Finomkodó pornó (18+)

Lars von Trier vállalkozása erotikus filmekben is utazik, a dogma-mozgalomhoz hasonlóan saját kiáltvánnyal. A Pussy Power csoport filmje az All About Anna (Mindent Annáról), ami a másik két eddig elkészült alkotáshoz hasonlóan elsősorban nőknek szól. Az All About Anna közelebb áll az Emmanuelle filmek visszafogottságához, mint Kovi filmjeihez, vagy más hétköznapi pornóhoz. Vannak benne szexis jelenetek, de alapvetően inkább unalmas lihegés ez is.

A pornót arra találták ki, hogy fél kézzel nézze az ember, inkább maszturbációs segédeszköz, mintsem bármi más. Az All About Anna azonban ezt a funkciót nehezen tölti be, viszont nem sikerült kitalálni, hogy akkor helyette mi legyen. Filmnek harmatgyenge, öncélú izgatásnak túl hosszú, kilencven percig tart. Leginkább kamaszoknak okozhatja a felfedezés örömét, hiszen egészséges szexualitásról szól, a szerelem csodálatosságát hirdeti, kevés konkrétummal, aranyos álmodozásokkal, lopva ábrázolt és ritkán feltűnő nemi szervekkel.

Hivatalosan nőknek szóló szexfilm, vagyis nem megalázott élőlények tömködése áll a középpontban, hanem a testiségben rejlő gyönyörök kifejtése. A filmet ideológiailag alátámasztó kiáltvány értelmében az erotikus utalások és a test genitáliákon kívüli érzékisége is nagyon hangsúlyosan kezelendő. E szép igény azonban önmagában kevés ahhoz, hogy érdekes mű szülessen. A gyakorlatban egy bugyuta és dagályos film lett a tervből, ahol az érzékiség alig vált erősebbé, mint az izzadságszagú pornóban szokás. Túlagyalták a játékot, az ötletek elvben nem rosszak, de a filmből hiányzik a feszültség, az izgalom, és a nagy kúrás is.

Az All About Anna hősnője elvesztette élete nagy szerelmét, de sokszor összeakad vele véletlenül, meg néha másokkal is. A film kulcsmotívuma a kielégületlenség: félbemaradt szeretkezések, be nem teljesült vágyak követik egymást, hogy aztán a végére összejöjjön az, amiről addig csak elmosódott lassított felvételekben tudott álmodozni Anna. Ez az ötlet elvben tökéletes alaphelyzet ahhoz, hogy folyamatos feszültségben tartsa a nézőt is, az izgalom egyszerre legyen dramaturgiai és nemi is, de a film annyira ritmustalan, hogy ezt a fokozódó vágyat aligha képes átadni. Jó példa erre, hogy a hagyományos pornóipar legostobább jellegzetességei itt is rendre visszaköszönnek: az értelmetlenül hosszan mutatott felvételek, a házak homlokzatának bután kitartott állóképei, a túlmagyarázott és funkciótlan zsánerek. Továbbá itt is vannak modorosan felolvasott narrációk, amelyek az átlag-pornó másik idegesítő jellemzője.

Próbáltak játszani az alkotók a finom utalásokkal, azonban annyira erőltetettek ezek a helyzetek, hogy se szívdobogást se nevetést nem okozhatnak. Az imádott férfit nagy horgászbottal látjuk, a szerelmes lány vibrátor-formájú tollal ír, szobatársnője a hűtőben csak banánt és répát tart például. A túlságosan kiszámított és ettől direktté váló utalások olcsó közhelyekké válnak.

A szexjelenetek (a film körülbelül tíz százalékáról van szó) is inkább laposak, mint izgalmasak. Ugyan a színészek itt valóban érzelmesebbek és kifejezőbbek mint a Private Gold vagy más pornócsatornák sztárjai, de önmagában néhány borzongás és arcrándulás még kevés ahhoz, hogy érdemes legyen utána húsz percig unatkozni. A kamera gyorsan mozog, stabil állóképet alig látunk, ahogy közeli behatolást sem, néha rövid másodpercekre pornográf csak a látvány. Ez önmagában még jó ötlet is lehetne, az Érzékek birodalma sem klasszikus hard-core, mégis bizsergető. Itt azonban sziruposnak és mesterkéltnek hat a folytonos titokzatosság. A közbülső részek pedig egy gyengécske lányregény sematikusságával tüntetnek. Miközben életszerűen finommá és rejtélyessé kívánták szelídíteni a szexet, majdnem annyira hiteltelenné tették azt, mintha végig nagytotálban, arc nélküli szerveket masszíroznának.

All About Anna | Nézz még több képet a filmből!

Kedves ötlet volt kiáltvánnyal és jó szándékkal szexfilmet készíteni, azonban az All About Anna oly lapos, mintha nem is lenne a hősnőnek melle. Újdonságot nem jelent, hiszen szoft-pornót eleget sugároztak már a német kereskedelmi adók a kilencvenes évek legelején Magyarországra is, érzéki de komoly filmből pedig gyártottak már százszor jobbat is.

dr. Igó