Beszélgetés egy csirkefogóval

Peter Stormare, akit a Fargo béna, de végtelenül brutális bűnözőjeként vagy A nagy Lebowski görénysétáltató nihilistájaként ismerünk és szeretünk, most ismét egy bűbájos figura bőrébe bújik. Terry Gilliam új mozijában, a Grimmben egy gyenge jellemű olasz katonát alakít.

- Ön svéd, aki egy franciáknak dolgozó olaszt játszik egy németországi történetben. Egy kicsit koncentráljuk az olaszságra. Kire alapozta a figuráját?

- Kitalált személy, aki már kezdettől fogva olasz volt. Már azelőtt elolvastam a forgatókönyvet, hogy Terry Gilliam beszállt volna, és tudtam, hogy ez egy nagyszerű figura. Szóltam az ügynökömnek, hogy szívesen eljátszanám, de aztán egy évig nem foglalkoztam vele. Később hallottam, hogy Terry fogja rendezni.

- Egy ilyen figura megformálásával nagyon óvatosnak kell lenni, mert könnyen áteshet a ló túloldalára az ember. Hogyan érte el, hogy valóságos személynek tűnjön, akivel a néző együttérezhet?

- Nehéz volt, de Terry mindig ilyen figurákat eszel ki. Az összes filmjében elvontak a szereplők. A Félelem és reszketés-ben sokszor nem is érteni, hogy Johnny Depp mit mond, mert motyog. De ez hozzátartozik a figurához, amelyet Terry elképzelt. Nem a valóságot akarja ábrázolni, ezért is készít olyan remek firkákat és rajzocskákat. Nehéz realizmust felfedezni a munkájában. Heath és Matt sem valószerűek, hanem elvontak. Mattnek eleinte akadtak is nehézségei, mert nem volt könnyű megformálni ezt a merev, karót nyelt figurát. Szerintem remek munkát végzett. Bátor dolog volt részéről, mert megtehette volna, hogy csak hátradől és felveszi a zsíros gázsit, de ehelyett volt mersze kockázatot vállalni.

- Nézzük Cavaldi figuráját! Hogy kezdett neki? A kosztümben vagy a bajuszban rejlett a figura kulcsa?

- Terryvel beszéltem arról, hogy lehetne kopasz, és lehetne egy olyan parókája, ami nem passzol a fejére. Pajeszos és borostás kell, hogy legyen, mert nem nagyon szokott borotválkozni. Gyáva alak. Terry azt akarta, hogy pojáca legyen, aki az egyik pillanatban fenyegetőzik, a másikban teljes szerencsétlenség. A forgatókönyvben semmi sem utalt rá, hogy ijesztő lenne. Ha lelőtt vagy megkéselt volna valakit, akkor láthatóvá vált volna a sötét oldala, de nem volt semmi ilyesmi. Így nehéz volt kiötleni valamit. Az elején, amikor hozzávágja a kést a nyúlhoz, abból a jelenetből is a bizonytalansága derül ki.

Heath Ledger, Peter Stormare és Matt Damon a Grimmben

- Terry mennyiben befolyásolta az alakítását?

- Régi álmom teljesült azzal, hogy Terryvel dolgozhattam. Lenyűgöző volt öt hónapon át ott ülni mellette és hallgatni a történeteit arról, hogy hogyan indította útjára a Monty Pythont George Harrisonnal és John Cleese-zel. A film csak másodlagos volt számomra, az, hogy ott lehettem vele, felemelő volt. Hatalmas a tudása, kérdezheted a római istenekről vagy a 16. századi svéd írókról, mindenre tud válaszolni.

- Prágában forgattak, és egy teljes erdőt és várost építettek fel díszletként. Hogyan befolyásolta a munkáját az, hogy egy ilyen helyszínen dolgozhatott?

- Sokat segített. Ez volt a legnagyobb díszlet, amit valaha láttam. Két egymás melletti stúdiót egybenyitottak és egy hatalmas erdőt telepítettek be, amelyikben fel-alá lehetett vágtázni. Kint egy teljes erdőt eltüntettek. Elképesztő volt, néha csak úgy körbesétáltam, hogy nézzem, ahogy dolgoznak. Az első épület, a malom, ahol az elején találkozunk a boszorkánnyal, hihetetlen volt. Úgy építették meg, hogy a víz több mint hat méter magasan állt. Olyan világot alkottak, mint Disneylandben.

Lena Headey, Peter Stormare és Terry Gilliam a forgatáson

- Ön tizenkét éven át dolgozott Ingmar Bergmannal. Mennyiben más vele dolgozni, mint Terry Gilliammel?

- Nem különböznek olyan sokban. Mindketten a sötétséggel, az ember sötét oldalával foglalkoznak. Szerintem, ha leültetnénk őket együtt, jól kijönnének egymással. Sok közös van bennük. Ingmar felkészültsége különleges, de Terry is nagyon felkészült. Ingmar hatékonyabban valósítja meg az elképzeléseit, mert azok olyanok, mintha a legapróbb részletekig kidolgozott festmények lennének, míg Terryéi inkább Jackson Pollock stílusában készültek. De sok bennük a közös. Mindkettőjüknek remek a humorérzéke. Ha van humorod, akkor tárul fel előtted a sötétség.

- Mint apa, mit gondol arról, mennyire relevánsak napjainkban a tündérmesék? Még ma is érvényes, ami 200 évvel ezelőtt íródott?

- Szerintem igen, és mindig is az lesz. Csak elveszítettük a képességünket, hogy odafigyeljünk. Már nem vagyunk rá képesek, hogy visszatekintsünk, és magunkba szívjuk azt a tudást, amelyet az őseink tanítottak. A modern generáció tagjai hajlamosak azt hinni, hogy legyőzhetetlenek, és csak az övék a világ. A Grimm testvérek meséi értékeket hordoznak, csak már nem foglalkozunk velük. Szerintem el kell kezdenünk újra odafigyelni rájuk és az őseinkre.

SPI International