Woody Allen legújabb filmjét, a Kasszandra álmá-t jövő héten mutatják be a budapesti mozik (mi premier előtt vetítjük majd), a mester maga - akinek a klarinétozás a hobbija - azonban ma tette tiszteletét a fővárosban, hogy jazz bandájával koncertet adjon. Volt olyan kedves, hogy a reptér és hotelszobája közt, felesége és két gyermeke társaságában mintegy tíz percre beugorjon a Puskin moziba, és személyesen köszöntse filmje díszbemutatójának közönségét.
A fenti videóablakra kattintva egy háromperces klipet nézhetsz meg a villámlátogatásról, és mivel magyar felirattal sajnos nem szolgálhatunk, összefoglaljuk Allen köszöntőjét:
"Nagyon szerencsés vagyok, hogy itt lehetek ma este. Azért jöttem Budapestre, hogy jazzt játsszak, de véletlenségből éppen vetítik a filmemet, és megkértek, hogy ugorjak be, és köszönjek önöknek, amit örömmel megtettem. Hosszú évekkel ezelőtt sok kellemes napot töltöttem Budapesten, amikor itt forgattam (az 1975-ös Szerelem és halál című filmjét - a szerk.), és azóta most tértem vissza ide először. Előre örülök, hogy holnap, mielőtt elutazom, sétálhatok majd a városban, és megnézhetem, hogy mennyire emlékszem a helyekre, ahol forgattam. Amit most látni fognak, a sötétebb, titokzatosabb filmjeim közé tartozik, nem komikus, sokkal inkább komoly. Remélem, tetszeni fog önöknek. Köszönöm, hogy eljöttek, és ahogy mondtam, alig várom a holnapi sétát."
Rovatvezetőnk, Varga Ferenc digitális fényképezőgépével örökítette meg az eseményt. Ezt a nem túl jó minőségű, de a teljes villámlátogatást rögzítő felvételt szintén érdemes megnézni, mert bár az első percekben Woody Allen háta dominálja a látványt, három és fél percnél felpörögnek az események: az egyik sajtós kolléga kérdésére válaszolva a mester magától értetődő természetességgel elmondja, hogy bár nem sokat tud Magyarországról, Orson Welles egyszer mesélt neki arról, hogy Budapest a második világháborút megelőzően Európa legizgalmasabb városa volt, amely még Párizson is túltett.
A tízperces villámlátogatás után kissé izgatottan kezdtük nézni a Kasszandra álmá-t, és lehet, hogy akárcsak Varga kollégámnak Velencében, nekem is Woody Allen közelsége festette szépre az élményt, mindenesetre tény, hogy Onozó kollégámnál sokkal kevésbé szigorúan ítéltem meg a filmet. Szerintem remek kis darabról van szó, amely csak annyira sötét, mint a Match Point, és nem is esik olyan messze az Allen-klasszikusoktól, mint hihetnénk: ebben is folyamatosan szövegelő, kicsinyes férfiak paráznak végeláthatatlanul, csak ezúttal nem New York-ban, hanem Londonban teszik ezt. És szerencsére sem Ewan McGregor, sem Colin Farrell nem vall szégyent a mester irányítása alatt, sőt.