Eszenyi Enikő: Szembe kell néznem bizonyos dolgokkal

Eszenyi Enikő először elfelejti az interjút, amiért később komolyan elnézést kér. Nincs most autója, így örül, ha valamelyik kollégája felajánlja, hogy hazaviszi. Tegnap ez történt, és ő csak későn kapcsolt. Ma vár. Este hétkor, egy rövid próba után beszélgetünk a Vígszínházban. Haja hátul összekötve, szeme élénk. Négy éve találkoztunk utoljára, első pillantásra semmit nem változott. Mondom is neki, fanyar mosollyal legyint. Nagyon is sokat! Néhány nagyon fontos ember elment, és voltak munkák is, más, mint az eddigiek. Filmek, például az Overnight.

- Kapás Dezső és Horvai István voltak a mestereid a főiskolán. Ők többek között arra tanítottak, hogy a figurának, amit játszotok, találjátok ki az előéletét, a kapcsolatait. Az Overnight című filmben egy brókernőt alakítasz. Ő valóban annyira kemény, mint ahogy mutatja?

- Fogalmam sem volt a brókerek világáról, míg Török Feri, a film rendezője nem szerzett egy céget, ahová bemehettem. Ennek örültem, még akkor is, ha csak férfiakat láttam, brókernők ott nem voltak. Jegyzeteltem, és figyeltem.

- A filmben elég suták az emberi kapcsolatok.

- Én a filmet még nem láttam. A nőnek próbáltuk megteremteni a miliőjét. Elképzeltem, például, hogy van egy gyereke, meg is csináltuk a fotókat. Sokat beszélgettünk Ferivel a figuráról.

- Először a Csodálatos vadállatok című tévéfilm forgatásán dolgoztatok együtt.

- Igen, nagyon jó munka volt. Bár nem gondoltam, hogy a következő filmjében is játszom, mert tudtam, hogy brókerekről fog szólni, és ezek férfiszerepek. Aztán mégis felhívott.

- Ez a közös munka azt jelentette számodra, amire korábban vágytál, vagyis hogy felfedezett a fiatal filmes generáció?

- Ez egy kis szerep. Elfogadom, hogy ahhoz, hogy egy film jó legyen, a kisebb szerepekre is karakteres, erős színészeket kell választani. Én is így gondolkodom, amikor rendezek. De nem célom, hogy sok ilyen nyúlfarknyi szerepet játsszam. Az, hogy elvállaltam, teljesen Ferinek szólt. Örülök, hogy együtt dolgozhattunk, érdekes munka volt.

- Nehéz a mai médiahelyzetben megmutatkoznia egy művésznek.

- Főképp akkor, ha az ember nem vállalja el a kereskedelmi televíziók felkéréseit. Az lenne a jó, ha nem csak beszélgetős műsorokban lehetne szerepelni, hanem ezek a csatornák vevők lennének a valódi művészi munkára is.

- Említetted az előbb a Csodálatos vadállatok című filmet. A forgatás jó hangulatát csak egy dolog árnyékolta be. Az, hogy akkor halt meg az édesapád. Meglepődtem azon a mondatodon, hogy úgy érzed, apukád elvesztésével ért véget a gyerekkorod. Akkor már túl voltál a negyvenen.

- Túl, de az ember a szüleinek mindig a gyereke marad. Nekem nagyon fontosak voltak ők, a szüleim, a testvérem. Igazi vidéki gyerekkorunk volt. Anyukám tanítónő volt, édesapám egy sportklubban volt gazdasági szakember, de minden érdekelte. Különleges, jó humorú ember volt. Most az anyukám egyedül van, és ha ez eszembe jut, szomorú leszek. Nekik mi voltunk a legfontosabbak. Amikor a testvéremmel már mindketten Pesten éltünk, ők is felköltöztek. De ha Ausztráliában telepedtünk volna le, oda is utánunk jöttek volna, azt hiszem.

Eszenyi Enikő az Overnight forgatásán

- Nagy Karola a harmincas években élt, nemcsak újságíró volt, hanem regényeket, drámákat is írt, de nagyon fiatalon, huszonhét évesen meghalt. Sokáig szerettél volna filmet forgatni róla, nem sikerült. Most, az új önálló esteden A gyönyörben nincs középút-ban fiatal és kevésbé fiatal írónők, költőnők írásait mondod, énekled. Összefügg a kettő?

- Biztosan. Jó érzés, hogy az est végén a nézők odajönnek, lapozgatják a köteteket, ismerkednek a mai magyar költészettel.

- Hogyan találtál rájuk?

