Német szétesés, francia agylövés - helyszíni tudósítás a berlini filmfesztiválról

Egymást követően két remek filmet is láttunk a Berlinalén, melyek kapcsolatteremtési nehézségekkel küzdő férfiak pszichéjébe kalauzolják a nézőket. Az Elemi részecskék című sikerregény filmadaptációjában eléggé átgyurmázták a könyv két főszereplőjét, de saját jogán is működik a film; Michel Gondry legújabb víziója, a The Science of Sleep pedig örömteli, tarkabarka utazás egy huszonéves fiú álmaiban.

Lightos szétesettség

Oskar Roehler (Ágnes öcsénk) rendező nekiesett az Elemi részecskék című regénynek, szétkapta alkotóelemeire, és összerakott belőle valami teljesen mást. Nem baj ez, egy adaptáció lehet olyan szabad, amilyen csak kitelik az adaptálótól, a lényeg, hogy a részecskékből összeálló új egész is koherens legyen. Ebben az esetben az eredeti és az adaptáció alaphangnemében, mondjuk úgy csúnyán: üzenetében különbözik. Roehler úgy gondolta, a pesszimista hangvételű, sötét jövő jóslatával befejeződő mű nézhetetlen lenne a vásznon, ezért kanyarított belőle egy (viszonylag) szimpla fejlődéstörténetet.

Bruno (Moritz Bleibtreu) és Michael (Christian Ulmen) féltestvérek, akik hippiéletmódot folytató, kerge anyjuknak köszönhetően csak kamaszkorukban ismerik meg egymást, de onnantól kezdve rendszeresen találkoznak, és beszámolnak egymásnak életük alakulásáról. Nagyon különbözőek, de abban hasonlítanak, hogy szexuális és magánéletük meglehetősen csődös. Brunónak elvileg van felesége és egy kisgyereke, de tudomást sem vesz róluk (a sajtótájékoztatón a rendező felvilágosított mindenkit, hogy ők csak Bruno fantáziájában léteznek - hát, fantáziának elég szegényesek). Jobban érdeklik a tizenéves diáklányok, akiket tanít, de hozzájuk persze csak onanizálási fantáziái közben tud közel kerülni. Ellentétben a szexmániás Brunóval, Michael, aki sikeres természettudós, egyáltalán nem él szexuális életet, és még papagájával sem igazán sikerül intim viszonyt kialakítania.

Váltakozva látjuk hol az egyik, hol a másik férfi életének eseményeit, amelyek leginkább szánalmas szerencsétlenkedés formáját öltik. Ahogy nézzük őket, kicsit magunkra is ismerünk, hiszen mindannyian szerencsétlenkedünk néha a magánéletünkben, és követünk el olyan dolgokat, amelyek annyira kínosak, hogy nem szeretnénk, ha bárki tudomást szerezne róluk. Bruno és Michael az átlagosnál többet és szélsőségesebben bénázik, ezért tudunk empátiával nevetni rajtuk. Bleibtreu és Ulmen remek a testvérpár szerepében. Tökéletesen választották ki őket, mindkettőjük arcában és mozgásában van valami szerethető esetlenség és bambaság, ami miatt néha legszívesebben lekevernénk ugyan nekik egyet, hogy szedjék már össze magukat, alapvetően viszont bírjuk őket.

Moritz Bleibtreu és Christian Ulmen az Elemi részecskék-ben

Lassan kibontakozik két cselekményszál az elszórt jelenetekből: Michael újra találkozik gyerekkori szerelmével, Annabelle-lel (Franka Potente), akivel csak plátói volt a kapcsolatuk, Bruno pedig megismeri Christianét (Martina Gedeck), aki mellett szexuális fantáziái végre valóra válhatnak. Habár a történet ezután korántsem egy hollywoodi hepiend felé veszi az irányt, mégis megnyugtató befejezéssel zárul a film. Szörnyű dolgokon is átmennek, de az, hogy sikerült kapcsolatot teremteniük valakivel, megerősíti a két férfit, és a maguk módján, de feldolgozzák a csapásokat. Élnek végre.

Agylövés Michel Gondryval

Közhely, hogy a művészi alkotótevékenység működhet terápiaként, de mégis megható, amikor egy alkotásban szinte kitapinthatók az alkotó szorongásai, és közben nagy élményt nyújt a befogadó számára is, mint a The Science of Sleep. A film játékos kalandtúra a rendező alteregója, a Gael García Bernal által játszott Stephen éber és alvás közbeni tudatállapotaiban. Stephen huszonéves, félig francia, félig mexikói srác, aki mexikói apja halála után Párizsba költözik anyjához. Itt szert tesz egy dögunalmas melóra és egy elbűvölő szomszédra.

