Til Schweiger: Nem játszom nácit!

Ahogy mi figyeljük Dobó Kata hollywoodi karrierjét, úgy figyelik a németek Til Schweigerét. Igaz, ő el is ért valamit: játszott Angelina Jolie-val a Tomb Raiderben, Clive Owennel az Artúr királyban, forgatott Sylvester Stallonéval, Nick Nolteval, Mira Sorvinóval és Emma Thompsonnal is. Aztán visszatért Németországba, és elkészítette a Mezítlábas szerelmet, aminek nemcsak a főszerepét játszotta, de írta, rendezte és vágta is. Budapestre azért jött, hogy egy kis hírverést csináljon neki.

- Magyarországra általában csak olyan sztárok jönnek, akik már lefutottak vagy külföldön megbuktak, ezért kissé cinikusan fogadjuk őket. Te miért utaztál Budapestre?

- Érdekes, én eddig nem találkoztam cinizmussal. Azért jöttem Magyarországra, mert a cég, amelyik a filmemet Kelet-Európában forgalmazza, megkért erre. Reklámot csinálunk a Mezítlábas szerelem-nek. És én ezt örömmel teszem, egyrészt, mert ez a film nagyon fontos nekem, büszke vagyok rá, és szeretném, ha sokan látnák itt is (mert Németországban nagyon sikeres volt), másrészt, mert régóta szerettem volna Magyarországra jönni. Most ugyan a film a fontos, de a Forma-1 miatt korábban is hívtak ide a barátaim, mondták, hogy ez egy klassz hely, csak eddig más elfoglaltságaim miatt nem tudtam velük tartani. Most a film révén végre eljutottam ide.

- Honnan származott a Mezítlábas szerelem ötlete?

- Az eredeti történet Amerikából származik. Még 1998-ban vettem meg ott egy forgatókönyvet, amiből tulajdonképpen csak az alaptörténetet és a címet tartottam meg, a többit magam írtam hozzá. Szóval csak annyit vettem át, hogy a főszereplő egy lány, akit az anyja egész életében fogságban tartott, és miután meghalt, a lány a pszichiátriára kerül. A többit én költöttem hozzá, és miután megírtam, úgy éreztem, nekem kell megfilmesíteni, az én történetem. Én csiszolgattam, én írtam belőle forgatókönyvet, én akartam elmesélni. Lehet, hogy egy másik rendező jobb filmet forgatott volna belőle, nagyobb fantáziával, vagy mit tudom én, de nekem kellett filmre vinni, mert az én sztorim. És a főszerep mintegy mellékesen lett az enyém, mert egy szép szerep, és azt gondoltam, miért ne?

- Hogyan találtad meg a női főszereplőt, Johanna Wokaleket?

- Sok híres német színésznőt kipróbáltam, de egyiknél sem éreztem azt, hogy ez az, rá gondoltam. Aztán eljött a próbafelvételre Johanna - aki a bécsi Burgteatherben játszik, és korábban csak egy-két filmben szerepelt, a közönség még nem nagyon ismerte -, és rögtön tudtam, hogy ő az, akit keresek.

- A Mezítlábas szerelem-ben elég sok hollywoodi stíluselem fedezhető fel. Sokat tanultál a filmezésről kint?

- Persze, minden egyes forgatásból sokat tanultam, mert mindig is úgy dolgoztam színészként, hogy közben azt is figyeltem, mi történik körülöttem. Érdekelt, miért pont ide teszik a kamerát, miért nem oda, és ki hogyan bánik a színészekkel. Amerikában elég nagy nevekkel dolgoztam együtt, akiktől volt mit tanulni, hogy csak néhányat említsek: Jerry Bruckheimertől Nick Nolteig. Eszméletlen sokat lehet tanulni tőlük. De Németországban is sokaktól tanulhattam.

Mezítlábas szerelem - Johanna Wokalek és Til Schweiger

- Az mégis alapvetően amerikai hatás a filmeden, hogy meseszerű a történet, nem igaz?

- Hogy meseszerű? Igen, vannak meseszerű vonásai, de alapvetően az érzelmekről szól, az érzelmek dominálnak benne - sokkal erőteljesebben, mint a legtöbb romantikus vígjátékban.

- Miért, úgy érzed, az embereknek most erre van szükségük: érzelmekre?

- Nem is tudom. Miért, szükségük van egyáltalán az embereknek filmre? Bernd Eichinger barátom, Németország legsikeresebb producere mindig azt mondja, hogy egy olyan szakmát űzünk, aminek a produktumára senkinek semmi szüksége. Én is azt kérdezem: kell nekem a Sin City? Nem, nincs rá szükségem. Jobb lesz nekem tőle? Nem, csak brutalitást kapok. Nagyon cool és profi, de semmit nem mozgat meg bennem.

Mezítlábas szerelem - Johanna Wokalek és Til Schweiger

- De a Mezítlábas szerelem-mel láthatóan az volt a célod, hogy érzelmeket ébressz, hogy valami szépet adj az embereknek.

- Igen, és amikor a film honlapján a nézői véleményeket olvasom, akkor úgy érzem, sikerült is elérni. Vannak emberek, akik vették a fáradságot, és megírták az élményeiket, és köszönetet mondtak azért, hogy visszakapták a hitüket a szerelemben, vagy egyszerűen csak azért, hogy egy-két napig bennük maradt egy szép történet. Szerintem a mozi dolga az, hogy álmokra invitálja az embereket. Annál többet nem érhetünk el, mint hogy ezeket az álmokat a nézők egy darabig még dédelgetik magukban. Ehhez érzelmeket kell kelteni és érzelmeket kell közvetíteni. Ha a Mezítlábas szerelem-nek akár csak kétféle érzelmi állapotot sikerült előidéznie, akkor elértem a célomat.

- Színészként is ez a célod? Így vállalsz szerepet?

- Az nagyon jó, ha az ember színészként olyan filmben vehet részt, aminek a szellemiségével egyetért, de azért meg is kell élni valamiből, úgyhogy forgattam már néhány filmben, ami remélhetőleg nem jön elő az emberek álmában.