Az L.I.E. a kamaszkori identitáskeresésről szól, és a hatalomról, amelyet a magunkról megszerzett tudás jelent. Főhőse, a tizenöt éves Howie (Paul Dano) próbálja (újra) megtalálni a helyét a világban, miután édesanyja autóbaleset áldozata lett. Apjával - mint a legtöbb tizenéves - nehezen találja a közös hangot. A jómódban élő Howie barátai nála sokkal alacsonyabb társadalmi és kulturális szinten léteznek: egyikük a húgával tart fent szexuális kapcsolatot, és alig van tudatában, hogy ez nem teljesen normális dolog, másikuk, Gary (Billy Kay) idősebb férfiak kielégítésével szerzi meg a zsebpénzét.
Tagadhatatlan, hogy némi Larry Clark-érzés keveredik a fiúk világának ábrázolásába, de amíg a Kölykök és a Ken Park rendezője valós lélektan nélkül működő, karikatúraszerűen kiüresedett szereplőkkel dolgozik, itt végig megmarad az az érzésünk, hogy valódi kamaszokat látunk. Az elsőfilmes Michael Cuesta sötét színekkel festett, de hihető világot vitt a vászonra.
Howie felnőtté válását nehezíti, hogy rá kell ébrednie saját homoszexualitására és ezt el kell helyeznie valahogyan az önmagáról kialakított képében és életében. Megkapó jelenetekben látjuk, ahogy Howie fokozatosan felfedezi önmagát. Gary az első kapocs a szexuális orientációja tudatosítása felé. A meleg prosti fiú már mindenkinek megvolt a városban, csak Howie az, akivel teljesen plátói a viszonyuk. Howie-nak elég, ha nézi Garyt vizelés, hülyéskedés, avagy "munka" közben, nem akarja igazán megszerezni magának a fiút, nem szerelmes belé, Gary modellként szolgál, őt figyelve Howie rájön, hogy benne is megvan az, ami Garyben.
A fiúk jövedelemforrása, hogy rendszeresen betörnek a környék házaiba. Gary már ki is szemelte a következő célpontot, ahova Howie-val behatolnak egy éjszaka. Középkorú férfi születésnapi ünnepsége zajlik az emeleten, míg ők az alagsorban mozdítható értéktárgyak után kutatnak. Véletlenül azonban zajt csapnak, és Big John, a ház ura (Brian Cox) majdnem elkapja őket. Howie farmernadrágjának egy darabja a férfi kezében marad.
Big John másnap nekiindul megkeresni a kis betörőket, és hamarosan Howie nyomára is bukkan. Innentől kezdve furcsa macska-egér játék kezdődik közöttük, Howie rettenetesen fél a nagydarab, fenyegető fellépésű fickótól, ugyanakkor vonzalmat is érez iránta. Big John ugyanis a zsenge fiúcskákra bukik, és ezt az első pillanattól fogva egyértelművé is teszi Howie előtt. Mégsem kezd ki a kiszolgáltatott helyzetben levő fiúval.
Brian Cox | Billy Kay és Paul Dano |
Amikor Gary egy szó nélkül lelép Kaliforniába, apját pedig egy gyújtogatás gyanúsítottjaként letartóztatják, Howie magára marad. Big John pártfogásába veszi a gyereket. Az ex-diplomata vén kéjenc megbízhatóbb, stabilabb pont Howie életében, mint bárki más. Bár kettejük kapcsolata "normális" mércével mérve teljességgel bizarr, sőt perverz, a film érdekessége és értéke éppen az, hogy abszolút hétköznapinak mutatja ezt a viszonyt; teljesen átélhető, átérezhető, hogy miért van szükségük egymásra. Nincs szó megrontásról, nincs szó kihasználásról, két ember egymásra találását látjuk, és ha nem egy 55 éves férfiról és egy 15 éves fiúról lenne szó, semmi furcsát nem találnánk ebben.
Howie viszonya Big Johnnal is plátói marad, a férfi mentorként, apapótlékként vesz részt az életében. Segít lezárni azt a folyamatot, amely Gary megismerésétől kezdve elindult a fiúban, a lehető legtermészetesebb módon kimondja, hogy "mi melegek vagyunk".
A film ugyanazzal a képsorral záródik, amellyel kezdődött: a címadó Long Island Expresswayt (Long Island-i autópálya) látjuk, és az egyik felüljáró korlátján egyensúlyozó Howie-t. Az autósztráda az útkeresés egyszerű, de hatásos szimbóluma; a korláton lent és fent, élet és halál közt billegő fiú a kívülálló, aki sorsdöntő választási lehetőség előtt áll. Howie döntött, nem lesz az autópálya áldozata, mint édesanyja, felvállalja az élet felelősségét. Big John segítségével megtanult vezetni, megérett rá, hogy kezébe vegye az irányítást.
Az L.I.E. Magyarországon nem került forgalmazásba, az interneten keresztül DVD-n megvásárolható.
Bujdosó Bori