Hétköznapi gyilkológép

Az Erőszakos múlt jó választás mozizásra, amikor az ég olyan, mintha egy fogolytáborban használatos kopott csajkát borítottak volna a városra. Ez a film ugyanis izgalmas, morbid, nem kell nagyon sokat gondolkozni rajta, és mégsem blődli.

Az Erőszakos múlt teljesen rendjén való krimi. Van benne váratlan és kiszámítható fordulat, durva felütéssel indul, és megnyugtatóan végződik. Lehet izgulni kisgyerekért, kamasz fiúért, rejtélyes fekete autó miatt, és néha úgy trancsíroznak fel embereket, mint egy rendes horrorfilmben szokás. Óvatos, de hosszan kifejtett szexjelenetek, továbbá lelkizésre utaló, de kellemesen nem agyonrészletezett konfliktusok színesítik. Amikor izgulni kell, akkor szimfonikus zenekar játszik vadul, mint a hetvenes évek bűnügyi filmjeiben volt szokás. Sok szempontból teljesen hagyományos krimi, a története is elég egyszerű, de ügyesen szerkesztették össze az alkotók ahhoz, hogy mégis eredeti és érdekes maradjon.

Részben azért érdekes, mert nem akarnak mindent elmagyarázni. Sok az elvarratlan mellékszál, amitől misztikus és megfoghatatlan marad a közeg. A néző lehetőséget kap rácsodálkozásra: tényleg, hiszen ez tök egyértelmű volt, és ez kellemes magabiztos bizsergéssel tölti el a jegyvásárlót. A kisvárosi idillbe villámként becsapó bűn régi kiindulópont. Az első mészárlást követő lassú, hétköznapi boldogságot bemutató jelenetek alatt szinte már követeli az ember, hogy történjen megint valami rossz. Jöjjön már a borzalom, az az édes szöszke ovis ne örüljön a mamájának, mert valószínűleg mindjárt fejbe lövik. Aztán jön a kaszás, arat a halál egyre bátrabban, de nem pont ott és nem pont úgy, ahogy elvárnánk, és ez újabb elégedettséget okoz: lehet min izgulni később is. Nem baj, hogy viszonylag hamar kiderül, hogy ki mit akar. Amikor tudjuk, hogy hol a gyilkos, akkor sincs baj, marad néhány ok mindig az aggodalomra.

A nyugodt hétköznapok és a lecsavart orr helyén tátongó lüktető seb képei megfelelő ritmusban váltják egymást. Ráadásul a történet nem csak egyszerű ijesztgetésről vagy meglepetések sorozatáról szól. A kevés főszereplő legalább vázlatos személyiséget kapott, amitől érdekesekké váltak. Ami a legszebb, hogy nem is egyértelmű, hogy szimpatikus-e a hős, bonyolult, hogy szeretjük-e, de mégis muszáj drukkolni neki. Fifikás alkotás, pedig igazán nem lehet rá mondani, hogy nagyon mély volna, vagy különleges eszközökhöz nyúlna. Kellő mértéktartással obszcénkodik, hogy utána majdnem moralizálni kezdjen, de nem enged sokat egyik giccses csábításnak sem. Bár izgalom akad benne, nyomasztónak egyáltalán nem mondható.

Viggo rendet rak az étteremben | Nézz még több képet!

A képek is konzervatívak, például aki hatalmi helyzetben van, az rendre magasabban áll, mint kétségbeesett társa. A hős különleges képességei a képregényeket idézik, de nem tolakodó a csodálatos erő fitogtatása, inkább érdekes színfolt marad az ócska kisváros szürkesége mellett. A gengszterek csúnyák, a legrosszabb félszemű, de még ez a mozival egyidős jelzés sem válik röhejes közhellyé. Ahogy a csodát idéző nagy túlélések sem, pedig hányszor láttunk már olyat, hogy a gyilkos lövést végül nem az adja le, aki már vagy egy perce szorongatja a pisztolyt. A jól bejáratott elemek ügyes kavargatása volt az alkotók receptje. A régi trükköket pedig egy ötletes és új kerettörténetre alkalmazták.

Az Erőszakos múlt tökéletes kikapcsolódás mindazoknak, akiknek izgalom, erőszak, titok és egy kis romantika kell. Csomóan ezért járnak moziba, és itt ezek megfelelő adagolásban kerültek vászonra.

dr. Igó