Erőszakos jelen
Remek választás volt David Cronenberg Torontóban közönségdíjat nyert Eastern Promises-ével nyitni az idei londoni szemlét, hiszen a kanadai mester londoni kiruccanása jóval mélyebbre ás az angliai metropolisz bugyraiban, mint Woody Allen (Match Point) vagy Mike Nichols (Közelebb!) képeslap-körútja tette. A helyi orosz maffia leleplezése azért így sem sorolható az árnyalt kategóriába; ennyi karikatúra-akcentust, oroszokról szóló vaskos sztereotípiát és a nevetségesség határát súroló túlzott erőszakot rég láthattunk egy filmben.
Érdekes, hogy a Cronenberg előző remekműve, az Erőszakos múlt képregényadaptáció létére is abszolút komolyan vehető volt, míg a Steven Knight (Gyönyörű mocsokságok) drámai forgatókönyvéből készült Eastern Promises - nem tudni mennyire szándékosan - szüntelenül a fekete humorral kacérkodik. Nincs ezzel semmi baj, mert a film szórakoztató, izgalmas és emlékezetes, olyan alkotás, amiről sokat lehet utána beszélgetni, vitázni, és persze összehasonlítgatni az Erőszakos múlt-tal. Ebből az összehasonlításból vesztesen kerül ki a második Cronenberg-Mortensen együttműködés, de mégis kétpetéjű ikerpárként fonódnak össze a rendező életművében, leginkább persze Viggo Mortensen jelenléte miatt. Az egykori Aragornt Cronenberg mentette meg a beskatulyázástól, és ezúttal is parádés alakítást présel ki belőle. A baltaarcú Nikolai pont ellenkező utat tesz meg a nézők szemében, mint az Erőszakos múlt Tom-ja, de hasonlóan izgalmas és csak filmben elképzelhető karakter. Mellette a többi szereplő eltörpül; Naomi Watts nem sokat tud kihozni az egyetlen szimpatikus szereplő karakteréből, Vincent Cassel ismét udvari bolond, Armin Mueller-Stahl-nak pedig kell érnie a legjobb monológgal: "Ebben a városban sosem havazik, sosincs forróság. Ez London. A kurvák és a buzik városa."
Az év eposza
Imádom a kellemes csalódásokat filmek esetében. Sajnos sokkal kevesebbszer van részem bennük, mint kellemetlenekben, de a filmmániának ez az átka; annyi információt magunkba szívunk egy-egy készülő alkotással kapcsolatban míg az megérkezik a mozikba, hogy már szinte teljesen kialakult elképzelésünk lesz róla, hogy milyen is. A Vágy és vezeklés-ről Bujdosó Bori kolléganőm, a The Assasination of Jesse James...-ről pedig én jelentettem ki elhamarkodottan a béna előzetesek láttán, hogy bukásgyanúsak. Óriásit tévedtünk, de ezt mindkét film esetében nagyon jó érzés volt belátni.
Keira Knightley és James McAvoy a Vágy és vezeklés-ben |
A Vágy és vezeklés nem szerepel a londoni filmfesztivál hivatalos programjában, a velencei szemle nyitófilmje volt és pár napra rá már vetíteni is kezdték az angliai mozik. Én annyira kíváncsi voltam rá, hogy rögvest beillesztettem a saját táncrendembe. Ritkán ragadtatom magam ilyen kijelentésekre, de a Vágy és vezeklés igen közel áll a tökéletes regényadaptáció fogalmához, ami attól függetlenül lenyűgözi és elvarázsolja a nézőt, hogy az olvasta-e már Ian McEwan zseniális regényét. A remek történet adott volt (sikerült is minimális változtatásokkal megtartani), a második filmes Joe Wright-nak "mindössze" a képeket kellett hozzárendelnie és jó színészeket találnia az óriási kihívást jelentő szerepekre. Wright mindkét téren bravúrosan teljesített, a látvány és a hangulat káprázatos, a színészek pedig a legapróbb mellékszereplőig tökéletesek. Valószínűleg James McAvoy és a tizenhárom éves Saoirse Ronan fognak a legtöbbet profitálni a film sikeréből (és biztosra vehető díjesőjéből), de Vanessa Redgrave-nek, Romola Garainak vagy Juno Temple-nek is van jó pár feledhetetlen pillanata. Szándékosan hagytam ki Keira Knightley-t, ő a film húzóneve, ezért sokak számára a vonzereje, vagy éppen az elriasztó tényezője lehet, de le kell szögezni, hogy a Vágy és vezeklés nem róla szól. Visszafogottan, méltóságteljesen játszik, gyönyörűen mutat és ötvenes- hatvanas évekbeli színészistennőkre emlékeztető érzékiséget sugároz, de sztársága egyszerűen nem fontos és nem is szükséges ebben a mezőnyben, a Vágy és vezeklés nélküle is könnyedén elnyeri a méltó helyét a filmtörténelemben.
Brad, a betyár
Apropó sztárok: talán nincs is jelenleg fényesebben ragyogó hímnemű csillag Brad Pittnél, minden lépését ismerhetjük a pletykalapokból, évi átlag 2 filmmel rója a vörös szőnyegeket és menyecskjénél már csak a haverjai befolyásosabbak Hollywoodban. Kérdés, hogy mikor fog ez csömört eredményezni, mikor gondoljuk majd azt, hogy "ez a film hiteltelen, hiszen csak Brad Pitt-et látjuk művérrel a nyakán!". Nem a hosszú című (The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford) betyáreposz kapcsán, az biztos.
Casey Affleck a The Assassination of Jesse James...-ben |
A Jesse Jameshez fűződő kultuszt ravasz ötlet Hollywood legnagyobb sztárjával érzékeltetni, de beválik: Pitt karizmatikus, egyszerre hátborzongató és vonzó - remek alakítás. Nem marad el az árnyékában Casey Affleck sem, ő az, akitől igazán elkezd futkározni a hideg az ember hátán, ez a film avatja őt igazán nagy színésszé. Az alapfelállás A tehetséges Mr.Ripley-re emlékeztet (egy bizonyos fürdőzős jelenet különösen), de a lassan folydogáló western végül kristálytisztán kirajzolja a vadnyugat két legendás alakjának portréját, a címben szereplő előre bejelentett gyilkosság pedig a valaha látott legjobbak közé tartozik. Ha valakinek rémálmai lesznek tőle, persze még mindig próbálhatja megnyugtatni magát azzal, hogy csak Brad Pitt-et látta művérrel a nyakán.
A jó film / rossz film arány szombat estig: 5/0
Sztárok, akikhez sikerült közelférkőzni: Naomi Watts, Sienna Miller, Steve Buscemi, Ang Lee
Amiről mindenki beszél: Viggo Mortensen meztelen verekedése a szaunában (Eastern Promises), román újhullám, szükség van-e a Funny Games remake-jére?
Onozó Róbert
London, Anglia