Nicole Kidman ismét komikus szerepet vállalt: a Headhunters című vígjátékban négy nő Monte-Carlóba megy, hogy gazdag férjet fogjanak maguknak. A férjvadászok kölcsönzött ruhákkal és kitalált történetekkel felszerelkezve próbálják jómódú, egyedülálló nőknek beállítani magukat, de pofára esnek, amikor a négy kiszemelt áldozatról kiderül, hogy ők sem azok a gazdag úri fiúk, akiknek látszanak.
A film Jules Bass azonos című regénye alapján készül, a forgatókönyvet Jez és John Henry Butterworth írja. Előbbi volt a sikeresnek nem mondható Kidman-film, az On-lány (Birthday Girl) forgatókönyvírója és rendezője is.
Kidmannek nem mindig jönnek be a komikus szerepek, a jelenleg a hazai mozikban futó Földre szállt boszorkány nem döntögetett bevételi rekordokat az USA-ban sem, és nálunk is csak közepes érdeklődés mellett játsszák a gyenguska vígjátékot.
Annál meggyőzőbb az ausztrál színésznő az utóbbi években vállalt drámai szerepeiben. A Hideghegy-ben, Az órák-ban vagy épp a Dogville-ben nyújtott alakításai mind azt mutatják, hogy ez az ő igazi terepe. Remélhetőleg lesz alkalma megcsillogtatni tehetségét a The Visiting című thrillerben is, amelyen jelenleg dolgozik, amelyben Daniel Craig (Sorstalanság, Kitartó szerelem) lesz a partnere.
A The Visiting-ben egy titokzatos járvány dúl a földön, amely megváltoztatja az emberek viselkedését. Kidman egy pszichiáternőt játszik, aki rájön, hogy a járvány Földön kívüli eredetű, és hogy a saját fia lehet a kulcs az emberiség megmentéséhez. A két főszereplőn kívül a rendező személye lehet a garancia arra, hogy nem egy újabb unalmas alien-filmre számíthatunk: Oliver Hirschbiegel, A bukás alkotója vállalta a rendezést.
A film sajtótájékoztatóján Kidman elmondta, hogy elsősorban Hirschbiegel személye vonzotta a projekthez, de kedvére való színészi feladat a szülői szerep nehézségeinek ábrázolása is, amelyhez tud saját tapasztalataiból meríteni. Daniel Craig szerint a filmkészítőknek feladata, hogy reflektáljanak koruk problémáira, és ezt a film azáltal valósítja meg, hogy az ijesztgetős felszín alatt mélyebb szinten a félelemről mint emberi jelenségről beszél. A rendező ehhez kapcsolódva azt emelte ki, hogy a filmben a szülő elveszítésétől való gyermeki félelemre, illetve az anyának a gyermeke elveszítésétől való félelmére koncentráltak; mindkettő alapvető, ősi emberi ösztönökhöz kapcsolódó érzés.