Pixel nem maradt mozdulatlanul

A feltűnően sok hímnemű japán turistából is lehetett sejteni, hogy itt "valami modern dolog történik". Valamint a Duna-parton darukra felhúzott óriási hangfalak látványából. Továbbá Linz épületeit dekoráló plakátokból és zászlókból. Sőt, amikor a várostól 30 kilométerre egy tanyán éjszakáztunk, a réten éppen legelni nem hajlandó tehéntől bosszantott gazdasszony is felhívta a figyelmet az Ars Electronica fesztiválra.

A keret

A tudományban megjelenő fejlesztések, felfedezések és a művészetben megjelenő koncepciók, technikák folyamatát figyelve azt láthatjuk, hogy a határok lebontása zajlik. A vegyészek átnéznek a fizikusokhoz, ők pedig a biológusokhoz és vissza. A nagyszámú adatok feldolgozására matematikára, statisztikára és számítástechnikára van szükség. Az írók, festők, grafikusok munkái audiovizuális előadások formájában jelennek meg. Táncelőadások zajlanak színpadon berendezett kibertérben.

Mind szélesebb körben tárgyalják azt is, hogy egy szakterület igazi mestere döntéseiben a művészekre jellemző intuíciókra is épít. A művészeknek pedig professzionális módon kell tudniuk kezelni az alkalmazott technikát; alkotásaiknak tudatos rendszere, szerkezete van.

Tehát ez egyfajta tér, háttér, fizikai elhelyezkedését tekintve pedig Ausztriában, Linzben évenként kerül megrendezésre az Ars Electronica Fesztivál, amely jelentős mágneses erőt fejt ki a fenti folyamatok után érdeklődőkre.

A fesztivál

Idén a programsorozatba bekerült egy animációs filmfesztivál is, olyan alkotásokkal, amelyek elkészítésében használtak számítógépet - tehát szinte bármelyik 2004-2005-ben készült animációs film nevezhetett. Olyan vetítési blokkok voltak, mint: vizuális effektek (újfajta képi megjelenítések), zenei videók, realtime animációk (elsősorban számítógépes játékokhoz kapcsolódóan), történetek feldolgozása (talán a legemészthetőbb kategória), mozgás és terek (virtuális világok), digitális bőr (hangsúly a felszínen).

Egy kocka Gaëlle Denis (Fr.) City Paradise című filmjéből

Ezeken kívül bemutatkozott egy válogatással a Tokiói Médiaművészeti Fesztivál, volt egy blokk werkfilmekből és egy gyűjtés az interneten keringő, valamilyen szempontból igényesebb, jellemzően flash animációkból.

A vetítések

Magukra a vetítésekre bejutni elég nehéz volt, a németajkúakról feltételezett precizitás nem képviseltette magát a fesztiválon. A vetítések időpontja ide-oda csúszkált a kihirdetetthez képest, csordultig telt ház (a Duna feletti tűzijátékon kívül úgy tűnt, a legtöbben ezeken a rendezvényeken jelentek meg), s így meleg a teremben.

Egy kocka Eric Castaing, Alexandre Heboyan és Fafah Togora (Franciaország) Bigoudenn Migration című filmjéből

Vigasztalásul: kiadásra került egy DVD a zsűri által legjobbnak ítélt munkákkal, 450 nevezett alkotásból 15 db-ot tartalmaz (a címe: CyberArts 2005, kiadó: AEC/Prix Ars Electronica 2005). Érdekesség, hogy a nemzetközi aktív szakmabeliekből álló zsűri olyan munkát választott a második legjobb alkotásnak, amelyet bevallottan ő maga sem értett. Máskülönben meg az egekig magasztalták a Pixart és A hihetetlen család című, nálunk is vetített filmet.

A filmek

A történeteket elmesélő alkotások jelentős kisebbségben voltak, inkább a technikai bravúrokon volt a hangsúly. Azonban a reakciókból úgy tűnt, hogy a közönség jobban szereti egy cselekmény A-tól B-ig tartó érthető elmesélését. Sok esetben nem lehetett különbséget tenni, hogy mi az, ami hagyományos technikákkal készült (hús-vér papír + festék) majd ezután szkennelték számítógépbe, s mi az, ami csak számítógéppel készült, de piszkos rajzlapokat, íveket közelítő ceruzavonásokat és tintapacákat akar élethűen visszaadni.

