Gérard Krawczyk: A Taxi felszabadított

Egy rakoncátlan ló miatt került a Taxi rendezői székébe, akkor csak átmenetileg. A helyettesítés olyan jól sikerült, hogy Krawczyk rendezhette a Taxi 2-t, a Taxi 3-at és a most a Taxi 4-et is. Interjú.

- Milyen név a Krawczyk?

- Lengyel. A apai nagyapám lengyel volt, az anyám családja pedig Kijevből származott. A szüleim már Franciaországban nőttek fel, ott találkoztak, én Párizsban születtem. Még soha nem jártam se Lengyelországban, se Ukrajnában. Talán egy nap majd eljutok a nagyszülők földjére, jó lenne.

- Elhozta a Taxi 4-et Budapestre, a magyarországi bemutatóra. Mit jelent a Taxi-sorozat az életében?

- A Taxi-filmek mindent felforgattak bennem, megváltoztatták az életemet. Rengeteget tanultam belőlük a filmkészítésről, a moziról. Azelőtt csak művészfilmeket rendeztem. A Taxi-val sok mindent megértettem arról, hogyan működik a komédia, az akció. Régen a mozi számomra csak a mesterművet, a műtárgyat jelentette. Semmi mást nem vállaltam el, csak művészfilmeket. A Taxi felszabadított. Rájöttem, hogy ez az egyetlen szabály: olyan filmeket kell csinálni, amit magad is szívesen megnézel. Szórakoztatni és szórakozni. Westernen, vígjátékokon és kardozós, romantikus kalandfilmeken nőttem fel. Számomra ma már nincs különbség művészfilm és közönségfilm között. A mozi olyan, mint a szívárvány, és én mindegyik színt szeretem. Nem tudom mindegyiket kikeverni, de néhányat igen. A Taxi segített abban, hogy ezt megértsem.

- Művészfilmesként hogyan került bele akkor ebbe a projektbe?

- Ezt az egészet Luc Bessonnak köszönhetem. Barátok voltunk már régóta, ismerte és szerette a korábbi filmjeimet. Teljesen véletlenül kerültem bele persze: a Taxi első részének rendezője, Gérard Pires, nem sokkal a forgatás kezdete előtt megsérült egy lovas balesetben. Az időpontokat nem lehetett eltolni, mert a marseilles-i rendőrség csak az adott napokra adta ki az útlezáráshoz szükséges engedélyeket. Nagyon gyorsan találniuk kellett tehát valakit, aki elkezdi a munkát. Luc felhívott, hogy elvállalnám-e. "Meg tudod csinálni ezt a filmet?" - kérdezte. Éppen Korzikán nyaraltam, és hazafelé, a repülőn olvastam el a forgatókönyvet. Vicces volt, tetszett. Igent mondtam.

Gérard Krawczyk a Tulipános Fanfan forgatásán

- Lehetett érezni már az elején, hogy ekkora siker lesz?

- Á, dehogy. Fura kaland volt. Tudja, az volt az egészben nagyon izgalmas, hogy teljesen az elején ugrottam be. A Taxi legeslegelső felvételét én rendeztem, és én voltam ennek az első jelenetnek az egyik operatőre is. Sose felejtem el: ott feküdtem a földön, kezemben a kamerával, néhány pillanattal az előtt a felvétel előtt, amikor a sebességmérő lezuhan az útra, biztos emlékszik erre a képre. Ott fekszem tehát a földön, kezemben a kamera, amikor az egyik producer aggódó arccal odaaraszol hozzám, és idegesen azt kérdi: "Gérard, jó lesz a film, ugye?" Nagyon odavolt. Felnéztem rá, és a lehető legtermészetesebb hangon azt válaszoltam: "Szuper lesz, nyugi." Persze egyáltalán nem lehetett ezt akkor tudni. Nehezen indult be: rengeteg színész visszadobta a szerepeket, a producerek nem vállalták, a pénz végül csak azért jött rá össze, mert Luc Besson állt mellette, ő írta a filmet. Az ő hírneve segített, hogy egyáltalán elkezdődjön a munka.

- És a Taxi 4? Miért érezték, hogy szükség van egy negyedik részre?

- Közkívánatra készült (nevet). A 2003-as harmadik rész után Samy Naceri, Frédéric Diefenthal, Bernard Farcy, Luc Besson és én is szétszéledtünk, mind mentünk a dolgunkra. Más filmeket csináltunk. Ahogy utaztunk ide-oda Franciaországban és a világ körül, egyre több néző jött oda hozzánk, megkerestek minket, és azt mondták: "Olyan jó lenne, ha lenne folytatás! Csináljanak még egy Taxi-t, szeretnénk egy új részt." Egyre nagyobb volt a nyomás, míg aztán egy nap Luc felhívott és megkérdezte, lenne-e kedvem egy negyedik Taxi-hoz. Azt mondtam, hogy igen, de csak akkor, ha kicsit más lesz az alaphelyzet, a stílus. Így is történt. Az új filmben eltolódtak a hangsúlyok: kevesebb az akció, több a vígjátéki elem, a színészi munka. Kevesebb autó, több komédia. Szeretem ezt a filmet, szerintem ez lett a legviccesebb a négy közül.

- Taxi 5?

- Nem hiszem. A két főhős, a taxis Daniel és a zsaru Émilien a negyvenes éveiket tapossák, már ebben a részben is gyerekeik vannak... Azt hiszem, elszállt felettük az idő, ez a fejezet lezárult. Lehet, hogy később, esetleg valami nagyon más irányba, elindulhat újra a történetük. De egyelőre nem látom, hogyan, merre. Nem, nem hiszem, hogy lesz Taxi 5.

Frédéric Diefenthal, Samy Nacéri és Gérard Krawczyk a Taxi 3 forgatásán

- A Taxi Danielje, Samy Naceri tavaly márciusban ittasan és begyógyszerezve száguldozott az autójával, és amikor a rendőrök lekapcsolták, rasszista kirohanást intézett az egyik rendőr ellen. Fél év börtönt kapott.

- Nagyon szomorú ez az ügy, engem is nagyon megrázott. Samy nagyszerű színész, de a magánéletében nagyon komoly problémákkal küzd. Nehéz. Olyan ez, mint egy betegség, a függőség. Sajnos olyan szereket szed, amelyekről egyszerűen nem tud lejönni. Kezelésre van szüksége. Szakmailag, mint rendező, mindent megteszek, hogy amíg filmet csinálunk és együtt dolgozunk, erőt adjak neki és segítsem őt. De ahogy leáll a kamera és vége a filmnek, úgy érzem, tehetetlen vagyok, nem tudok rajta segíteni. Nem tudok beleszólni a magánéletébe. Nagy tehetség. Nagyon remélem, hogy ki tud mászni ebből a hullámvölgyből. Tiszta szívemből szurkolok neki.

Mesterházy Lili