Antikrisztus: Mielőtt Von Trier befejezné hírhedt Amerika-trilógiáját, saját bevallása szerint keresnie kellene egy kis pénzt is, ezért következő vállalkozásának egy horrorfilmet választott. Az Antikrisztus a Birodalom tévésorozat stílusában készül (ami garantálja a kiadós rettegést) és alaptézise, hogy a világot nem Isten teremtette, hanem a sátán. Ezzel a megközelítéssel biztos sok új barátot sikerül majd szereznie Triernek.
Birodalom |
Birodalom: avagy Kórház a groteszk szélén. Műfajilag behatárolhatatlan, olykor hihetetlenül ijesztő, máskor pedig parádésan humoros Von Trier kultikus kórházsorozata, amely két rövid évadot ért meg, és nemzetközi moziforgalmazásba is került. Savat lehelő szellemkislány, mongolidióta mosogató-narrátorok, a sátán óriásbébije, dángyűlölő svéd professzor, illegális szervátültetések, vudupraktikák Haitiből - a Twin Peaks ehhez képest matiné. Az 1997-es második sorozat vége teljesen nyitott maradt, de egyelőre nem valószínű, hogy Von Trier folytatná a Birodalmat. Az amerikaiak mindenesetre láttak benne fantáziát, és némi Stephen King-kozmetikázás után 2004-ben újraforgatták.
Cannes: Rendszeres vendég lakókocsijával (az úton leginkább Elton John-nótákat szeret hallgatni) a francia Riviéra filmszemléjén a dán mester, aki viszolyog a repüléstől, így minden filmjét az elérhető közelségben levő Cannes-ban mutatja be. Már A bűn lélektana is technikai díjban részesült a cannes-i fesztiválon, és 1991-ben itt kezdődött igazi nemzetközi diadalmenete az Európa három kitüntetésével, 1996-ban a zsűri nagydíjasa lett a Hullámtörés, 2000-ben pedig aranypálmás a Táncos a sötétben. Jól illeszkedett a cannes-i botrányfilmek sorába az Idióták és a Dogville is, a Mandarley-t viszont tavaly közöny fogadta az erős fesztiválmezőnyben.
Cannes 2003 | Stellan Skarsgard, Von Trier, Nicole Kidman |
Dogma: Eredeti céljaihoz képest nem sikerült ugyan megreformálnia a filmkészítést Von Trier, Thomas Vinterberg és két dán kollegájuk 1995-ös rendezői önmegtartóztatásról szóló manifesztumának, de pár figyelemre méltó alkotással előálltak. Az első (és legjobban sikerült) Dogma-filmet, a Születésnap-ot követte az Idióták, a Mifune utolsó dala, az Olasz nyelv kezdőknek és a Hogy szeretsz? Az irányzat máig él, követői akadtak Franciaországban (Lovers - Von Trier egyik kedvenc színészének, Jean-Marc Barrnak a rendezői bemutatkozása) és az USA-ban (Julien Donkey Boy - Harmony Korrine, a Kölykök írójának filmje) is, Lars pedig időközben továbblépett, és Amerika-trilógiájában már a díszleteket is feleslegesnek minősítette.
Dogma #1: Születésnap |
E-trilógia: Minőségileg vajmi kevés párhuzam van a három E betűs (Element of Crime - A bűn lélektana, Epidemic - Járvány, Európa) korai Trier-film között, hiszen a két nézhetetlen előbbi mozi felér egy-egy nézőbüntetéssel, míg az Európa talán máig a rendező legzseniálisabb alkotása. Az életmű átfogó megismerése szempontjából mégis érdekes lehet felfedezni a technikai kísérletezés csíráit A bűn lélektaná-ban és a későbbi konok minimalizmust a Járvány-ban, a triászt pedig lehetett volna akár hipnózis-trilógiának is nevezni, hiszen ez a közös momentum sokkal erőteljesebb párhuzam, mint a későbbi Amerika-trilógiával rokonítható Európa-motívum.
A bűn lélektana | Meme Lai és Michael Elphick |
Fóbiák: A rendező számos fóbiától szenved, melyek közül a repüléstől, a hajózástól és a nyilvánosságtól való félelmeiről hallhattunk leginkább. "Gyakorlatilag a filmkészítésen kívül mindentől rettegek" - mondta. A félelmeire önironikusan tekint, ennek legmókásabb filmes feldolgozására a Birodalom-ban lelhetünk, ahol visszatérő komikus színfolt egy orvostanhallgató lány, akit már egy csepp vértől is az ájulás kerülget.