Nem hülye tyúkok: a Csibefutam a gyurma-animáció biztos győzelmét hozza

Amerikában június 23-án mutatják be a Csibefutam (Chicken Run) című filmet, amely az idei nyár egyik nagy dobásának ígérkezik a tengerentúli mozipénztáraknál. Annak ellenére, hogy egy merőben szokatlan műfajú, lényegében egész estés gyurmafilmről van szó, a kasszasiker-remények nem megalapozatlanok, hiszen az Egyesült államokban a DreamWorks által forgalmazott családi vígjáték már most kultuszfilm. Ennek oka pedig az, hogy a film rendezői maguk is kultuszhősök: az Aardman animációs stúdió két kulcsfigurája, Peter Lord és Nick Park.

Az angliai Bristolban működő Aardman főként a felnőtteknek (is) szóló gyurmafilmjeivel, illetve gyurmaklipjeivel (Peter Gabriel: Sledgehammer; Nina Simone: My Baby Just Cares For Me) alapozta meg hírnevét, 1972-es megalakulása óta nemcsak őrzi a gyurma-animáció becsületét, de sikerrel növelte e méltánytalanul - igaz, időigényessége miatt érthető módon - mellőzött animációs technika rajongóinak számát is. Ezt pedig elsősorban Wallace és Gromit kalandjainak köszönheti.

Meredő tyúkszemek

Rocky, a bajnok

Park teremtményeit nemcsak a szakma értékelte, és nemcsak angolszász nyelvterületen (hazájában a sikert Park szerényen az angolok kutyaimádatával magyarázza), a Wallace és Gromit-filmek a világ minden táján megtalálták közönségüket - Magyarországon az 1996-os Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztiválon vetítették először az első két történetet -, és kultuszuk is egyfolytában terjed. Ezért is furcsa, hogy Park nem rájuk bízta első gyurma-animációs játékfilmjének főszerepeit - hanem csirkékre.

Kamerába néző Park

Fuss, csibém, fuss!

Az első kakas, aki repül

Az pedig külön figyelmet érdemel, ahogyan az alkotók egy élettelen anyaggal emberi érzelmeket képesek kifejezni. Hiába, gyúrni tudni kell.

[origo]

Ajánló: