Mundruczó Kornél: Kell, hogy fából csináljunk még asztalt

Mundruczó Kornél tavasszal kezdte forgatni negyedik, Delta című nagyjátékfilmjét, amely egy testvérpár szerelmét mesélte volna el egy képzeletbeli, zárt világban, melyet az alkotók a Duna-deltában keltettek életre. Már a film kétharmadát leforgatták, amikor nyáron a főhőst alakító Bertók Lajos balesetben elhunyt, és így szétesett a produkció. Most rendeződni látszik a film jövője, ezért leültünk beszélgetni a rendezővel, aki nemcsak azt mesélte el, hogy mi mindenben lesz más az új Delta, mint a régi, és hogy mihez szeretne kezdeni a már leforgatott anyaggal, hanem a magyar közönségfilm gyászos helyzetével és a filmforgalmazással mint kevés reménnyel kecsegtető misszióval kapcsolatos véleményét is megosztotta velünk.

- Miről szól a film?

- Hát melyik film?

- Másról fog szólni, mint amiről eredetileg szólt volna?

- Nyilván, természetesen. A dolog természetéből adódóan másról szól egy történet akkor, ha egy főszereplő nem úgy néz ki, ahogy kinézett. Tulajdonképpen újra kell forgatnom majdnem az egész anyagot egy új főszereplővel. Nyilvánvaló módon rendezői tompaság lenne ugyanazokat a beállításokat felvennem és ugyanazt a történetet erőltetnem. Ez nem kegyeletsértés, épp ellenkezőleg. Ami az egyik embernek jól áll, a másiknak nem állhat jól. Szerintem mindig elhibázott, ipari logika az, hogy helyettesíthető az ember, a személyiség. Az alapszituáció megmarad, de egy kicsit úgy kéne elképzelni, mint egy színdarabot, aminek sokféle interpretációja volt már, és ebből adódóan a történet is változik automatikusan.

- Nagyjából mi lett volna, és mi az, ami nagyon más lesz?

- Az alapszituáció megmarad, miszerint egy deltában élő család története ez, amiben egy fiút kihajítottak, elment innen sok-sok évvel ezelőtt. Nem itt nőtt föl, hanem a nagyvilágban valahol, és egyszer csak visszaérkezik - ami rengeteg színdarabnak, cowboyfilmnek a története. Az eredeti, amiben Bertók Lajos játszotta a fiút, olyan történet volt, ami harcias jelleget feltételez. Eleve Lajosból következően hősi alkat volt, egy rosszban sántikáló hős, aki a végére a jó ügy mellé áll, és megtisztul. Ez Lajos arcának vagy fizimiskájának a története, és erre épített az a film, ami nem fog soha elkészülni a maga teljességében.

- Mindig jellemző rád, hogy megtalálod azt, aki a figura lesz, és rászabod a történetet?

- Nem tehetek mást, persze, de igazából azt hiszem, nem rám jellemző, hanem a dologra, a filmkészítésnek így kéne működni. Amennyiben ezt valaki nem veszi figyelembe, az nem oké. Persze nyilvánvaló, hogy a szereplőválogatás után mindenkinél van egy olyan fázis, hogy "mindig sovány volt a fejemben, de mennyivel jobb ez a kövér". És egész egyszerűen az mást hoz. Nálam ez nagyon nagy mértékben befolyásolja a történetet, szerintem ez fontos és elkerülhetetlen.

Révész Balázs, Mundruczó Kornél, Bertók Lajos és Erdély Mátyás a Delta forgatásán

- Megvan már az új főszereplő?

- Nincs, most keresem. Ehhez a szerephez elkerülhetetlen, hogy valakinek őrületesen erős személyisége legyen. Nagyon kialakult és nagyon erős. A színházi színészek zömmel kiszolgáló jellege, a jó értelemben vett szolga mivolta ettől távol áll, ezért nagyon sok amatőr szereplőt megnézek. Embereket, akik érdekesek, nem feltétlenül színházi értelemben. A szereplőválogatás elég kiterjedt, Albániában, Romániában, Oroszországban, Németországban, Magyarországon zajlik. Nehéz feladatról van szó, hiszen egyetlen embert kell nézni másfél órán keresztül. Nagyon jó lenne, ha magyar lehetne, és az anyanyelvemen tudnék dolgozni, ez egy ekkora szerepnél mindenképp fontos lenne.

- A többi szereplő mind marad?

- Nem lehet még tudni. Négy főszerepem van, és ha egy olyan fiút találok, akinek nem lehet Tóth Orsi a testvére, vagy nem lehet Kiss Mari a mamája, vagy nem lehet a Martin Wuttke nevű német színész a mama szeretője, akkor cserélnem kell. A főszereplőnél már két-három emberre szűkült a válogatás, de még senkivel sincs szerződésünk.

- Miben változik a film?

