A Huncut felhőcske kockái a kísérleti és a játékfilmek határán mozognak. A film a megszokott történetmesélés helyett sokkol vagy kacagtat, mindenképpen türelmet igényel. Ahhoz képest, hogy alig beszélnek benne és cselekménye sem bővelkedik fordulatokban, jó nagyot akartak markolni az alkotók. Egyszerre próbálkoztak egy lírai hozzáállással a szerelem beteljesülésének nehézségeiről, van benne paródia-vonal, és akadnak politikai utalások is. Hol átszellemülten belassult, hol pedig harsányan obszcén, amitől nehezen befogadható. Az elszállt lelkizésre vágyókat sokkolhatja, a pornót igénylőket untathatja, ezt az árukapcsolást biztosan nem hosszas piackutatás után tervezték meg a film készítői. E katyvasztól kamaszos ötletelésnek is tűnik néha, ám a szélsőséges jelenetek között van összetartó erő, hiszen végig a beteljesülés lehetőségét firtatja. E koherencia ellenére inkább egy érdekes stílusjáték, mint egy zseniális műremek, azonban kellő nyitottsággal izgalmas perceket okozhat.
A szerelem beteljesülése és az elélvezés közti összefüggések és különbségek boncolgatása alaposan részletezett programja a Huncut felhőcské-nek. A harsány média világában lehetséges-e a valódi szerelem? - hangzik a film egyszerűbb kérdése. A pornószínész fiú és a szexért videotékába járó lány kapcsolata hol közös főzéssel, hol pedig leselkedéssel bontakozik ki, és ezzel nagyjából körbe is jártuk a történetet. Az együttlét árnyalatai egy szépen kivilágított lakótelepi felüljárón, zene nélküli eltipegett táncban vagy éppen lábujjal cigiztetésben mutatkoznak meg. Közben a film végigveszi, hogyan lehet megmutatni a nézőknek a szexet. A pornó-klisék megjelennek dinnyével imitálva nagyon erotikusan, élesben nagyon gépiesen és izzadságszagúan, hogy a két szélsőséget említsük. A szájba élvezés ábrázolásának lehetőségeit is ügyesen számba vették, jelezve, hogy nem önmagában a cselekedet, hanem annak hangulata dönti el, mennyiféle is lehet ez a tipikusan pornós gesztus.
A pornó mellett az idétlen beteljesedés másik formája a musical, ahol a brutálisan giccses jelmezek és revübetétek emlékeztetnek arra, hogy mit is kezd a tömegkultúra a szerelemmel. Megkapják a magukét a hülye tévéműsorok évődő, kikacsintós infantilizmusai is. A végére nem is lehet könnyen eldönteni, hogy az óvatoskodó egymás keresése akkor mi. A két harsány vicc közé forgatott hosszan elnyújtott jeleneteket komolyan kell-e venni, vagy ez is csak baromkodás? Ez most az újhullámos érzelmes filmek paródiája, vagy pedig a könnyű felszínes műfajok valós alternatívája, esetlegesen a könnyű műfajok okozta elidegenedés jelzése?
Egy dinnye és Chen Shiang-chyi |
A film szimbólumok és más képi játékok sorozatát hozza. Vízkorlátozás idején játszódik a történet, nem nedvesek a csapok. A dinnye leve folyik, a nő hosszúkás műanyag flaskákkal jár-kel, locsolja magára az üvegek tartalmát. Tajvan alapítójának égbe meredő bronzszobrát simogatják az énekeslányok, a bőröndöt nem sikerül kinyitni, a kulcs beleszáradt a betonba. Ha kiszakítják, víz fakad. Minden képet lehet értelmezgetni, úgy tűnik, hogy egy bizonyos kellékkészlettel felszerelkezve a lehető legtöbb ötletet próbálták ki az alkotók, és ezeket egymásra hányták. Első nézésre megállapíthatatlan, hogy mennyire átgondoltan.
A sok jelzéssel és paródiával mesterkélt végeredmény született, és hogy ez mennyire része a játéknak vagy mennyire kudarca az egésznek, az nehezen eldönthető. Mivel nem szerencsés, ha lábjegyzetet kell az alkotónak művéhez toldania, ezért nyilvánvalóan nem egyértelmű a siker, ha ennyi kérdés nyitott maradt. A dinnyeszex mindenesetre jó ötlet, ahogy még legalább egy tucat más pillanat is az.
dr. Igó