- Figyelek, de segített Kamondi Zoltán is, a párom. Nyáron Tóth Krisztinát olvasott, én is bele-belenéztem a kötetbe. Aztán megjelent egy női antológia is, tele egy csomó jó írással. Kiss Judit Ágnes egyik versét pedig egy újságban olvastam. Annyira megtetszett, hogy felhívtam a szerkesztőséget, és elkértem a telefonszámát. Rakovszky Zsuzsát már régóta ismertem. Korábban kilátásban volt egy közös munka is, bár az nem jött össze. A kígyó árnyéka című regényébe szinte beleszerettem. Nagy álmom, hogy filmet forgatok belőle.

- Színházi rendezéseid lesznek külföldön?

- Prágában változatlanul várnak, de egy hónapban tizenkilenc estém foglalt. Vagy játszom, vagy rendezek, és én szeretek játszani is. Nemsokára kezdődik Wedekind darabjának, a Lulu-nak a próbája a Pesti Színházban. A bemutató után nem sokkal rendezni fogom a Figaró házasságá-t. Megy tovább A vágy villamosa, A kertész kutyája, az Egy csók és más semmi, a Sylvia, az Össztánc, a Stuart Mária, és most utazom A gyönyörben nincs középút-tal. Legközelebb Kaposvárra megyek.

Eszenyi Enikő és Bodó Viktor az Overnight című filmben

- Ha jól számoltam, csak a színészi munkádért huszonhét díjat kaptál. Bár tudom, hogy nem a díjakért játszik a színész, mégis, mi az, ami még hajtja őt ebben az esetben?

- Most kaptam meg a Szentendrei teátrum díját, A gyönyörben nincs középút-ért. Ez az első olyan elismerésem, amelyet önálló produkciómért adtak. Tényleg nem a díjakért dolgozom, csak örülök nekik. Mi hajt? A hivatásom szeretete. Olyan életkorban vagyok, amikor az embernek el kell tudnia magát viselni. Szembe kell néznem bizonyos dolgokkal. Csak olyan dolgot csinálok, amelynek értelme van.

- Te olyan művész vagy, aki Pilinszky szavaival: "amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom".

- Rengeteget hibáztam, de tanultam belőlük, sokat fejlődtem. Azonban úgy érzem, még koncentráltabban kell dolgoznom.

- "Mindig egy erős megfelelési kényszer volt bennem" - mondtad egy interjúdban. Ezt hogy értetted?

- Talán egy nagyvárosi ember ezt nem értheti, de én vidékről jöttem. Sokáig úgy éreztem, lemaradásban vagyok a többiekkel szemben, kompenzálnom kell. Ez a megfelelési kényszer egyrészt inspirált is, másrészt azonban lebénított. Olyan helyzetben is meg szeretnék felelni, amelyben nem kellene.

- Pontosabban?

- 1983 óta itt vagyok a Vígszínházban, ismerem a működését, tudom, hogy mi az igény. Ez a tudat bennem van a színházi szerepek kapcsán is, de a rendezéseimkor is. Tudom, például, hogy a Figaró házasságá-t jó lenne bemutatni márciusban, mert akkor még volna idő játszani május végéig. Ha viszont csak áprilisban mutatjuk be a darabot, akkor is ugyanannyi lesz az előadásszám, de túl sűrűn fog menni, ami nem biztos, hogy jót tesz neki. Ugyanakkor egy darab akkor jó, ha van idő felkészülni, ha a próbafolyamat tovább tart. A színházban most olyan fiatal színészgárda van, akiknek valóban fontos a színház. Akikkel az előadás előtt még próbálunk, hogy a lehető legjobbak legyünk.

Máté Gábor és Eszenyi Enikő az Overnight című filmben

- Ők tudnak segíteni egymásnak is?

- Egy kezdő színész még nem tud úgy tanácsot adni, de persze lehet. Nekem például Kamondi Zoltán segít azzal, hogyha lát valamiben, elmondja a véleményét. A jót is és a rosszat is.

- A Halálutak és angyalok 1991-es forgatásán ismerkedtetek meg. Nem furcsa, hogy majd' tizenöt év után lett szerelem a kapcsolatotokból?

- Akkor is szerelem volt, csak munkaszerelem. Imádtam velük, Medvigy Gábor operatőrrel és vele dolgozni. Túl voltam már néhány filmen, mégis úgy éreztem, mintha először forgatnék. Különleges munka volt. Később is dolgoztunk együtt, színházakban többször is.

- Mitől működik egy kapcsolat?

- Művészemberek benne élnek valamiben, ami halálosan fontos számukra. Zoltánnak most a legfontosabb a Dolina című film, amellyel már hat éve foglalkozik, és amit október 25-én kezdenek játszani a mozik. Mi mindketten gondolunk valamit a világról, amit el is mondunk. Egymás munkáit tiszteljük, legalábbis igyekszünk.

- Montaigne írta, hogy "barátok voltunk - mert ő volt ő, s mert én voltam én". Igaz, a barátság nem azonos a szerelemmel. Most jól érzed magad?

- Jól. Abszolút.

Berniczky K. Edit