Nagyjából felénél tart a Nyugalom forgatása, egy budakeszi stúdióban pár napja kezdték felvenni a történet szívét jelentő jeleneteket: a gyűlölt, de nélkülözhetetlen összezártságban élő anya (Udvaros Dorottya) és fia (Makranczi Zalán) ismétlődő rítusokkal szegélyezett mindennapjait a Budapest belvárosában levő lakásukban. A film Bartis Attila regényén alapul, ami szokatlan olvasmányélmény: rettenetesen jól olvastatja magát, letehetetlen, a végén viszont úgy érzi magát az ember, mintha átment volna rajta egy úthenger, annyira nyomasztó. A szadomazochisztikus anya-fiú viszony csak az alapja a kibontakozó drámának: ebbe a betegesen zárt, kéttagú közösségbe érkezik meg a Nő (Gryllus Dorka), aki szétrobbantja a hosszú évek alatt kikristályosodott struktúrát.
Az újságírók nem leshetnek bele a felvételbe, de amikor eljön a színészek ebédideje, körbesétálhatjuk az üres díszletet, ami tényleg pontosan úgy van berendezve, mint a szebb napokat látott nagypolgári lakások a belváros százéves bérpalotáiban: több generáció nyűtte, koptatta otthonosra az eklektikus berendezést, amiben a múlt míves darabjai keverednek a szocializmus egyenbútoraival. Éppen egy gyönyörű, kisasztallal kombinált art deco állólámpát csodálok, amikor a stáb egyik tagja elárulja, hogy a kisebb tárgyak egy részét a rendező, Alföldi Róbert lakásából hozták ide. A stábból először éppen ő lép ki a stúdió teraszára, úgyhogy produceri segédlettel mindjárt le is csapok rá, de aztán elfelejtem megkérdezni tőle, hogy a szép lámpa az övé-e.
- A Nyugalom színpadi változatában Udvaros Dorottya és először Hujber Ferenc, aztán Fekete Ernő játszották a főszerepeket. Már kezdettől egyértelmű volt, hogy Udvaros Dorottya megmarad, a fiút viszont más fogja játszani?
- Dorottya igen, de hogy ki lesz a fiú és a többi szereplő, az egyáltalán nem volt biztos. Másfél hónapos casting volt, sőt, az egyik főszerepet már odaadtam valakinek, és akkor találkoztam Gryllus Dorkával, valamit megéreztem, kértem, hogy jöjjön be, nézzük meg Zalánnal együtt, és utolsó előtti héten mondtam azt, hogy legyen mégis inkább ő. De ha megkérdezed, hogy miért pont ők, arra nem tudok válaszolni.
- Talán arra egyszerűbb válaszolni, hogy miért volt egyértelmű, hogy Udvaros Dorottya marad?
- Jó kérdés, nem tudok rá válaszolni. Ezt így kérte Attila is, én is így gondoltam. Azt gondoltam, hogy ő ez, nem úszik be más a fejedbe.
- Az adaptálás hogy történt, Garaczi László (a film forgatókönyvírója - a szerk.) hogy került képbe?
- Engem Bodzsár István és Bartis Attila kért fel, hogy csináljam meg a filmet, és akkor már volt egy Garaczi László-könyv. Az természetes dolog, hogyha bekerül a képbe egy rendező, bele fog nyúlni a könyvbe és át fogja írni, természetes, hogy olyan elvek szerint alakul át a forgatókönyv, ami benned él.
Alföldi Róbert | Nézz sok képet a Nyugalom forgatásáról! |
- Amikor ez a felkérés érkezett, már eleve kerestél magadnak egy rendezői projektet?
- Nem. Nagy pofátlanság ma Magyarországon egy ilyen mondat, de ültem otthon, és fölhívtak telefonon, hogy nem akarok-e filmet rendezni, és azt mondtam, hogy de. Megfordult már a fejemben, többen kapacitáltak is rá, de borzasztó lehet, hogy van egy álmod és dédelgeted és írod és csinálod és hosszú-hosszú éveken keresztül kell brüsztölnöd, kilincselned. A színházban azért ez nem így van - tény, hogy egy előadás tizedannyiból készül, mint egy film. De ez valahogy nem része az én életemnek, és ez nem büszkeség kérdése, ez egyfajta működés. Tehát hiába volt bennem az, hogy én szeretnék filmet csinálni, nekem sem időm, sem energiám nem volt erre, nem is tudtam, hogy kell összeszedni rá a pénzt.
- Amikor megkerestek, egyértelmű volt, hogy elvállalod?
- Nem gondolkoztam rajta. Ez egy ilyen regény, elkezded és végigolvasod, annyira beszippant.
- A regény ugrál a különböző idősíkok közt, ezt megtartjátok?
- Igen, itt is ugrálunk. Talán nem pont úgy, mint a regényben, de azt nem is lehetne, hiszen két különböző műfajú alkotásról van szó.
- Amikor olvastam a könyvet, nekem úgy tűnt, hogy a lényeg a fiú gondolatain, lelkén belül zajlik. Tudsz pár szót mondani arról, hogy ezt hogyan viszitek vászonra?
- Hát figyelj, nem fogjuk alánarrálni, hogy "arra gondoltam, hogy...". Ezt hívják szerintem színészetnek, amire te most rákérdeztél. Nagyon fontos - és ez nem a regénytől való különbözőségnek a hangsúlyozása -, hogy ez egy önálló mű. Regényből készült, de mégiscsak egy film. Itt a legkisebb szerepben is nagyon erősen jelen vannak a színészek. Nem az a fontos, hogy ugyanazt lásd az ő fején, ami a könyvben a 27. oldalon le van írva, hanem az a fontos, hogy olyan gazdagságot láss az ő szemében, amitől neked nagyon sok mondat meg gondolat eszedbe jut.
Udvaros Dorottya és Alföldi Róbert | Még több kép a forgatásról |
- Vannak-e olyan dolgok, amiket nagyon megváltoztattatok a regényhez képest?
- Fontos dolgot nem nagyon változtattunk. Természetes, hogy nem lehet mindent belerakni, főleg egy ilyen szerkezetű regénynél, amiben, mint a folyondár, úgy szövődnek össze a szálak, de az alakok nagyon remélem, hogy ugyanazok.
- Na, és milyen élmény ez a forgatás?
- (felnevet) Hát borzasztó fárasztó, bonyolult, zűrzavaros, 600 millió dolognak kell egyszerre stimmelnie, de én nagyon régen voltam ilyen boldog. Kimondottan boldog vagyok ettől, hogy ezt csinálhatom, nagyon nagy játék. Mámorító nézni a színészeimet.
- Más érzés, mint amikor színpadon rendeztél?
- Más. A színpadon 8-10 hét van valamit megcsinálni. Itt az egy-másfél óra. Sokkal sűrűbb minden. Másrészről itt a színészetnek igazándiból és teljes mértékben az a része működik, ami az esszenciája: hogy belül mi van, vagy hogy mi látszik a szemén. Pofákat vágni egy közeliben nagyon gáz, itt nagyon le lehet bukni. Nekem nagyon nagy élmény, hogy a színészeim hogy működnek.
- Ezek szerint szeretnél majd még rendezni?
- Igen, de erről majd beszélgessünk a Nyugalom után.