- Nagyon sok szempontból változik a lóvé miatt. Közel sincs annyi pénzünk, mint amire ez a film tervezve volt. Tehát a műtermi, futurisztikus, stilizált jellege a sok éjszakai külsővel, a nagy esőkkel el fog tűnni a filmből, mert egész egyszerűen drágább lenne. Abban a pillanatban, amikor Lajos halálhíre eljutott hozzám, belém hasított, hogy ha a film valaha elkészül, nyilván megint ugyanoda kell visszamennem, ahol mindig dolgoztam. Ez nem egy ismeretlen terep, de azt jelenti, hogy talán már soha nem teszem meg azt a lépést, hogy egy nagyobb költségvetésű filmmel kelljen bánnom. Megint visszamegyünk az átlag magyar költségvetési kategóriába, aminek egy csomó következménye van. Innentől kezdve az jellemző, ami minden filmemnél: hogy hogyan rejtsd el azt, hogy szegényházban dolgozol. Tehát nem csinálok nagy látványt rosszul, hanem inkább próbálom nagyon szűkíteni a saját kereteimet. Ez ég és föld különbség lesz a két film között. Ez hat a történetre, a formára, mindenre nagyon erősen ráteszi a kezét. Ilyen szempontból kisebb film lesz. Ami szerintem nem baj, nincs bennem egy pillanatig sem bármi elvesztésének a tudata, hanem öröm van bennem inkább, hogy befejezhetem ezt a munkát, és nem kell, hogy avval a kudarccal éljek tovább, hogy ezt a filmet nem csináltam meg. Hogy a vízbe fúlt Lajossal nem fullad vízbe a film, ezért végül is hálás vagyok a sorsnak. És a producereimnek is, de tényleg. Ők intézték el, hogy kötöttünk egy biztosítást, és rettenetesen nehéz hercehurca után úgy tűnik, hogy a teljes kárigényünknek majdnem a felét kifizetik. Hónapokig úgy volt, hogy semmi pénzt nem fogunk kapni, és nem tudtuk, hogy mit fogunk csinálni. Nem akartam ezt az elgennyedzett tüskét magamban hagyni, sikerült kihúzni, most már gyógyul be, és látjuk a jövőt is egy picit.

Mundruczó Kornél

- Eredetileg az egész filmet a Duna-deltában forgattátok volna?

- Igen.

- És ez marad?

- Ez marad. Két kihívás volt abban, hogy kevesebb pénzből kell dolgozni. Drága tényező, hogy elutaztatsz egy stábot, ott kajáltatod, ott lakatod, utaztatod, egyezteted. A másik, ami a filmgyártásban rettenetesen drága, a napok száma. Az előző Deltá-ban majdnem 6 milliós napjaink voltak. Tehát megpróbálunk ott maradni, és kevesebb napot forgatni, nyolc hét helyett olyan öt hétre akarunk lemenni. Inkább ez legyen, de ez a terület maradjon meg, mert ezt a filmet csak azért kezdtem el, mert ott víz van, meg nád van. Amíg ezt nem csinálom meg, addig nagyon nehéz lenne egy városban forgatni. Túl kell hogy legyek rajta.

Majd tartunk sajtótájékoztatót, ha meglesz a teljes szereposztás, mert tartozunk annyival Lajos emlékének, hogy ne csak a halálhírről lehessen hallani. A halála után én lettem a "szakértő" Lajosból, holott csak fél évig ismertem. Persze nagyon közel kerültem hozzá, meg tényleg utolsóként dolgoztam vele, és ez furcsa érzés. Iszonyú nehéz volt folyamatosan együtt élni azzal, hogy másfél hónapon keresztül minden egyes fórumon arról szól az életed, hogy ő meghalt. Most kezdem el lassan túltenni magam a saját gyászomon, és eltemetni őt magamban a tisztes, méltó helyén. Amihez persze nagyon fontos volt ez a fordulat, hogy megvalósulhat a film. Úgy tervezzük, hogy a meglévő anyagokból csinálnánk egy torzót. Nem is csak Lajos emlékének, hanem egyáltalán ennek a különös történetnek szeretném szentelni, hogy az ember egyszer meghal - ha jól hallottam.

- Ez majd a DVD-re kerülne rá?

- Ezt még nem tudjuk. Csak az a fontos, hogy a Lajossal forgatott anyag ne tűnjön el teljesen, valamilyen torzó formában túlélhesse ezt. Én azért hívom torzónak, mert tetszik a szobrászatban is, hogy fönnmarad valami, ami árulkodik arról, ami lett volna, ha megmaradt volna, ha lehetett volna... Olyasmit tervezek, hogy animációval, különböző szövegekkel, bábbal, nem tudom, más hordozóval kiegészítem, akár nem is a történetbe illő dolgokkal. Ennek az előkészítése is elkezdődött. Gazdaságos embernek tartom magamat, nem akarom, hogy ez a pénz kidobott pénz legyen. Ez a torzó egy embernek vagy Az Embernek állít emléket. De igazándiból ebben a gondolatban nem nagyon bírok elmélyedni addig, amíg nem temetem el, amíg nem tudom kívülről látni.