Tíz dolog, amit várunk Cannes-ban

Holnap hatvanadszor is csordultig telik embertömeggel a cannes-i Croisette, a fesztiválpalota kapuitól vörös és kék szőnyegek gördülnek alá, és beüzemelik a mozi két atyja után Lumiere-nek keresztelt hatalmas vetítőterem mozigépét. Az [origo] filmklub csapata ismét a helyszínről tudósít majd, de addig is, amíg elkezdődik a filmvilág éves karneválja, megosztjuk veletek, hogy az idei fesztivál melyik csemegéire fenjük leginkább a fogunkat.

1. Kezdjük a legevidensebbel: a hivatalos versenyprogram kihirdetésekor már rég tudtuk, mégis meghatódtunk, amikor nyomtatásban láttuk, hogy Tarr Béla új filmje, A londoni férfi bekerült a válogatásba. Szabó István Hanussen-ének '88-as szereplése óta nem volt magyar film a cannes-i versenyben; bár szerintünk nem az a fontos, hogy ki viszi el a Pálmát, az egyetlen lehetséges reakció az őrült drukkolás. A filmről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy az alapja a Maigret felügyelő-sztorikat is jegyző Georges Simenon lélektani krimije ködös tengerparti városkával, kevés történéssel, sok tépelődéssel, kis gyilkossággal. A regény sztorija, amelyet az egyik olvasó "lájtos Bűn és bűnhődés-történet"-ként aposztrofált, önmagában nem falrengető, de mi is érezzük az atmoszférájában a tarrbélás potenciált. Jó hír mindenkinek: bár tíz évig készült, nem kell Sátántangó 2-től tartani, alig több, mint két óra.

2. Melyik filmőrült álmai közt ne szerepelne a Quentin Tarantinóval való találkozás? Sejthetően csak messziről imádhatjuk majd, elcsípve feje búbjának látványát a vörös szőnyeges bevonulásnál - a sajtótájékoztatóra valószínűleg végtagjaink feláldozásával sem fogunk bejutni -, de mi tulajdonképpen már ennyivel is beérjük. Tarantino számára viszonylag nagy a tétje Cannes-nak: a Grindhouse amerikai bukása után Európában itt debütál önállóan a Halálbiztos. Hogy a finnyás kritikusok megzabálják-e majd a sportkocsis sorozatgyilkos szándékosan B kategóriásra fazonírozott sztoriját, arra nem mernénk mérget venni, de a moziforgalmazásban biztosan lehet majd számítani a rendező beépített rajongótáborára. Most már azt is tudjuk, hogy a 85 perces amerikai verzióval szemben a mi Halálbiztos-unk 113 perces lesz.

3. Mi már régóta emlegetjük, de reméljük, hogy sokan már nélkülünk is megismerték az HBO Törtetők (Entourage) című klassz kis sorozatát. Csak ismételni tudjuk magunkat: a béna magyar cím ne riasszon el senkit, a négy "törtető" főhős valójában mind tök jó arc: Vince, a befutófélben levő hollywoodi színész, Eric, a menedzsere, Johnny Drama, Vince bátyja, aki szintén színész, csak éppen kicsit kevésbé tehetséges és sokkal kevésbé sikeres és Turtle, az örök haver, aki egyben a fiúk mindeneseként is szolgál. Ha minden igaz, itthon hamarosan a 2. évadot kezdik majd adni, de Amerikában már a 3. évad végén jár a sorozat (mi ezt nézzük, és állítjuk, hogy még mindig ugyanolyan vicces, mint az elején volt), és úgy tűnik, a fiúk hamarosan eljutnak a cannes-i filmfesztiválra is, mert a 4. évad egyik epizódját a fesztiválon veszik fel. Mi is találkozunk majd a négyessel Cannes-ban és persze az ügynöküket alakító, felülmúlhatatlan Jeremy Pivennel is.

A Törtetők főszereplői

4. Az immár Oscar-díjas Martin Scorsese természetesen nem idén látogat el először Cannes-ba, de ezúttal különleges minőségben érkezik: ő lesz a 60. születésnapját ünneplő fesztivál díszvendége. Két feladata biztosan lesz, az egyik, hogy a fesztivált záró díjkiosztón átadja a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díjat, a másik, hogy mesterkurzust tartson a filmkészítésről. Természetesen erre mi is megpróbálunk majd bejutni, hogy meghallgathassuk a jó öreg Marty anekdotáit - meglepődnénk, ha majdnem 65 év (novemberben tölti be) és ha jól számoljuk, pontosan 20 nagyjátékfilm után nem lenne egy pár érdekes sztori a tarsolyában.

5. E sorok írójának egyik meghatározó filmélménye volt '98-ban a Gummo, afféle reveláció, hogy "hát ilyen filmet is lehet csinálni?!". Az akkor még csak a húszas évei elején járó Harmony Korine-ra sokan reagáltak hasonlóképpen, és - talán túl korán - csodagyereknek kiáltották ki. Megcsinálta ezután még a (nálunk nem forgalmazott) Julien Donkey-Boy-t, ami a skizofrénia egyik legzseniálisabb filmes ábrázolása, aztán elhallgatott, drogokba menekült, szétesett. Nyolc év telt el, Korine állítólag tiszta és kiegyensúlyozott, és Cannes-ban tér vissza harmadik filmjével. A Mister Lonely elég őrültnek, de Korine előző filmjeinél sokkal inkább nézőbarátnak hangzik: nagy része egy skót kommunában játszódik, ahol különböző hírességeket imitáló emberek élnek együtt, és a sztori középpontjában egy Marilyn Monroe-imitátor és egy Michael Jackson-imitátor kapcsolata áll.

