Korhatáros ámokfutás

A bérgyilkost megölik, de mégsem: ha elég izgalmas helyzetekbe hajszolja magát, kijátszhatja a halált. A főszerepben a dühös Jason Statham rohangál, aki azért ennél jobbat érdemelne.

Jason Statham kellemes fickó, szeretik őt sokan. A nőknek tetszik, a férfiaknak még inkább: Statham az izmos törzsű jó arc, egyszerre laza és kemény, fenyegető és vicces, sőt, brit a kiejtése. Statham új filmje a Crank - Felpörögve, egy tíz évvel ezelőtti MTV-klip technikájával felvett akciófilm, amiben a hős az életéért rohan, vagy legalábbis azért, hogy halála előtt még bosszút álljon azon, aki megmérgezte.

Egyszerű a sztori, nem kell nagyon sokat tűnődni rajta: a rekedtes hangú Stathamnek mindenféle izgalmas dolgot kell csinálnia ahhoz, hogy a gyilkos "pekingi koktél", amit álmában a nyakába fecskendezett egy rajzfilmesen kellemetlen gonosz fiatalember, ne lassítsa le a szívét. (Szó esik a mellékveséről is, de már nem emlékszem, pontosan miért, a biológia sosem érdekelt, viszont sokszor mutatják Statham bordáit belülről, főleg az egyre lassabban dobbanó, stresszes szívét, úgyhogy elért hozzám az üzenet.) "Inkább daraboltál volna fel", sziszegi Statham a gyilkosnak a telefonba. Igaza van, végül is soha nem tudjuk meg, minek kellett a pekingi koktélos bűvészkedés, de nem is érdekes, hiszen akkor nem lenne film se. Ez tehát a feladat: felpörgetni magad, bármi áron. Ez azért itt elég könnyen megy, mert a főhős nem általános iskolai rajztanár vagy dán sakkbajnok, hanem profi bérgyilkos Los Angelesből, bizonyos Chev Chelios.

Chev gátlástalanul veti magát az adrenalinvadászatba: kocsival hajt végig egy bevásárlóközponton, pucér seggel megszáll egy kórházat, lendületesen hajítja odébb az útjából az infúziós zacskóval araszolgató betegeket, kokót nyal a vécépadlóról, Red Bullt rabol literszámra. Minden pillanatban történik valami, a nyolcvanhat percet alaposan kihasználta a Mark Neveldine és Brian Taylor, a két lelkes, ifjú rendező. Igaz, közben majd' kiesik a szemünk: minden lehetséges trükköt belenyomtak a filmbe - szaggatott gyorsítás, kimerevítés, osztott képernyő, a kamera gyakran videósan, Chev szemszögéből forog, és időről-időre megjelennek értelmező szótár-szerű feliratok, vagy éppen a Google Maps, csak hogy tudjuk, hol vagyunk éppen. A Crank pocsékul leterhelt technikájú film - kínosan sok ez a vizuális pacsmagolás, súlytalanná teszi az akciót, elkeni az izgalmat.

Jason Statham és számos afro-amerikai férfi

Az akciónál sokkal fontosabb és sikerültebb elem a vastag humor: a film legjobb pillanatait a poénok adják, és Statham is itt van a leginkább formában. Ha egy dühös, kopaszodó, keménykötésű bérgyilkosra pöttyös kórházi köpenyt adunk, amiből jó időzítéssel, percenként kivillan a dühös feneke, na akkor röhögni fog az is, aki azért többet várt az akció vonalon. A Crank átverés, mert a trailer vagányul keménykedik, a film viszont egyszerűen csak azt akarja, hogy nevessünk és közben megbocsássunk olyan jeleneteket, amikor például Chev majdhogynem megerőszakolja buta-szőke barátnőjét (Amy Smart) fényes nappal, Chinatown közepén, merthát szegény embert feszítik a véredények a nagy izgalomtól. Chev egy bosszúszomjas, korlátolt barom, akit egyedül a dühe hajt, de annyira és annyiszor túlfeszíti a húrt, hogy inkább csak röhögünk rajta.

Amy Smart és Jason Statham

Jason Statham bohóckodik, megcsinálja, amit kell, de bohóc marad. Átgázol a túlzásokon, lök egyet rajtuk, velük pörög. A Blöff óta nem kapott tisztességes forgatókönyvet, de csinált azóta vagy tizenöt filmet. Túlpörögte magát, pedig megérdemelne már valami jó kis mozit a sok videójáték után.

Mesterházy Lili