Gael García Bernal és Charlotte Gainsbourg a filmben

A film kezdetén Stephen álmot gyárt, amihez egy nagy kondérban főzi össze a véletlenszerű gondolatokat a nap eseményeivel, emlékekkel és más hozzávalókkal. Ez a jelenet betájolja a nézőt, hogy mire számíthat a továbbiakban: játékos, szürreális utazásra, amely során Stephent részben álmait látva ismerjük meg. Az ébrenléti és az álomjelenetek középpontjában ugyanaz áll: a kommunikáció Stephanie-val (Charlotte Gainsbourg), a szomszéd lánnyal, aki megtetszik Stephennek. A csajozás nem megy simán, mindkét oldalról félreértések és szorongások nehezítik, hogy a fiú és a lány közel kerüljön egymáshoz. Az álmokban Gondry olyan zseniálisan ábrázolja Stephen lelkivilágát, hogy még Freud is megdicsérné: a vágyak itt teljesülhetnek, de a szorongások is felszínre kerülnek szimbolikus formában. A lány végre úgy reagál, ahogy reagálnia "kellene", a kellemetlen főnököt pedig óriásira nőtt kézzel lehet kupán vágni.

Charlotte Gainsbourg és Gael García Bernal a filmben

Látványos bábok, díszletek, kosztümök és animációs technika segítségével kelnek életre az álmok, melyeknek sok eleme Gondry saját gyerekkori (rém)álmaiból származik. A rendező a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kommunista időkben készült kelet-európai animációs filmek is inspirációt jelentettek a film képi világának megteremtéséhez, külön kiemelte, hogy annak idején mennyire kedvelte a Lolka és Bolka című rajzfilmsorozatot. Amellett, hogy lebilincselő a látvány, a film fő vonzerejét az adja, hogy nagyon meg lehet szeretni a főszereplőket; Stephen és Stephanie bájosan kerülgetik egymást, közben rengeteg nevetésre adva okot. A mellékszereplők, Stephen karikatúraszerűen ábrázolt, lökött kollégái (különösen a főnökét alakító Alain Chabat), illetve anyja és annak aktuális pasija is rettenetesen szórakoztatóak, főleg a nekik írt szellemes, kedves párbeszédeknek köszönhetően.

Michel Gondry és Gael García Bernal a Berlinalén

Gondry - továbbvíve az előző filmjében, az Egy makulátlan elme örök ragyogásá-ban használt megoldásokat - abszolút egyéni és meglepő képi és narratív módszert talált arra, hogy egy abszolút hétköznapi történetet elmeséljen, és ez nagyon jól működik. A film "furcsaságai" cseppet sem távolítják el a nézőt a szereplőktől és a sztoritól, épp ellenkezőleg, olyan gyermeki és ösztönös érzéseket szólítanak meg, amelyekre könnyen rezonálunk.

Ma tudtuk meg Berlinben...

- Újabb fejlemények a kiváló magyar rendező, Török Ferenc (Csodálatos vadállatok, a Jött egy busz... cipős epizódja) brókerfilmjével kapcsolatban: Szingapúrban fog játszódni néhány jelenet (korábbi cikkünkben tévesen Thaiföldet írtunk), remekül haladnak a koprodukciós tárgyalások, úgyhogy júliusban már kezdődik is az Overnight forgatása.

- Michel Gondry a réteges öltözködés jegyében a fekete öltöny / fehér ing kombináció alá egy világítószöld polót is magára húz.

- Michel Houellebecqet, az Elemi részecskék szerzőjét még a saját kiadója sem tudja elérni. A filmadaptáció producerének öt évbe telt, mire beszélni tudott (akkor is csak telefonon) a nem túl szociábilis íróval.

- Michel Gondry egy Leica Summarit géppel fotózza az őt fotózó fotósokat.

- A szépséges Q'Orianka Kilchernek szombaton volt a 16. szülinapja. Nagymamájától egy üveg rózsavizet kapott ajándékba, az Újvilág sajtótájékoztatóján megjelenő újságíróktól pedig egy egész elviselhetően elénekelt Happy Birthday-t hallgathatott meg.

- Amikor Michel Gondry álmában repül, nem verdes a karjaival, hanem a Superman-módszert alkalmazza.

- Ha folyamatosan nagy mennyiségű mozgóképet pakolnak a filmes újságíró szeme elé, fel sem tűnik neki, hogy közben lábon kihord egy tüdőgyulladást.

- Michel Gondry a filmklub újságírójának a sajtótájékoztatón feltett kérdésére válaszolva elárulta, hogy agya egy mosógéphez hasonlatos. (Nézd meg itt, a 47. perc 55. másodpercnél!)

- Az Újvilág ősszel megjelenő HD-DVD-változata háromórás lesz.

- Michel Gondry az emberi faj egyik legcsodálatosabb példánya.

Exkluzív művészeti alkotás

Michel Gondry a The Science of Sleep sajtótájékoztatója után egy francia újságírólány kérésére lerajzolta a hölgyet és a körülötte álló fotósokat és újságírókat is, köztük a Filmklub riporterét. Nézd meg Gondry rajzát!

Bujdosó Bori és Varga Ferenc
Berlin, Németország