Színes-szagos fátyol

Különös átalakuláson megy keresztül Somerset W. Maugham keserű kisregénye, a Színes fátyol John Curran filmváltozatában: meghal. Edward Norton remek színész hét éve akart filmet csinálni belőle. Aztán valahol az úton elfáradt, leült a padkára, elszunnyadt és elfeledkezett arról, miért is indult el annak idején. A végén elkészült egy szépen fényképezett, egzotikus-érzelmes film, Kína közepén, Távol Afrikától/Angol beteg light: egy üresen kongó, sikerültebb és kevésbé sikerültebb pillanatokból összerakott tucatrománc.

Kitty (Naomi Watts) és a bakterológus Walter (Norton) friss házasok a huszas években. Kitty megunja Waltert és megcsalja valakivel, aki egyébként egy nulla, viszont férfias (Liev Schreiber). Walter rájön és bosszúbol elviszi az asszonyt Kína kolera-sújtotta szegletébe, hogy együtt haljanak. Kitty szenved, Walter szenved, a helyiek sorra halnak, aki életben marad, az nem kedveli az angolokat, veszély veszély hátán. Kitty egyetlen barátja egy alkoholista brit diplomata, Waddington (Toby Jones), akiről valahogy elfeledkezett a kolera, és boldog, mert bölcsen beletörődött a sorsába, ráadaásul van egy hűséges kínai szerelme. Waddington rezignált jóindulattal figyeli Kitty vergődését, akiről az is kiderül nem sokkal később, hogy terhes. De kitől.

Vissza Maughamhoz egy kicsit. A regény két ember elkeseredett harca a bűnbeesés után: az egyik a bűnös, a másik bűnös abban, hogy nem tud megbocsátani. Késő, mert mind a kettő elveszett és marad a szégyen, a gyűlölet, a hideg verejtékes vergődés, kezek tördelése, fogak csikorgatása. Norton és Ron Nyswaner forgatókönyvíró rájött, hogy az ilyesmit nem mindenki szereti a moziban, úgyhogy Maugham helyett inkább kinyitottak egy emlékkönyvet és hamar megtalálták az új mottót: "A barátság egy aranyfonál, de ha egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad". Barátság helyett legyen szerelem, hangsúly az össze lehet ugyan kötnin, hozzá jár egy kis távoli táj, veszélynek a furcsa, fenyegető helyi ufók, a vége pedig nemes érzelem: erkölcsi, lelki diadal.

Naomi Watts és Liev Schreiber a Színes fátyol című filmben

Maugham egymás mellett elsuhanó párhuzamosai a filmben édes könnyek között metszik egymást: Anna Karenina meggondolja magát és nem ugrik a vonat alá, Júlia két perccel korábban ébred fel... Lehet így is. Mindent lehet. Ha már elutaztunk ilyen messzire, kikönyörögtük az engedélyeket, elköltöttünk ennyi pénzt, átvergődtünk a kényszerű leállásokon, forgassunk le valami édes-savanyú, viszonylag széles körben fogyasztható romantikus filmet, mert különben végünk.

Nem nagyon lehet ezzel mit kezdeni, mert a Színes fátyol részleteiben szép darab: erős színészekkel, gyönyörű képekkel, lélegzetelállító tájakkal. Csak éppen azt hajították ki a történetből, amiért valamikor régen Norton filmet akart belőle csinálni: a tragikus, mélyen megrázó gondolatot, hogy esendők vagyunk és semmi nem marad büntetlenül.

Mesterházy Lili