Cím: Hogyan készül a film? (Making Movies)
Ki az író? Sidney Lumet, ötszörös Oscar-jelölt rendező, többek közt a Tizenkét dühös ember, a Kánikulai délután és a Hálózat alkotója.
Sidney Lumet életmű-Oscarjának örül |
Mi jót találok benne? Lumet a bennfenteskedés leghaloványabb árnyéka nélkül, teljesen tárgyilagosan számol be a (hollywoodi) filmkészítés fázisairól, úgy, mintha bármilyen más szakmát mutatna be. Nagyjából kronologikus sorrendben, a folyamatot elemeire bontva vezet végig a film megszületésén onnantól kezdve, hogy a rendező - ilyen vagy olyan okokból - úgy dönt, hogy filmet csinál, a színészi alakításokon, a különböző kameralencsék tömör magyarázatán, a filmzenén és a többi fontos tényezőn keresztül egészen odáig, hogy a kész filmet a stúdió tesztvetítéseknek veti alá. A könyv éppen a lényegre törő, Lumet filmjeiből vett konkrét példákkal alátámasztott leírásoktól lesz az, ami: az egyik leghasznosabb és egyben legszerethetőbb "útikönyv" mindenki számára, akit a filmkészítés kicsit is érdekel.
Hol keressem? Magyarul '97-ben jelent meg az Európa kiadónál, antikváriumokban keresd, vagy rendeld meg innen az angol eredetit.
+ + +
Cím: Mit is hazudtam? (Which Lie Did I Tell?)
Ki az író? William Goldman, író és kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró, akinek többek közt a Butch Cassidy és a Sundance kölyök és a Maraton életre-halálra könyvét köszönhetjük (rossz nyelvek szerint a Good Will Hunting-ét is, bár mi nem hisszük el, hogy Ben és Matt ilyesmire vetemedett volna). Ez a második filmkészítésről szóló könyve, de a '83-as Adventures in the Screen Trade nem jelent meg magyarul.
William Goldman régebben és mostanában |
Mi jót találok benne? Miközben Goldman ironikusan hangoztatja, hogy az írókkal sokszor mennyire kibabrálnak Hollywoodban, és kívülállónak festi le magát (tényleg az: nem Los Angeles-ben, hanem New York-ban lakik), rengeteg pletykát és anekdotát továbbad - főként, de nem kizárólag - azoknak a filmeknek a megszületéséről, amelyeket részben vagy egészben ő írt. Persze ezzel csak színesíti szakmája bemutatását, ami önmagában is rettenetesen izgalmas: különféle saját és nem saját szövegrészleteken illusztrálja a forgatókönyvírás alapszabályait, lehetséges buktatóit, és zseniális, egyedi megoldásokat is megoszt velünk - úgy, hogy mindig kielégítően meg is magyarázza, hogy a betű a papíron miért működött, vagy nem működött aztán a filmvásznon.
Hol keressem? 2002-ben jelent meg magyarul az Európa kiadónál, antikváriumokban érdemes keresni, vagy természetesen az angol eredeti megrendelhető a neten.
+ + +
Cím: A Killer Life
Ki az író? Christine Vachon, az egyik legsikeresebb amerikai függetlenfim-producer, Killer Films nevű cége csinálta többek közt a Kölykök-et, A boldogságtól ordítani-t, a Velvet Goldmine-t és Fiúk nem sírnak-ot. '98-ban Shooting to Kill címmel már megjelent egy könyve a függetlenfilm-gyártásról, ez a második.
Christine Vachon előadást tart a produceri szakmáról |
Mi jót találok benne? A "cselekmény" több szálon fut: Vachon a kezdetektől (a nyolcvanas évek közepe) mostanáig elmeséli karrierjének fő fordulópontjait, amit meg-megszakítanak az épp futó produkcióival kapcsolatos naplóbejegyzései és a vele dolgozó filmesek keretes írásai, akik velősen beszámolnak a Vachonnal való szakmai együttműködésükről. Talán ez így száraznak hangzik, de mivel olyan filmekről van szó, mint a Távol a mennyországtól vagy A hírhedt, a megszólalók pedig olyan művészek, mint Todd Haynes vagy John Cameron Mitchell, valójában cseppet sem az. A könyv legnagyobb tanulsága talán az, hogy még Amerikában is, még egy olyan producernek is, mint Vachon, hatalmas küzdelem létrehozni ezeket a nem nagy stúdiók által pénzelt filmeket - és mi meghatódva olvashatjuk ki a sorok közül azt a hihetetlen szeretetet és hitet, ami nélkül nyilván már réges-rég feladta volna és valami nyugisabb állás után nézett volna.
Hol keressem? Sajnos magyarul (eddig?) nem jelent meg, innen lehet megrendelni eredeti nyelven.
+ + +
Cím: E dalra tanított anyám (Songs My Mother Taught Me)
Marlon Brando A vágy villamosá-ban |
Ki az író? Bár a borítón csak Marlon Brando neve szerepel öles betűkkel, valójában Robert Lindsey író-újságíró szerkesztette kötetbe Brandóval folytatott hosszú beszélgetéseinek anyagát.
Mi jót találok benne? Hagyományos életrajz, amely legelső emlékeitől kezdve tahiti visszavonultságban töltött utolsó életszakaszáig meséli el a színészóriás életét. Kendőzetlenül őszinte ("igazi kapitális seggfej volt" - mondja apjáról) és természetes stílusban tárulkozik fel. Fenntartások nélkül lelkesedik egy-egy filmesért, akivel együtt dolgozott (Elia Kazanról kijelenti, hogy "az egyetlen, aki igazán inspirálni tudott"), cseppet sem tartja cikinek megosztani velünk állatok iránti rajongását (az egyik bájos fotón mosómedvéjével látható) és öniróniában sem szűkölködik (rengeteg nőügyére így reflektál: "mindig azt gondoltam, hogy valami - valaki - valahol biztosan vár rám. Várt is: csillagászati összegű tartásdíjak"). Habár Lindsey állítása szerint Brando sokkal szívesebben beszélt emberjogi tevékenységéről, mint filmes pályafutásáról, ez a kész művön nem érződik, kedvenc filmjeiről kedélyesen anekdotázik, a Keresztapá-val kapcsolatban például elmeséli, hogy az olasz maffia tagjai rendszeresen kijártak a forgatásra, és egyikük még meg is hívta Brandót ebédelni.
Hol keressem? A '94-es könyv magyar fordítását tavaly adták ki, szinte bármelyik könyvesboltban megtalálható.