Darren Aronofsky: A forrás (2006)
Előzmények: A New York-i csodagyerek szemtelenül fiatalon, mindössze 29 évesen aratta első játékfilmes sikerét a zavaros, de mégis lebilincselő Pi-vel. Bátor technikai megoldásaira azonnal felfigyeltek a hollywoodi stúdiók és kínálgatták Aliennel és Batmannel (a Batman: Year One-t hajszál választotta el attól, hogy megfossza a világot Chris Nolan denevéremberétől - végül azonban túl sötétnek találták) is. Ő azonban egy rém lehangoló, de kellően hatásos drogtúrába fektette az energiáit - ez volt a Rekviem egy álomért.
Vád: A forrás-t elrettentő példaként lehetne tanítani fiatal kreativitástól kicsattanó rendezőknek: így jár, aki nagyravágyó vízióit kompromisszumok nélkül szeretné keresztülkalapálni a hollywoodi stúdiórendszeren. Műfajilag besorolhatatlan, kosztümös eposzba és sci-fibe oltott művészfilm, ami gyártási költségeinek (35 millió dollár) jó, ha egyharmadát visszahozta a mozikban.
A forrás | Rachel Weisz és Hugh Jackman |
Védelem: A "nehéz forgatás" nem kifejezés Aronofsky filmje esetén. Először Brad Pitt, majd Cate Blanchett, végül pedig az eredeti költségvetés kétharmada hagyta ott a rendezőt. Becsületére váljék, hogy ötévnyi huzavona után sem adta fel, és kevesebb pénzből, de vászonra vitte eredeti elképzelését, sőt az új főszereplőnőnek (Rachel Weisz) még gyereket is nemzett. A végeredményt távolról sem tartja kudarcnak és állítja, hogy a film DVD-n még hasznot is hozott.
Ítélet: A kezdeti fogadtatás a "szereted vagy gyűlölöd" tipikus esete volt, de a nézők értetlensége vagy még inkább távolmaradása miatt utólag inkább bukásként szokás emlékezni A forrás-ra, és nyilvánvalóvá vált, hogy Aronofskyt egyetlen stúdió sem fogja egyhamar nyolcszámjegyű költségvetésekkel megdobni. Mégis, a nálunk csak DVD-n forgalmazott film megérdemel egy esélyt: logikai kérdőjelek ugyan akadnak bőven, de a színészi alakítások és a látványvilág elismerésre méltóak.
A forrás | Hugh Jackman és Rachel Weisz |