David Lynch A-tól Z-ig

Lehet isteníteni, vagy értetlen dühvel szemlélni, de az biztos, hogy egy David Lynch-film megtekintése senkit sem hagy hidegen. Megkettőződött személyiségek, a szekrényben rejlő csontvázak és napfényes horror - Lynch világában ezek bárkivel bármikor megtörténhetnek. Átfogó összeállításunkban kitérünk a legnagyobb sikerekre, az életmű kakukktojásaira, a legendás filmzenékre, a rendezőzseni munkamódszerére és kedvenc színészeire.

Álom: Szinte minden Lynch filmben van álomjelenet, álom-univerzum, sőt, az Útvesztőben, a Radírfej vagy az INLAND EMPIRE nagy részét (rém)álomjelenetek teszik ki. Lynch persze saját álmait is rendre felhasználja, sőt azt mondja: "Mindannyian egy álomban élünk." - ez akár ars poeticának is beillene.

Álomjelenet a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem!-ben

Badalamenti, Angelo: A Kék bársony óta Lynch házi zeneszerzője, ő komponálta a Twin Peaks legendás főcímzenéjét, de különleges, baljós hangulatú zeneszámai más filmkészítőknél is felfedezhetők. Előszeretettel dolgozik vele például Jean-Pierre Jeunet is, popslágereket pedig írt már Nina Simone-nak és a Cranberries énekesnőjének, Dolores O'Riordannak.

Cooper ügynök: A rendező alteregójának minősült egy időben Kyle MacLachlan, három filmen (Dűne, Kék bársony, Twin Peaks: Tűz, jöjj velem!) dolgoztak együtt a legendás tévésorozaton kívül. A kávé, a meggyes pite és a rendhagyó nyomozási módszerek nagy kedvelője egyébként nem az első ezoterikus FBI ügynök volt MacLachlan karrierjében, hasonló karaktert alakított A rejtőzködő-ben is. A Showgirls című rettenet megpecsételte a karrierjét, azóta csak női célközönségre építő sorozatokban (Szex és New York, Született feleségek) láthattuk hasonlóan égő szerepekben.

Twin Peaks | Cooper ügynök (Kyle MacLachlan)

Dűne: Lynch lenyűgöző vizuális érzékét a hollywoodi stúdiók is kiszúrták, állítólag még A Jedi visszatér rendezői székébe is hívták. A science fiction területére tett kirándulása azonban örökre elvette a kedvét a nagy költségvetésű hollywoodi iparosmunkáktól. Ez volt az egyetlen filmje, amin nem tarthatta meg a rendezői vágás (final cut) jogát, és még így is megbukott - "Kiárusítottam magamat és mégis utálták, na ez fájt igazán" - mondta nemrég.

Dűne | Virgina Madsen

Elefántember: Sokan meglepődtek, amikor a nehezen emészthető Radírfej után Lynch nevét egy angol sztárszínészekkel teli, hollywoodi stúdióprodukció stáblistáján látták viszont. Lynch kiemelése a rétegszórakoztatásból Stuart Cornfeld producernek (később Cronenberget is ő fedezte fel) köszönhető, aki felkínálta neki Mel Brooks Elefántember-ét pusztán a Radírfej alapján. Lynchnek tetszett a cím, ezért a történet ismerete nélkül is elvállalta a rendezést. Számos stúdió visszautasította a forgatókönyvet, de Brooks (aki így köszöntötte Davidet: "Őrült vagy! Imádlak!") befolyása megtette a hatását és utóbb az Elefántember 8 Oscar-jelölésig menetelt. Máig Lynch "legnormálisabb" és leginkább közérthető munkája.

Elefántember | Anthony Hopkins és John Hurt

Festészet: Gyermekkorában egy barátja újságolta el Davidnek, hogy az apja festő. El sem tudta képzelni, hogy nem szobafestő, hanem művész, de a gondolat, hogy ez lehetséges, kifejezetten boldogsággal töltötte el és megváltoztatta az életét. Európába Oskar Kokoschka művészetét jött tanulmányozni, de kedvenc festőjének Francis Bacont tartja.

David Lynch egyik saját festménye előtt álldogál

Gyerekkor: A filmjeiben szereplő borzalmak gyökerét hiába is keresnénk Lynch gyerekkorában vagy neveltetésében; boldog és rendhagyónak távolról sem mondható ifjúkora volt, bár állítja, hogy belül rendkívül bajos gyerek volt és sok mindentől rettegett: "Minden gyerek képzelődik, lát dolgokat, amik aztán hatással vannak rá. Ez senkinek nem a hibája, a gyermeki elme egyszerűen így működik. Talán 75% fantázia és csak 25% valóság."

A rendező és a pénzemberek a Mulholland Drive Hollywoodjában

Hollywood: "Imádom Hollywoodot. Az álomszerűségét, a fényeket, a tavaszi jázminillatot. Nem véletlenül élek ott. Néha a szél magával hozza a hollywoodi aranykor illatát, mágikus érzés!" - az említett aranykorból Lynch kedvenc filmje a Sunset Boulevard, amit első egészestés filmje, a Radírfej előtt minden stábtagnak kötelezővé tett. Saját Sunset Boulevard-ja, az INLAND EMPIRE valójában egy Hollywood-trilógia befejező darabja az Útvesztőben és a Mulholland Drive után. Mindháromban feltűnik a Hollywood kiírás a domboldalban, és mindháromban főszerephez jut a film noir és a hasadt személyiségű színésznők.