A haladó eszméket a gyomrom kihányja

A mama és a kurva című filmet köszöntjük 35. születésnapján. 210 perc pofázás fekete-fehérben, és kiderül, hogy 1968 egy infantilis lufi volt. A legavantgárdabb avantgárdellenes művet ünnepeljük most.

Rendet kéne tenni végre a világba'
A haladó eszméket a gyomrom már kihányja
(Tekintetes úr: Rendet)

A mama és a kurva című film jubileumi szobrát igyekszik most az [origo] filmklub betűbe öntetni. 1973-ban készült, és gúnyos pontot tett a hippivilág, a 68-as forradalmi hevület, a rock and roll és a szexuális szabadosság korszakának végére. Miközben a mai napig áhítattal vegyes nosztalgiával szokás tekinteni (a magát nagy generációnak is nevező) időszak hőseire és eszméire, addig alig néhány évvel a csúcspont után Jean Eustache elküldte az egészet a jó büdös francba. A francia filmes gesztusa olyan, mintha a Bourbonok a harmadik rend követeléseit kezdték volna hosszan sorolni, egészen addig, amíg a nép úgy nem dönt, hogy inkább visszamenne robotolni, csak hagyják már őket békén.

A mama és a kurva három és fél órájában lényegében három szereplő beszélget. Sőt, legtöbbször monológokat látunk, beszélő fejeket, direkt a kamerába nézve hosszú-hosszú perceken át. Van egy jelenet, amiben a kamera egy autó hátsó ülésén van, és a két színész az első ülésen lényegében mozdulatlanul pofázik - háttal a nézőknek. A tökéletes antifilm, gondolhatnánk, pedig dehogy. A hányással végződő film egy hatalmas fricska, éppen azoknak, akik azt gondolják, hogy egy film már önmagában attól jó, ha a szereplők mindenkinek háttal értelmetlen monológokat mondanak. Az egészben a legérdekesebb és legnagyszerűbb, hogy nem egyszerű paródiáról van szó. A film tényleg erős és élvezhető, igazi katarzissal a végén, mert az összes direkt hibájának (vagy inkább játékának) mély és összetett értelme van.

A történet egyszerű. Egy fiatal léhűtő férfi együtt él egy nővel, aki nem csak kitartja, de még félrelépéseit is elnézi neki. A férfi felszed egy szabados életű csajt, akit hazavisz, és kajánul várja, hogy mi történik majd. A végére kiderül, hogy mindkét nő normális életet, gyereket, monogám kapcsolatot akar, a férfi meg igazán nem tudja, hogy most akkor mi legyen. A jelenetek kávéházakban, két darab szobában és rövid időre az utcán játszódnak. Kamaradarab, sok hatalmas beszélő fejjel.

Nagyon sokáig nem derül ki, hogy ez a film tényleg egy buggyant elszállás-e. Aztán csak a közepén lehet megsejteni, hogy talán éppen a buggyant elszállás elleni a pamflet. Aztán a végére már az is érződik, hogy több mint pamflet, leginkább egy rafinált műremek, ami nem csak egy korszakot, de az emberi természet esendőségét is firtatja.

Egy jelenet A mama és a kurvá-ból

A férfi nagyon trendin öltözik, sálat hord a nyakában, és még a kávézó rejtett zugában is napszemüvegben olvas. A haverjával azon gyönyörködnek, hogy valaki tiszta zöld ruhában volt, és azt mondta, hogy "ma zöld vagyok, és mindent tagadok". Szabadnak és bátornak tűnik, a nőjének is elmondja, hogy felszedett egy lányt. Aztán kiderül, hogy az összes lazának és trendinek tűnő kelléke üres manír. Ha véletlenül komolyat kérdeznek tőle, akkor is végelláthatatlan fejtegetésekbe kezd víziókról és eszmékről, szerelemről és forradalomról, és szavainak egyre kevésbé van értelme. De a nők még a nézőnél is tovább beszopják ezt, elkerekedett szemmel hálásan hallgatják, és aztán lefekszenek vele. Még hármasban is megpróbálkoznak. Mindenki dohányozik és iszik.

Aztán kiderül, hogy a kurva is csak mama akar lenni. Kiderül, hogy a férfi gyenge, saját kényelme és a hódítás öröme kell neki, hiába tűnik lazának, elengedni senkit sem tud, és éppoly kispolgári hazudozásba és kavarásba süllyed, mint amitől látszólag irtózik. Mindig az kell neki, aki éppen hangosabban hisztizik, és ezt a nők remekül kihasználják. A csajok sem azok a nagy lazák, mint mutatják neki, akkor is a baba meg a családi tűzhely jár a szívük mélyén, ha közben részegen flörtölnek és minden éjjel új pasival hálnak. A végére már tisztára olyanok, mint egy klasszikus szerelmi háromszög, még akkor is, ha ágy helyett matracon alszanak, és csak hanglemezek vannak rajtuk kívül a szobában.

Egy jelenet A mama és a kurvá-ból

A kellékek és a nagy szavak egyre inkább infantilis menekülésnek tűnnek, ahogy a film furcsa eszközeiről is kiderül lassanként, hogy tulajdonképpen a szereplőkhöz tartoznak. Az alkotó olyanná válik, mint hősei, hogy leleplezze őket. E bátor fordulattal viszont éppen a film lesz cool, miközben az elején coolnak látszó hősei válnak a módszer által szánalmassá. Bonyolult csavar, de remekül működik.

A kultfilmek a definíció szerint csak néhány évig maradhatnak menők, addig, amíg érvényes a kor, amiről szólnak. A mama és a kurva viszont még most is otrombán görbe tükröt tart a műmájer ál-lázadók elé. Okulhatnak, csak bírják végignézni a sok pofázást.