Anger Zsolt: Nagyon jó bolondnak lenni

Anger Zsolt játssza Gigor Attila A nyomozó című filmjében az önmagába zárt Malkáv Tibor kórboncnokot, aki gyilkosként saját áldozata után nyomoz. Beszélgetésünk a mozivásznon viszonylag ritkán, színpadon szerencsére gyakrabban látható színésszel A nyomozótól indulva kanyargott színházon, politikán, fotózáson keresztül erre-arra, de minduntalan visszatért egy témához: színészként jó bolondnak lenni, viszont az őrület, ami ma Magyarországon honol, cseppet sem jó állapot.

- Ez az első igazi mozifilmfőszereped, és pont egy olyan figurát játszol, akit szinte eszköztelenül kell megformálni. Ez hogyan érintett?

- Gigor Attila nem véletlenül írta egy ilyen fura, introvertált alakról az első filmjét, tulajdonképpen a saját paródiáját írta meg ezzel a főszereplővel. Persze tudjuk, hogy minden író magáról ír, mert mi másról? Ő egy eléggé zárkózott és titokzatos ember, egy olyan dió, amit föl kell törni, és a magam módján én is az vagyok. Eléggé szkeptikusak meg bizalmatlanok vagyunk mind a ketten a világgal kapcsolatban. Természetesen teljesen különböző alakok vagyunk, de mégis van valami rokonlelkűség köztünk. Amikor Attila először meglátott, elhatározta magában, hogy én leszek a régen dédelgetett filmjének a főszereplője, és elküldte nekem a forgatókönyvet. Nagyon meglepődtem rajta, mert én ilyet még nem olvastam. Általában a forgatókönyvek borzasztóan papírízűek, főleg a dialógok, de itt erről szó se volt. A sztori fordulatai, meg a bátor, szürreális, már-már paródiába hajló jelenetek megleptek, annyira tetszett, hogy bekajált a dolog és elég sok témát adott ahhoz, hogy egy vadidegen emberrel, Attilával, elkezdjek megismerkedni.

- Említetted Gigor Attilával és magaddal kapcsolatban a bizalmatlanságot. A figura szájából viszont a film egy pontján elhangzik az, hogy ő bízik az emberekben. Ez irónia, naivitás vagy egy furcsa kettősség?

- Több helyen felbukkan a filmben ilyen apró irónia. Ezt az alakot éri valami, amit idézőjelben katarzisnak nevezhetünk, ami kimozdítja őt a holtpontról. Egyszer csak elkezd az emberek közt közlekedni. Természetesen ettől ő is elkezd változni és elkezd valamilyen módon beleilleszkedni abba a számára fura és érthetetlen környezetbe, ami ez a világ. A világ számára ez egy különös pasas, de ezt meg lehet fordítani, ez a pasas a saját világából nézve ugyanolyan szürreálisnak tartja az embereket, mint azok őt. Amikor belemegy abba, hogy elkezdi körbejárni ezt az ő számára fura világot, ami a többségnek normálisnak tűnik, akkor előjön belőle az irónia, előjön belőle egy mosoly, előjön belőle egy indulat. Fölveszi a kesztyűt.

Anger Zsolt | Fotó: Pályi Zsófia | Nézz még több képet a színészről!

- Már a rendezőtől is megkérdeztem ezt, de kíváncsi lennék a te véleményedre is arról, hogy Rezes Judit figurája mit lát Malkáv Tiborban? Számomra kicsit megfoghatatlan, hogy ez a nő miért vonzódik ehhez a pasashoz, aki annyira nem ad semmit magából.

- Én ezt meg honnan tudjam? Te nem csodálkoztál rá még soha életedben arra, hogy "ennek ez a csaja?!". Fogalmam sincs. Ha leraknám ide eléd az összes szerelmeimet, akik voltak, akkor abból a száznegyvenből százhuszonkilencet kiszórnál, hogy ezek egyáltalán hogy merültek föl. Ez egy rejtély, úgy hívják, hogy szerelem.

- Amikor Gigor Attilával elkezdtetek beszélgetni a forgatókönyvről, voltak módosítási javaslataid?

- Nagyon sok javaslatom volt, és Attila minden egyes apróságot végiggondolt és megfontolt. Nagyon lehetett benne bízni, ami ritkaság. Ha valamit úgy értékelt, hogy elfér, akkor elfogadta, de ha meg nem, akkor két mondattal el tudta magyarázni, hogy miért nem, és abban lehetett hinni. Az érződött minden szaván, hogy a fejében már le van forgatva a film.

- Akkor gondolom, fel sem merült benned, hogy elsőfilmesként bizonytalan lesz, és érezted, hogy ez menni fog.

- Igen és csodálkoztam is, mert ő nem egy hadvezér... illetve az, csak egész másfajta, mint amilyennek az ember elképzel egy hadvezért. Ő egy nagyon csendes hadvezér, akiből az agressziónak a szikrája is hiányzik. A filmesek egyébként óvodáslelkű bolondok, akik szeretik a meséket és pl. képesek hajnali négykor kucsmában toporogni a hóban az ég aljában. Én szerencsés vagyok, mert nagyon sokan megtaláltak azzal, hogy "kisjátékfilmet forgatunk, nincs pénz, de figyelj, gyere már el, jó lesz, megígérjük", és ezekre én általában azt mondom, hogy oké, mert nagyon jó bolondnak lenni, akárcsak egy napra is. Meg mondhatnék még ilyen marhaságokat, hogy jó, amikor az ember kint van a szabad levegőn.

