinek semmi sem hozható fel a mentségére. Én egyszerűen csak gonosz vagyok. Egy szemétláda. Quentin csak röhögött, amikor erről beszéltünk.

- Milyen színésznőként egy ilyen szerepet eljátszani?

- Klassz. Végre kiadhatod magadból az összes gonoszságodat! A testbeszéded, gesztusaid, mimikád, mind-mind a gonoszságot tükrözik. Néha jó ilyet játszani. Játszani mindig jó, olyasmit játszani pedig, amit az életben nem lehet, talán a legjobb minden közül! Gondoljon bele, gyerekként mit szeretett jobban játszani: jó kislányt, vagy vadulósat? Itt aztán kiélheti magát az ember!

- Mennyire találták ki előre, hogy egy ilyen verekedős jelenetet hogyan vesznek fel?

- Minden pontosan benne volt a forgatókönyvben. Quentin egész pontosan tudja, mit akar, és a fejében van az összes olyan film, amikből az inspirációt meríti. Ha megkéred őt, megosztja veled, sőt, szerintem akkor is, ha nem kéred. Hihetetlenül figyel a részletekre.