Pisztolyok, töltények, lányok - Bond-főcímek

Erotikus táncot lejtő nők árnyai, csillogó gyémántok, elsütött revolverek és egy fülbemászó dal jellegzetes stílussal. Írjunk akár 1962-t vagy 2006-ot, egy ilyen jelenetsor után mindannyian tudjuk: az elkövetkező két órában a legendás angol titkosügynök, James Bond kalandjait fogjuk végigizgulni.

Manapság nagyjából csak a James Bond-filmek engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a stáblistán szereplő készítők közül jó soknak már a film elején megismerjük a nevét. Mindez annak a hagyománynak köszönhető, ahogy egy Bond-film felépül. Legelőször egy pisztolycső szemszögéből fényképezett Bondot látunk sétálni Monty Norman klasszikus zenéjével kísérve, majd a lövés után lecsorgó vér elborítja a vásznat.

Ezután következik az úgynevezett pre-title scene (vagy pre-credit sequence), azaz a főcím előtti jelenetsor, ami általában egy önmagában is megálló rövid történetet mutat be, sokszor a film történetének bevezetéseként. Ezt követően, akár a negyed órás bevezető történet után jön maga a főcím a főbb stábtagok nevével, amire legelőször utaltunk, egy egész dalnyi hosszúságban. A mai rohanó korban, mikor a moziban a végefőcímekről a közönség kilencven százaléka lelép, valahogy ellensúlyozni kellett azt, hogy drága perceket "vesznek el" a nézőktől a film elején, és megszületett a ma már szinte csak a Bond-filmekre jellemző főcím.

A jellegzetes, ám az adott kor stílusjegyeit is magukon viselő videók önálló életre keltek: külön műfaj lett a szinte kisfilmszerű, erős grafikai jegyekkel rendelkező Bond-főcím, melyeket egész népes stáb készít akár hónapokon át. Nagyon fontos része a főcímdal is, melyet általában egy népszerű és elismert pop- vagy rockzenész ad elő. Ezek vizsgálatára adtuk fejünket az utóbbi négy film alapján, melyek mindegyikének zenéjét John Barry utóda, a mai Bond-filmek zeneszerzője, David Arnold írta, és tőbb főcímdal születésében is részt vett.

Casino Royale (2006)

Az új főcímdalt, a You Know My Name-et Chris Cornell adja elő, aki a megszokott Bond-szerző, David Arnold mellett társszerzője is a számnak. Chris Cornell neve az Audioslave énekeseként és dalszerzőjeként lehet ismerős, korábban a Soundgardenben töltötte be ugyanezt a szerepet, és szólólemezével valamint a Temple of the Dog nevű alkalmi formáció egyetlen lemezével együtt már 11 albumot tudhat maga mögött. Egyes vélemények szerint a vérfrissítésen átesett Bond-filmhez és a kemény vonásokkal rendelkező Daniel Craighez tökéletes választás volt Chris Cornell zenéje, amely bár érzelmes, de rockos hangzása miatt kemény is. Mások szerint Bon Jovira emlékeztet, és egyáltalán nem bondos.

Nézd meg a film főcímét! | Nézd meg a videoklipet! | Képek

A Bond-betétdalok történetében az 1983-as Polipka óta először fordul elő, hogy a szám címe nem egyezik a film címével, és az 1987-es Halálos rémületben óta az első, amit férfi énekes ad elő. Chris Cornell máskülönben nagyon magasan tud énekelni: a férfi magas C fölötti G-t is ki tudja énekelni, sőt, egyesek már A-t is véltek hallani tőle.

Nézd meg a film főcímét! | Nézd meg a videoklipet! | Képek

A főcím vizuális megjelenése telitalálat. A központi motívum ezúttal nem meglepő módon a kártya. A pikktöltényt betárazó sematikus emberalak vörös indákat lő ki, a kártyaszimbólumok és indák közt néhol valódi alakjukat veszik fel az leegyszerűsített 3D-s árnyak. A franciakártya szimbólumai a ma divatos kígyózó indák és egymásból nyíló motívumok formájában jelennek meg (gondoljunk csak a Magyar Televízió új arculatára analógiaként). Mindemellett itt is sikerült a modern képi világ mellet belecsempészni a hatvanas évek krimihangulatát: a sematikus pisztolyok, a kettévágódó, elnagyolt emberalakok vagy a főcím végén Daniel Craig arcán a zene ritmusára megjelenő fekete sávok mind jól eltalált retro-stílusjegyek.

Nézd meg a film főcímét! | Nézd meg a videoklipet! | Képek

Valószínűleg a sorozat vérfrissítésének egyértelművé tétele áll a mögött is, hogy a szokásos hangtompítóból kikukucskálós jelenetet nem látjuk a film elején. De ne ijedjünk meg: nem veszett el, csak arrébb rakták, méghozzá egész ötletesen: egy jelenetbe lett beágyazva közvetlenül a főcím előtt.