Rezzenéstelen tekintettel

Amikor beültünk a Boldog új élet című film vetítésére a szemlén, egy nevelőotthonban felnőtt roma fiú megrázó drámájára számítottunk. A rendező azonban sajnálta tőlünk a filmjét, másfél órán át nem árulta el, hogy kit nézünk és miért - így hiába rázkódott a kamera, mi nem remegtünk bele.

Az ironikus című Boldog új élet arról szól, hogy egy nevelőotthonból kikerült roma fiú (Orsós Lajos) nem képes boldogulni az életben. Ezzel el is mondtunk mindent a film sztorijáról, ennél több ugyanis nem derül ki a játékidő 80 perce alatt főhősünkről (vagy bármi másról). Az elsőfilmes író-rendező, Bogdán Árpád gondosan ügyelt rá, hogy egyetlen olyan jelenet se kerüljön filmjébe, amely kicsit is közelebb hozná a figurát hozzánk, hogy elkezdhessünk törődni is azzal, akit nézni vagyunk kénytelenek. Pontosabban csak néznénk, ha látnánk, de Bogdán és operatőrei még arra is ritkán hajlandók, hogy megmutassák nekünk a fiút, ehelyett hol szuperközeliken villan be valamelyik testrésze, hol kicsit távolabb megyünk tőle, de a rálátást ilyenkor gyakran a heves kamerarángatás akadályozza (mivel két operatőr neve - Győri Márk és Szabó Gábor (Elnézést kérünk Szabó Gábortól, hogy korábban tévesen Mády Szabó Gáborként tüntettük fel a nevét - a szerk.) - szerepel a stáblistán, képzeletünkben az jelenik meg, hogy ezek egymás kezéből rángatták ki a kamerát, attól fest így a végeredmény).

A sajátos - és végtelenül mesterkélt - látványvilág része még, hogy sokszor elmosódott képeket látunk, a kamera fókuszálás nélkül ugrál ide-oda. A film elején kimódoltsága ellenére még hat ez a látvány, az ugrálás, és hogy a tárgyi világból is csak kis részleteket csípünk el, vízcsapot, konyhaszék támláját, a fiú háziállatának (valamilyen beazonosíthatatlan rágcsáló) ketrecét, idegesen rebbenő pillantások képzetét keltik. A város megjelenítése hasonlóan erős; sínek, elmosódó fények, hideg üveg mögött feltűnő szürke betonfelületek személytelen terekké alakulnak, mintha ebben a Budapestben nem lakna senki. Értjük már tíz perc után: a fiú és a külvilág egymástól függetlenül léteznek, nincs kapcsolódási pont, nincs boldogság, nincs élet.

Azonban ahogy telik az idő, egyre nagyobb problémává válik, hogy egy vadidegent kell bámulnunk, aki alig beszél, és még neve sincsen, ezért a játékidő is sokkal hosszabbnak tűnik, mint amilyen kurta valójában. A mellékszereplők sem segítenek a dolgon egy cseppet sem, néha a fiút családi körben látjuk, néha a haverjaival, de sem a konkrét viszonyok nem tisztázódnak, sem az érzelmi viszonyulások a figurák közt. A közömbös szereplők közül kiugrik viszont Kovács Zsolt, az egykori nevelő kifejezetten szörnyű figurája, aki többször feltűnik a filmben, és olyanokat mond, mint hogy "szembe kell nézned a múltaddal". Teljesen életidegen mondatai már-már parodisztikusak, és persze róla sem derül ki, hogy mit akar, egyáltalán miért bukkan fel mindig, a fiú hívta-e, vagy a kötelességtudat hajtja, vagy csak eszébe jutott még valami ormótlan bölcsesség, amit el akar sütni.

A névtelen fiú (Orsós Lajos) és a plakátlány

Ha a fiú hús-vér lenne, szerintem üvöltve zavarná ki a lakásából ezt az embert, de persze ez nem történik meg. Mint ahogy általában a jelenetek többsége nem oda fut ki, ahova az életszerűség diktálná. Legjellemzőbb esete ennek, amikor a fiú a haverjai segítségével ellop egy utcai plakátot, egy parfümreklámot, amelyről egy széparcú, kifejezéstelen tekintetű lány néz le. A plakátot gondosan felragasztja a fürdőszobájában a csempére a kád fölé, aztán meztelenül befekszik a kádba. Ekkor viszont ahelyett, hogy logikus módon maszturbálni kezdene, magzatpózba gömbölyödik a vízben, és elárasztják gyermekkora zavaros emlékképei (amelyeket különösen élénk kamerarángatás kísér, gyengébb gyomrú nézőknek javasoljuk a szem behunyását). A kád = méh szimbólum még párszor visszatér, hogy jól megjegyezhessük, és szimbolikus jelentőséggel bíró vizet látunk még bőven máshol is, elcseppenő ondóként a teáskanna csőrén, életadó forrásként a csapból csobogva, és a fiú arcán - aminek meg az a jelentősége, hogy az apja is épp így mosott arcot, ki gondolta volna.

Lassan elvánszorog a nem egészen másfél óra, és még mindig ugyanott tartunk, ahol az elején: a fiú hiába vizionált egy csomót a kádban, nem tudott meg semmit arról, hogy ki ő és honnan jött, és nagyon úgy tűnik, hogy igazából nem is volt rá kíváncsi. Nem áruljuk el, hogy mi történik a film végén, de végül is teljesen mindegy, mivel a rendező irigy volt, és nem vont be minket a közös kalandba, akármit is kezd hősével, minket az nem érint.

Bujdosó Bori

A Boldog új élet megtekinthető a Filmszemlén február 1-én 20:15-kor és 22:15-kor a Mammut moziban, és február 2-án 19:00-kor az Urániában.