Kernseif | Kép nagyban	Into Pieces | Kép nagyban

Jellemző volt az is, hogy kevés a zene, inkább zörejek kísérik a filmeket. Inkább emberek vagy emberekre nagyon hasonlító lények voltak a főhősök, a tárgyak megszemélyesítése háttérbe került. Több fekete-fehér film is feltűnt a vásznon: nemcsak, hogy a színesnél finomabb megjelenítést tesz lehetővé, valószínűleg a renderelése/elkészítése is gyorsabb.

Két kocka Jamada Kodzsi (Japán) Monotreme című filmjéből

Inkább a japánok arattak babérokat, nem úgy az Európában egyébként nagy múlttal rendelkező angol és spanyol animátorok. Az alkotók jellemzően fiatalok, akik a legnagyobb természetességgel nézik a számítógépet rajzeszköznek, és örülnek, hogy az Undo parancs nem kopik el soha a radírral vagy a papírral szemben. Legfeljebb mentéskor elszáll az egész...

2D vs. 3D

A filmek stílusára jellemző, hogy hiába kétdimenziós a monitor vagy a filmvászon, a rendezők a megszokott háromdimenziós világot akarják visszaadni. A gondolataikat, látomásaikat a háromdimenziós környezetbe helyezik. Nagyon professzionálisak, és sokféle világot képzelnek el, viszont a közvetítő módszer közös bennük.

Két kocka Oury Atlan, Thibault Berland és Damien Ferrié (Franciaország) Overtime című filmjéből

Kétdimenziós animációs filmek szinte csak abból az apropóból készülnek, hogy a háromdimenziós lehetőségeket figurázza ki, vagy azokat állítsa más nézőpontba. Önmagáért mint kifejezőeszközért a két dimenzióhoz már kevesen nyúlnak. Itt kell példaként megemlíteni azt a rövid kis alkotást, ahol egy srác monitorokon háromdimenzióban ábrázolt gépekkel dolgozott. Így a kétdimenziós vetítővásznon egy három dimenziót ábrázoló film futott, a filmen egy kétdimenziós monitor, amiben egy három dimenziós animáció.

Különben meg animáció és film?

Ezen a fesztiválon tulajdonképpen minden kiállítási épületben lehetett animációval találkozni. Információink 95%-hoz vizuális módon jutunk, és a kiállítók ezekkel az információkkal zsonglőrködtek. Volt, ahol természeti jelenségekből származó adatsorokat animáltak meg: például fény visszaverődése a házak burkolatáról vagy lépésenként a testsúlynak a felületre adott hatását ábrázolták. Máshol a virtuális terekben megmozgatott figurák a valós térben létező tárgyakba ütköztek - némi tárgyleolvasó szkenner segítségével. Például az asztallap egy, a képét vízszintesen megjelenítő monitor volt, amit 4 oldalról játékosok állnak körbe, kezükben irányítóegység. Az asztallapon hamutartó, kólásdoboz, poháralátét. A játékosok a pályán járműveikkel ezeket a tárgyakat kerülgetik, egymást lövöldözik. Vagy a tárgyakat áthelyezve új akadályokat gördítenek a virtuális térben mozgó ellenfelüknek. Továbbá animált DVD interface-ek, katalógusok, utazás a bolygó másik végén levő városban, virtuális teniszezés két karra állított monitorral, amelyekben csak a repülő labda látszik, így a monitort kell a labda "útjába" állítani a visszaütéshez.

Egy kocka Shane Acker (USA) 9 című filmjéből | Nagyban

Úgy tűnik, ahol megjelenik a számítógép, ott megjelenik az animáció. A néző, olvasó is könnyebben befogadja az információt, ha annak folyamatát is látja (a gépen kinyílnak a könyvtárak, vagy elrepül az e-mail).

Kürtösi István