Karády hamarosan újra dúdol

Bacsó Péter próbálkozott már hasonló stílustörekvésekkel, amikor balanszírozni igyekszik a tragikum és a komikum, a nevetés és a megríkatás között (pl. A tanú, Te rongyos élet!, stb). Mostani száz perces mozijában villanásnyi betekintést nyújt az országot a háborúból kirántani próbáló valóságos nemzeti erőfeszítésekbe, idézve a magyar nemzet köré gyűlt értelmiségiek törekvéseit.

A megfilmesített történetnek három hőse van: Süti a csóró és slemil kis dalszövegíró, egykor ígéretes alanyi költő, Katalin a díva, a körülrajongott énekes-színésznő, és a Tábornok, a mindenható kémfőnök, a díva szerelme, aki egyre inkább rádöbben a II. világháború kilátástalanságára és megpróbál tenni is valamit, hogy az ország kikerüljön ebből a tragikus csapdából. Három világ hangulata keveredik a filmben: a negyvenes évek Budapestjének látszólag gondtalanul villódzó mulatókkal teli, "békebeli" éjszakai élete, Süti világa egy amolyan rejtőjenői piti szélhámosokkal, furcsa alakokkal teli kávéházi alvilág és a harmadik: a keleti front, a Don kanyar fagyos szörnyűsége, amit a film nem szokványos eszközökkel akar ábrázolni.

A három ember: Süti (Rudolf Péter), a dalszövegíró, Katalin (Nagy-Kálózy Eszter), a díva és a Tábornok (Cserhalmi György) története, különös tragikomédia egymást keresztező, egymásba kapaszkodó emberi sorsokról és a sorsok forgandóságáról. Süti, a kisember, a túlélés "Paganinije", aki a legcudarabb helyzetekből is kivágja magát és ebből a különös képességből még a rideg és előítéletekkel teli Tábornoknak is tanulságos leckét ad.

(magyar.film.hu)