A törzs gyökere és a kislány

A bálnalovas azért érdekes, mert maorikról szól, és több bálna is szerepel benne. Sokszor viszont lassított felvételek között könnyező szempárok néznek a távolba. A film elsősorban tanít: a hagyomány ápolása és a nők emancipációja együtt a boldogság receptje.

A bálnalovas című filmben maorik szerepelnek. Őket a magyarok Verne Gyula regényeiből ismerhetik szinte kizárólag, és ezért azt is gondolhatjuk róluk, hogy embereket esznek. Az új-zélandi őslakosokról azonban hamar kiderül, hogy inkább füvet szívnak, alkoholt isznak, és ásítozva unatkozzák végig a gyermek-népitánccsoport hagyományőrző bemutatóját a kultúrházban. A film legfontosabb erénye, hogy megleshetjük a maorikat. Benézhetünk a kertjükbe, ahol ócska bodegák között javítják a csónakmotort, láthatjuk a nyugati konfekciótermékeket furcsa nyakláncokkal ötvöző öltözéküket és a hagyományos tetoválást a hátukon, ahogy a biliárdasztal fölé hajolnak. A maorik Új-Zéland cigányai, szegények, és hasonlítanak is a többséghez meg saját világuk is van. Ez a világ érdekesen megmutatkozik a film kockáin, a legerősebb jelenetek között van, amikor a folklór gyerekműsor komolyságát fingással relativizálja a rossz gyerek. A hagyomány egyszerre kényszer és menedék, nehéz mit kezdeni a maori identitással.

A "mit jelent ma maorinak lenni" kérdés taglalása egy misztikus családi konfliktusba ágyazódott. Itt bicsaklik meg az érdekesnek tűnő film logikája. Miközben a törzsfőnök nagypapa és a lányunoka szent háborút vívnak egymással a szeretet fegyverét villogtatva, egy hatalmas dramaturgiai bukfenc teszi hiteltelenné a történetet. Egy filmnek lehetnek bármilyen vad törvényei, azok a vásznon valósággá és egyetlen lehetséges értelmezési tartománnyá válnak, ha az alkotók saját rendszerükhöz görcsösen ragaszkodnak. A lézerkard zúg (Csillagok háborúja). A hobbitoknak szőrös a talpa (A Gyűrűk Ura). A tyúkok között van zöld is (Tamara). Itt a bálnák mutatják a helyes élet irányát. Teljesen rendjén való van, hogy az ősi eredetmisztérium szó szerint értendő, hogy csodák pedig vannak, ha az ősi törvények nem keverednének a modernista női emancipáció programjával. Ha a bálnák tényleg akkor segítenek a törzsön, ha baj van, akkor a nagypapának van igaza, amikor ő is mindent szó szerint vesz, és eltiltja a kislányt az ősi praktikáktól. Ha a kislány is lehet - megfelelve a XXI. század kihívásainak - mágikus erejű törzsfő, akkor viszont nem érvényesek az ősi törvények, és akkor nem lehet megbűvölni a bálnát. A modern és az ősi gondolkodás árukapcsolása hiteltelenítette az alkotást. Az üzenet nyilván az volt, hogy a hagyományok és a felvilágosodás értékeinek ötvözése lehet üdvözítő az őslakók számára, de a tanmese nem lett megfelelő.

A tanmese szó jól jellemzi a filmet. Néha fájóan didaktikus az alkotás: az ősöket jelképező kötél például épp a fontos párbeszéd alatt elszakad. A példázatot egyszerre mondják az emberek és szimbolizálják a tárgyak. A hatalmas répa közös kihúzásáról szóló mese is megjelenik, amikor az egész falu tolja a bálnát, de a legkisebb és leggyengébb kell a végén a sikerhez. A film ötvözi a szájbarágós megható amerikai családi mozikat a szociográfiával, és a két vonal hasonlóan üti egymást, mint az ellentétes eszmeiség erőltetett ötvözése. Ez a disszonancia nem engedi, hogy a néző eléggé beleélje magát a filmbe. A misztikus mese a nagy állatokkal és az unatkozó munkanélküli fiatal férfiak ábrázolása között nem sikerült hidat verni.

A bálnák viszont nagyon érdekesek, bár többségük valószínűleg nem igazi, mert a stáblistán "bálnaépítőket" is felsoroltak. A szereposztáskor viszont tökéletesen választották ki a kislányt, aki nagyon is élő, és kicsi hátán elviszi az egész filmet.

dr. Igó