Szeretetre vágyó Bádogember

Bár A Vasember a képregényfilmeket nézve távolról sem tökéletes, a történet néha megbicsaklik, Robert Downey Jr. mégis nagyot alakít az alkoholista szuperhős szerepében. Nem lehet panasz a látványra sem, a fémes összecsapások a Transformers óta nem kényeztették ennyire a pusztításra éhező nézőt.

Kevés szimpatikus fegyvergyártót ismerünk: az egyik Alfred Nobel, a másik minden bizonnyal Tony Stark, a Vasemberre keresztelt képregényhős alteregója. Bár sokan lelkifurdalás nélkül kiröhögik a tarkaruhás papírhéroszokat, Amerikában halálosan komolyan veszik őket. Tony Stark a Forbes magazin leggazdagabb kitalált szereplőket tömörítő listáján 6 milliárd dollárra taksált vagyonával tavaly a 10. helyet foglalta el. Érdemei elismeréseként pedig egy 2004-es történetben George W. Bush az USA védelmi miniszterévé nevezte ki.

A virtuális elismerések után végre egy filmet is szenteltek Starknak, jobban mondva annak, hogyan lesz hősünkből Vasember. A 30-as évek legendás milliárdos repülőgép tervezőjéről, Howard Hughesról mintázott karakter playboyként tengeti mindennapjait, miközben a hadiiparban kamatoztatja kreativitását. Egyik afganisztáni fegyverbemutatója során azonban terroristák ejtik foglyul, ráadásul az ütközet során egy repeszdarab fúródik a mellkasába, amely vészesen közelít a szívéhez. A tálibokra hajazó hegyi emberek arra akarják kényszeríteni Starkot, hogy építsen nekik egy tömegpusztító fegyvert, a ravasz feltaláló azonban egy páncélt kovácsol magának, amelynek motorja megóvja a szívét a repesztől.

Stark többszörös konfliktussal terhelt karaktere még a képregényhősök önmarcangoló figurái között is szokatlan. Haldokló testét gépek működtetik tovább, a hús és az acél jól mutató fúziója nélkül mindössze percekig maradna életben. Ezt tetézi, hogy a konzervatív hazafiként számon tartott Stark Afganisztánban szembesül a háborúval, innentől kezdve pedig inkább lenne harcos baloldali humanista, mint fegyvergyáros. Feloldozást keresve kezdetben az alkoholhoz menekül, majd azzal pótolja szeretethiányát, hogy arcát a Vasember-maszk mögé temeti és hősként próbálja elütni a hétköznapokat.

Bár Robert Downey Jr. nem egy hősalkat, mégis tökéletes Tony Stark megformálójaként. Nemcsak az alkoholista nőcsábász szerepében alakít nagyot, de ironikus megjegyzései szerencsésen oldják a képregényfilmek megszokott pátoszait. Miközben Downey Jr. simán hozza a dialógusokat, a technikus csapat mindent megtesz a látványért. A képregény eddigi legjobb rajzolója, Adi Granov által megálmodott Vasember-páncél zseniális, a fémes összecsapások pedig a Transformers óta nem kényeztették ennyire a pusztításra szomjazó nézőt. Stark mindenesét alakító Gwyneth Paltrow végre tényleg vonzó, a tar fejű kaporszakállú Jeff Bridges viszont főgonoszként meglepően jelentéktelen marad.

Robert Downey Jr. a Vasember című filmben

A főhős jellemábrázolásának dacára A Vasember a képregényadaptációkat nézve távolról sem tökéletes. Értethetetlen például, miért nem jönnek rá Stark fogvatartói, mire készül a feltaláló, miközben kamerával figyelik minden lépését, pár nap alatt hogyan lesz túl egy szívműtéten, és miért a legjobb barátnak kell lennie a legsátánibb gonosztevőnek. A betűk utáni slusszpoén viszont kötelező minden képregényrajongónak: bár a fordítás pocsék, kiderül, hogyan trombitálnak össze egy városokat legyalulni képes csapatot.