Antal ezzel tagja lett annak a háromtagú klubnak, mely a hollywood-i stúdiófilmek magyar rendezőit tömöríti - Csupó Gábor és Koltai Lajos mellett. A rendező természetesen nagyon elfoglalt volt a filmje premierjét követő hetekben, de mostanra szakított egy kis időt arra, hogy e-mailben válaszoljon a Filmklub néhány kérdésére.
- Mi jelentette számodra a legnagyobb élményt az Elhagyott szobá-val kapcsolatban?
- Nagy élmény volt bemenni dolgozni naponta. Maga a stúdió múltja érezhető, ahogy átlép az ember a kapukon. Abban a műteremben dolgoztunk, ahol az Óz, a nagy varázsló-t forgatták 60 valahány évvel ezelőtt. Egyszerűen az, hogy ott lehetek, már önmagában nagy élmény.
- Milyen tapasztalat volt stúdiófilmet forgatni?
- Rémtörténeteket lehet hallani a stúdiórendszerről, nekem azonban nagyon kellemes élmény volt, és rengeteget tanultam belőle. A forgatókönyvet nem én írtam, ezért a kreatív munkát már az elejétől másképpen kellett megközelítenem. Egy csomó dolog adott volt - köztük olyan is, ami nem annyira tetszett -, de igyekeztem a legjobbat kihozni belőle.
- Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a munkáddal kapcsolatban?
- A horror-thriller zsánernek megvannak a maga rajongói. Ugyanúgy, ahogy hozzám a musical zsánere nem áll közel, biztos lesznek olyanok, akik nem kedvelik majd az Elhagyott szobá-t. Szerencsére eddig jók a visszajelzések. Már beszélünk a stúdióval a következő filmről.
Antal Nimród és Luke Wilson az Elhagyott szoba forgatásán |
- MiIyen kilátásaid nyílhatnak ezután?
- Mindenképp szeretnék tovább dolgozni. Ha itt sikerül még egy pár filmet elkészíteni, az jó lenne. Szeretnék hazatérni Magyarországra, és ott is folytatni a munkáimat. Azért kreatív szempontból még mindig a legtisztább filmkészítés, amiben részt vettem, otthon volt.
- Mi történik veled ezekben a napokban, és milyen állapotban éled át az egészet?
- Sokat biciklizem és hálás vagyok az életnek, hogy ennyi sok ajándékot kaptam. Gyakran álmodozom a Traubi szódáról, és hiányoznak a barátaim.
Gyárfás Dóra