Antihősök visszhangja

Nem vagyok elvakult Jim Jarmusch-rajongó, de van egypár olyan mozija, amely örökre beégett az agyamba. Főleg a fekete-fehér filmjeinek világától a mai napig nehezen tudok szabadulni. Most, hogy végigfutottam az összes Jarmusch-féle filmzenealbumon, az biztosnak tűnik, hogy a pacák zseniális szelektor, és az általa felkért zeneszerzők is stabilan hozzák a kifordult, sokszor csendes pszichedéliába hajló, féktelenül és némán humoros road movie-hangulatot.

Florida, a Paradicsom (1984)

A Florida, a Paradicsom filmzenéjéről nehéz írnom - ezt a mozit először alig tudtam végignézni, másodszorra meg az egyik legnagyobb kedvencemmé vált. Egy magyar színésznő, bizonyos Bálint Eszter a film egyik főszereplője, és alighanem az egyetlen olyan amerikai film, amelyben elhangzik a "Miért nem eszel egy kis pörköltet?" mondat. A jobbra-balra toszódó három figura története alá John Lurie - aki mellesleg a film másik főszereplője - totálisan beteg vonósnégyeseket komponált. A filmből nem emlékszem rá, de biztosan elhangzik, mert a lemezen is a második szám a Screamin Jay Hawkins zseniális I Put A Spell On You-ja, a zenetörténet egyetlen olyan balladája, amelynek utolsó hét másodpercében megőrül, és igazi emberszabású majommá változik át az énekes.

Kötelező muzsika: Screamin Jay Hawkins: I Put A Spell On You (Hallgasd meg!)

Törvénytől sújtva (1986)

John Lurie, aki egyébként a Lounge Lizards vezetője, és később Marvin Pontiac néven is készített egy felülmúlthatatlan pszeudó-életmű-lemezt, a következő két Jarmusch-filmnek is a zeneszerzője lett, a Törvénytől sújtva egyik főszerepét is megkapta. Lurie a Törvénytől sújtva zenéjénél sokkal jobban elengedte magát, a perverz swing-alapokra játszott lehetetlen fúvósharmóniákat igazi tökélyre fejlesztette. A szerintem leggyengébb Jarmusch-munka, az Elvis-emlékfilm Mystery Train zenéjét is Lurie jegyzi.

Kötelező muzsika: John Lurie: Strangers In The Day (Hallgasd meg!)

+ + +

Éjszaka a földön (1991)

A rendező valószínűleg borzasztóan szeret a csendes őrült barátaival együtt filmet készíteni - az Éjszaka a Földön zenéjének megírását a Törvénytől sújtva egyik főszereplőjére, Tom Waitsre bízta. Hát ez bizony gyönyörű album: tömény, súlyos síró-rívó harmonikák, csellók, lehangolt dobok és xylofonok orgiája. Nagy Lurie-fanként bizony meg kell hogy állapítsam, Waits humorban sokkal erősebb - a lemez, hangszerelésben és témáiban van olyan vicces, mint maga a film.

Kötelező muzsika: Tom Waits: On the Other Side of the World (Hallgasd meg!)

+ + +

Halott ember (1995)

Roger Ebert, a Pulitzer-díjas amerikai filmkritikus szerint a Halott ember zenéje leginkább arra hasonlít, mintha valaki ismételten leejtené a gitárját. Ha ez így van, meg kell állapítanom, hogy Neil Youngnál gyönyörűbben senki nem tudja hajigálni a hangszert. Jarmusch 1995-ös fekete-fehér punk-westernjéhez a kanadai rocknagypapa egy orgonával és egy szanaszét torzított gitárral hangulatban tökéletesen passzoló aláfestést komponált. A teljesítmény értékét csak növeli ha tudjuk, hogy Young mindössze kétszer nézte meg a filmet, és a második alkalommal élőben játszotta fel a teljes hanganyagot, hogy közben fel-fel pillantott a stúdióban elhelyezett húsz darab tévé egyikére, amelyek mind a filmet sugározták. Sokan csalódtak, amikor a film megtekintése után azonnal megvásárolták a soundtracket, ugyanis a CD-n nem szerepel a főtéma lendületes akusztikus verziója (ami a filmben a főcím alatt hallható), ehelyett folyamatos tengermorajlás és tücsökciripelés hangja mellett élvezhetjük Young végtelennek tűnő gitárszólóit, dialógusrészleteket a filmből, valamint néhány William Blake-verset Johnny Depp előadásában.

Kötelező muzsika: Neil Young: Guitar Solo 5 (Hallgasd meg!)

+ + +

Szellemkutya (1999)

A Wu-Tang-Clan-tag RZA által összehozott Szellemkutya-zene kakukktojás a rendező filmjei között. A zeneszerző hangminta-alapú, főleg instrumentális hiphopot költött, mondjuk, mi mást csinált volna? Az alapok szárazak, kicsit érzelmesek, de könyörtelenek, pont úgy, mint a film bérgyilkos főhőse. A lemezt hallgatva én nagyon unom ezt, de a film alatt jól működött a szigorúság.

Kötelező muzsika: RZA: Funky Theme (Hallgasd meg!)

+ + +

Kávé és cigaretta (2003)

A legextrémebb, de egyben a legjobb zenei szelekciója a Kávé és cigaretta filmzenéjének van. Jarmusch szerintem legkevésbé filmszerű fekete-fehér alkotásának főtémája a rock and roll-klasszikus Louie, Louie, ami először a Richard Berry and the Pharaohs előadásában, aztán később a vérmesebb Iggy Pop-változatban is megszólal. Iggy és Henry Purcell nevét együtt egy playlistben idáig még nem láttam. Úgy néz ki, hogy Jarmusch ska-klasszikusokban is otthon van, a Skatalites-féle Nimblefoot Ska mellett egy Eric "Monty" Morris-dal, az Enna Bella is megszólal a filmben. Nekem a lemez csúcspontja a Hanalei Moon, Jerry Byrd előadásában, egy hamisítatlan érzelmes, koktélszürcsölos hawai-gitáros klasszikus.

Kötelező muzsika: Jerry Byrd: Hanalei Moon (Hallgasd meg!)

+ + +

Hervadó virágok (2005)

Azon gondolkodom, vajon az öregedés jele-e, hogy Jarmusch legutóbbi filmje, a Hervadó virágok zenéjénél is a könnyebbik utat választotta, és főleg 60-as és kora 70-es évekbeli számokból válogatott. Marvin Gaye, akit én sohasem értettem, mert valahogy a lelkénél mindig sokkal erősebben érezem a nyálát, szintén rajta van a listán. Filmzeneként biztos remekül működik, nálam kiveri a biztosítékot ez a nyavalygás. Viszont megint van egy ska-klasszikus, a The Tennors-féle Ride Your Donkey, amelyik egy remek darab. Van poszt-punk Brian Jonestown Massacre-dal (őket a Dig!-ből lehet megismerni) és a The Greenhornes-féle felemelő, nyugi-beat kezdőszám (There Is An End), ezeket a jóisten is filmzenének teremtette. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy nézhet ki élőben Mulatu Astatke, igazi pszichedelikus zenei mesternek tűnik a filmzenelemezen lévő három darabja alapján. A Yegelle Tezeta valahonnan nagyon ismerős, nem lehet, hogy sokan feldolgozták már?

Kötelező muzsika: The Greenhornes with Holly Golightly: There Is An End (Hallgasd meg!)

Tövisházi Ambrus