6. Az idei fesztiválon annyi sztárrendező vesz részt, hogy csak velük is megtölthettük volna ezt a listát, de inkább egy pontba sűrítettük őket, hadd beszéljenek magukért a nevek. A lenyűgöző névsor Wong Kar-waijal kezdődik - a fesztivált az ő My Blueberry Nights című, angol nyelvű filmje nyitja -, másnap a Hetedik rendezőjével, David Fincherrel folytatódik, majd jönnek a Coen testvérek, Gus Van Sant, Quentin Tarantino, Tarr Béla (díszbemutató 23-án), Steven Soderbergh és végül Emir Kusturica. És itt tényleg csak a leghíresebbeket soroltuk fel...

Norah Jones a My Blueberry Nights című filmben | Előzetes

7. Habár meg sem fordulna a fejünkben, hogy panaszkodjunk az idei programra, azért érezzük néhány alkotó fájó hiányát, akikről korábban azt rebesgették, hogy itt indulnak új filmjükkel. Leginkább Woody Allent hiányoljuk, teljesen személyes okból: két éve a Match Point sajtótájékoztatóján olvadoztunk a kissé már nagyothalló, de végtelenül szellemes Mesteren, és nagyon reméltük, hogy még viszontláthatjuk a bizony már 71 éves rendezőt. A Cassandra's Dream-mel lehetne itt, aminek persze azért is örülnénk, mert ahhoz egy Ewan McGregor és egy Colin Farrell is tartozna... Nem jön sajnos David Cronenberg sem az Eastern Promises-zel, és Michael Haneke sem hozza a Furcsa játék amerikai remake-jét. Utóbbi két film meghívása pedig igazán takarékos megoldás lett volna a fesztivál részéről: mindkettő női sztárja Naomi Watts. Sebaj, kell hogy maradjon valami Velencére is.

8. Mint az köztudott, a fesztivál nem csak vörös szőnyeges premierekből és izzadó újságírókkal telezsúfolt sajtótájékoztatókból áll, hanem hatalmas filmpiac is tartozik hozzá, ahol a megvalósításért kiáltó vad filmes álmoktól kezdve a már ezerszer elsózni próbált selejtes áruig minden megtalálható. Mintha a megszámlálhatatlanul sok standból álló, labirintusszerű piac elhelyezkedése is szimbolikus lenne: a palota alagsorában van, ide kell leereszkednie a fenti csillogásból annak, aki bele akarja vetni magát a dzsungelbe. Ha a filmpiacon várható magyar jelenlétet túlzás is lenne a fesztivál gyöngyszemei közt említeni, azért kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan alakul az idén kicipelt rekordszámú magyar film sorsa. Az idén önálló standot állító HungariCom vezet nyolc alkotással, amelyek többségét itthon már bemutatták, de köztük lesz az ősszel mozikba kerülő, Nagy Zsolt főszereplésével készült Zuhanórepülés című akciófilm is. Egy bennfentes, aki már látta a filmet, azt mondta róla, hogy jó, de szinte elviselhetetlenül durva - nekünk elég magas a tűréshatárunk, de majd akkor nyilatkozunk, ha már mi is megnéztük, amire remélhetőleg sor kerül a fesztivál során.

9. Lefogadjuk, hogy a legnagyobb esztétikai élményben 24-én este lesz részünk, amikor az Ocean's Thirteen díszbemutatóját tartják majd. George Clooney, Brad Pitt vagy Matt Damon egyedül is simán szájtátásra késztetí a női (?) rajongókat, de ahogy hármasban bevonulnak majd a palotába, az bizonyára halálos lesz. Kérdés, hogy hányan lesznek jelen a népes szereplőgárdából, de ha még Al Pacino és Andy Garcia is eljön, akkor végképp nem fogjuk tudni megőrizni a hidegvérünket. És ha már ennyire feltárulkoztunk, akkor talán azt is hozzátehetjük, hogy igazából a kopasz, szemüveges Steven Soderberghért is teljesen odavagyunk.

Brad Pitt az Ocean's Thirteen-ben

10. A program (nem is annyira) titkos gyöngyszemének ígérkezik Julian Schnabel Szkafander és pillangó című versenyfilmje. Már önmagában nagy esemény, hogy a főállásban képzőművészként tevékenykedő Schnabel új filmmel rukkol elő, mert erre elég ritkán szánja rá magát: '96-ban mutatták be a Jean Michel Basquiat életét feldolgozó A graffiti királyá-t, 2000-ben pedig a Mielőtt leszáll az éj-t. A történet pedig, amelynek megfilmesítésére vállalkozott, különösen szokatlan. A film a francia Elle magazin egykori főszerkesztőjéről, Jean-Dominique Baubyról szól, aki '95-ben, 43 éves korában agyvérzést kapott, aminek következtében bal szeme kivételével az egész teste lebénult. Annak ellenére, hogy csak pislantásokkal tudott kommunikálni, szemmozdulatai segítségével lediktálta önéletrajzát, a magyarul is megjelent Szkafander és pillangó-t, amelynek alapján a film forgatókönyve íródott. Különösen várjuk ezt a filmet azért, mert Baubyt egyik kedvenc francia színészünk, a kölyökképű Mathieu Amalric formálja meg (főszerepben legutóbb a Ha te nem lennél című filmben láthatta őt itthon a közönség).

Varga Ferenc