Mesejátékfilm

Egy szerelem története csodaországban - Groó Diana egészen Krakkóig utazik, hogy megtalálja az igazit. Tenderli, menóra, flódni és csodarabbi - a rendezőnő első játékfilmjében komoly szerep jut a zsidó tradíciónak, a véletlennek és a mélységes mély múltnak, melynek, mint tudjuk, kútja van.

Groó Diana Csoda Krakkóban című első nagyjátékfilmjében a zsidó kultúrának és identitásnak állított emléket. A film bármily lendületesen és ígéretesen indul, idővel kissé leül, vontatottá válik.

Pedig számos dolog írható a rendező javára: Groó Diana nem fél az érzelmes meséktől - a szerelmeseket a predesztináció, a hagyomány, az évezredes kultúra és egy csodarabbi köti össze egymással; a hit és a szeretet még a halálon is képes diadalt ülni. Mi ez, ha nem egy embermeleg mese felnőtteknek?

A szálak azonban helyenként úgy gubancolódnak egymásba, hogy ha ki tudjuk is bogozni őket, nem értjük, miért támadt a bog; egy-két jelenet összekapcsolását, a túl sok szerencsés véletlent egy idő után már nem a predesztináció, hanem a rendezői önkény számlájára írja a néző, jóllehet a pörgő tenderli visszatérő képe jelzi: a világban minden mindennel összefügg, eleve elrendelés uralkodik.

A film egy múltbeli találkozással indul - egy budapesti könyvesboltban egy kislány és egy kisfiú ismerkedik meg egymással, hogy aztán sok-sok évvel később egy krakkói antikváriumban találkozzanak újra. A Krakkó forgatagába megérkező Bíró Eszter (szuggesztív filmarc) egy lengyel rabbi sírját akarja a városban restaurálni - egy antikváriumba tér be, ahol Piotr (Maciej Adamczyk), az egyik eladó döbbenten tapasztalja, hogy a lány birtokában van családja egykor féltve őrzött könyve, a csodarabbi kötete, mely a halottak feltámasztásának módjáról is több passzusban emlékezik meg.

A fiú a lány nyomába ered, és segítséget színlelve, nem éppen lovagias módon kirabolja - Eszter gyámolítására egy vásári komédiás siet, és láss csodát, miközben az elveszett táskát kutatják, nem elég, hogy Piotrba futnak, még az is kiderül, hogy a két férfit rokoni szálak fűzik egymáshoz.

Hősnőnk Lengyelhonban igen kapósnak bizonyul - Piotron kívül a mutatványos, egy vásári komédiás testvérpár, mi több, még egy pincér is harcba indul a kegyeiért, de fenn az égben már minden meg lett írva: ugye nem nehéz kitalálni, kinek a párja lesz?

Csoda Krakkóban - Maciej Adamczyk és Bíró Eszter

A Csoda Krakkóban a megidézett rabbi (Franciszek Pieczka) megjelenéséig egyszerre felnőtt mese és tisztelgés a zsidó hagyományok előtt (táncok, zenék, tradíciók, jiddis nyelv stb.). A csodavárás, ha kisebb döccenőkkel is, de ébren tartja a filmet, a csoda megtörténte (a rabbi megjelenése és a szeretett nagymama feltámasztása) azonban kissé gyerekesre sikerül - a felnőtt mese a film utolsó harmadában mesejátékká alakul át: a mutatványosok gyűrűjében tradicionális ruhába öltöző Eszter és Piotr tánca, játékos összeadása egyenesen a "világraszóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak" fordulatra emlékeztet.

Békés Itala szerepeltetése kiváló ötlet Diana részéről, a színésznő szívet melengető a nagymama szerepében; hogy Piotr ismét együtt akar lenni vele, hihető és érthető mindannyiunk számára.

A film, bár egyértelműen a rendezőt erősen foglalkoztató kérdéseket járja körül (zsidó identitás, tradíció, predesztináció), nehezen átélhető alkotás - egy ponton túl a néző elengedi a szereplőket az útjukra, nincs tétje sem a nagymama feltámadásának, sem pedig annak, amit amúgy is tudunk a film elejétől, a szerelmesek egymásra találásának.

A leírtak ellenére úgy gondolom, Groó Diana zsebében ott a marsallbot (jól választ színészeket, egyéni a hangja, dramaturgiai bakugrásai ellenére jól bonyolítja a történetet stb.) - első filmje után várakozásokkal telve várom a másodikat.

Hungler Tímea
filmhu