A kettéfűrészelt lány és az ezer darabra hulló mozi

Szépen fényképezett felszínes zűrzavar. A Fekete Dália igaz története titok marad és izgalmasabb, mint bármilyen fiktív megoldás. Nagy csalódás: gyenge színészek, kusza forgatókönyv, kevés jó jelenet.

Egy fiatal nőt meggyilkolnak. A száját hosszú, torz vigyorba vágják, a vérét lecsapolják, a beleit, a méhét kiveszik, a testét kettészelik a derekánál. A felfoghatatlan, sebészi pontossággal végrehajtott borzalom valóság, éppen hatvan éve rázta meg Los Angeles-t. Az áldozat egy huszonkét éves, színésznőnek készülő, szabados életet élő lány volt Massachusettsből. Elizabeth Short, aki szerencsét próbált Hollywoodban, de rettenetes véget ért.

Halálában hatalmas szenzáció lett. A sajtó Fekete Dáliának nevezte el a sötéthajú, világítókék szemű Shortot. Soha nem találták meg a gyilkosát. James Ellroy megszállottja lett az esetnek: regényt írt belőle, és kitalált egy történetet, ki ölhette meg a Fekete Dáliát. Brian De Palma ebből a könyvből forgatta le a filmet, egy soha meg nem oldott rendőrségi ügyhöz felhasználva Ellroy fiktív megoldását.

A film két Los Angeles-i nyomozót, Lee Blanchardot (Aaron Eckhart) és Bucky Bleichertet (Josh Hartnett) állítja középpontba, a többi számtalan rendőr mellett ők is Elizabeth Short gyilkosa után kutatnak. Lee barátnője, Kay (Scarlett Johansson) hamar tudtára adja Buckynak, hogy már régóta kihunyt a szenvedély Lee és őközötte, de az intim bejelentést soha nem értjük meg teljesen, nincs kitalálva, nincs mélysége - miért nem szeretők már? A forgatókönyv aztán hosszú jeleneteket szentel Kay és a fiúk nagy barátságának, mégse ér el hozzánk, ez a három ember miért is töltött annyi időt együtt, mit kaptak egymástól, mitől működött a dolog. Két férfi, egy nő, sok kérdőjel.

A hosszúra nyúlt, de meglehetősen üres felvezetés után egy ritka jó jelenetsorban egy járókelő végre megtalálja Short holttestét és elindul a nyomozás. Lee megszállottan kutat a tettes után, látszólag minden más ügyet félredobva, ami Buckyt láthatóan zavarba ejti, de azért ő is kikérdez egy-két embert, ez a dolga. Míg Lee-Eckhart szenvedéllyel végzi a munkáját, Bucky-Hartnett leszedált, csendes kúszással halad előre. Eckhart energiával tölti meg a filmet, Hartnett lapos, leszorított játéka minden erőt kiszív belőle. Ez azért is veszélyes, mert Eckhart a zavaros háttérsztorinak köszönhetően egy idő után egyszerűen eltűnik és Hartnett kapja meg az abszolút főszerepet. És Bucky megy, hunyorog, összeszorítja a száját, feszülten kifújja a levegőt, hunyorog és így tovább. Fele annyira nem érdekli Elizabeth Short, mint a társát, és akár mi is elveszítenénk az érdeklődésünket, ha nem lenne a Fekete Dália halála ennyire borzalmas és megmagyarázhatatlan. És valódi.

Aaron Eckhart és Josh Hartnett a Fekete Dália című filmben

A hajdani gyilkosság lüktető, megalvatlan sebként vonzza a néző gondolatait, még akkor is, ha a vásznon eközben össze-vissza kavarog az ezer erőltetett mellékszál. Brian De Palma szemérmesen távol tartja magát a valós eseményektől és inkább elmerül Ellroy kitalált, felszínen maradó intrikáiban. A keserű múltú Kay, egy szexmániásnak tűnő gazdag lány (Hilary Swank), valami régi bankrablás és egy zsaroló, egy gimnazista pornósztár, egy börtönből szabadult strici... mind ott kavarognak, Short kettévágott holttestétől tisztes távolban. A halott lány csak fekete-fehér próbafelvételeken jelenik meg, Mia Kirshner erőltetetten drámai, "nézz-rám-csúfos-véget-érek" alakításában.

A kusza, hol zavartan tipegő, hol vadul nyargaló történetmesélést sok helyen Zsigmond Vilmos kamerája menti meg; különösen szép a Hitchcockot idéző, lenyűgöző üldözéses jelenet egy márvány lépcsőházban. Ez mégiscsak a Hitchcock-rajongó Brian De Palma filmje. De ennél többet nem nagyon kapunk. A Fekete Dáliá-ból kiderül például, hogy Hollywood kedvence, Scarlett Johansson sem tud mindent eljátszani, pedig gyönyörűen állnak neki a negyvenes évek. Túljátssza a pislogó, sóhajtozó Kayt, Hartnettel pedig hiába lettek a forgatás alatt egy pár, a kettősük végig merev és élettelen marad a vásznon. Swank egy fokkal jobb, csak ne mondogatná mindenki, hogy mennyire hasonlít a meggyilkolt Kirshner-Shortra, mert nagyon nem.

A Fekete Dália hosszúra nyúlt, szépen fényképezett, felszínes zűrzavar. Az agyunkban sokkal inkább megragad a kettéfűrészelt lány groteszk képe, mint bármi, amit Ellroy, De Palma, Johansson vagy Hartnett hozzáadott ehhez a régi történethez. Lepereg róla, nem érinti meg.

Mesterházy Lili