- Ha már a konkrétumoknál tartunk: a forgatással járó alváshiányt hogy lehet bírni?

- Én amúgy sem alszom sokat, négy-öt óra alvással élek. Ráadásul nekem az a problémám, hogy az éjszaka a legtermékenyebb időszakom, nyilván a színház miatt. Ha az ember héttől tízig anyagyilkost vagy hősszerelmest játszik, nem olyan könnyű negyed tizenegykor ágyba bújni. Néha eszembe jut, hogy úristen, az az életem, hogy egész nap bent vagyok egy ablaktalan helyiségben, ahol hatszázan szívják el előlem a levegőt és nem látom a napot és húsz éve fogalmam sincs, hogy milyen nap van.

Anger Zsolt és Rezes Judit A nyomozó forgatásán | Fotó: Andrasev Nadja

- Ez néha frusztrál is?

- Egyáltalán nem, röhögök. Nem frusztrál engem semmi, ez olyan hülye világ. Olyan, mint Disneyland, nézd meg. Egyik nap agyonverik egymást, másik nap biciklit lobogtatnak a fejük fölött, harmadnap meg csattogós lepkét meg törökmézet árulnak ugyanott. Utána megint agyonverik egymást. Mit csináljak? Röhögök. Ha frusztrálna, már régen kényszerzubbonyban lennék és locsolnák belém az altatószert.

- Ebben az évadban megrendezed a Bárka Színházban Lars von Trier Dogville-jének színpadi változatát. Könnyű párhuzamot találni az őrült világ közt, amit most leírtál és a film világa közt. Téged mi fogott meg benne?

- Az, hogy van egy hülye közösség, akik azt gondolják magukról, hogy valami összetartja őket, de semmi más nem tartja őket össze, mint az önzőség, az aljasság meg a gyávaság. Amibe megérkezik egy Hófehérkeszerű őrangyal, egy házi tündér, akinek ezek feneketlen önzőségükben meg elégedetlenségükben lezabálják a csontjáról a húst. Lars von Trier megcsinált egy ilyen sztorit, de megadta azt a menedéket, hogy száz évvel ezelőtt játszódik, a világ másik végén. Én ezt nem akarom megadni, itt és most fog játszódni.

- Ezen kívül is változtattál a sztorin?

- Nagyon belenyúltam magam is és nagyon bele fogok még nyúlni a színészekkel. Annak a játéknak, amit kitaláltam, elég komoly oszlopa lesz az, hogy mi jön ki a színészekből. Nagyon sok improvizatív dolog lesz benne és nagyon szabadon fogjuk kezelni a történetet és az alakokat is, akik megjelennek benne. Hagyni fogom, hogy szabadon kanyarodjon a történet, igazából engem csak az az alapprobléma érdekel, hogy milyen az, amikor egy közösségbe belejön egy idegen és hogyan őrölik fel egymást. Ez egy örökérvényű szituáció, amiről persze nekem is nagyon sok elképzelésem van, de a színház egy csapatjáték, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a színészek mit gondolnak róla. Én nem szobrász vagyok vagy gyurmaanimátor, én csak az egyik alkotója leszek ennek a színdarabnak, de huszonvalahányan fogjuk létrehozni. A másik, hogy a Bárkán én még soha nem dolgoztam, bár ismerem a színészeket, úgyhogy tulajdonképpen én is, mint egy Grace Margaret Mulligan jövevény leszek és bele fogok kerülni ebbe a Bárka-Dogville faluba, és ez is nyilván valamilyen módon bele fog szivárogni a darabba.

Anger Zsolt | Fotó: Pályi Zsófia | Nézz még több képet a színészről!

- Az egyik szerepet A nyomozó-ban is felbukkanó Blaskó Péterre osztottad, akinek nyílt levelet írtál annak kapcsán, hogy Gyurcsány Ferenccel szembeni tiltakozásaként nem volt hajlandó átvenni a Kossuth-díjat. Jó volt látni a nevét a stáblistán.

- Mi nagyon szerettünk egymással dolgozni és nagyon nagy színésznek tartom őt, olyannak, amilyennek el tudom képzelni azt a bizonyos Nagy Embert, amit ráosztottam. Itt meg kell említenem Seress Zoltánt (aki szintén játszik majd a Dogville-ben - a szerk.), mert ő vetette fel, hogy mi lenne, ha Blaskó játszaná a szerepet, és én csodálatos ötletnek tartottam. Szerintem a színház komolyabb hatalom, mint a lóvé, meg a politika, meg a piros, narancssárga, kék, meg mit tudom én milyen színű paprikajancsik. Igazából az lenne a legtermészetesebb, ha nem is tudnánk a miniszterek nevét, szerintem csak olyan országokban tudják az emberek elsorolni az összes kormánytagot, ahol valami szarul működik. Ennek az országnak most marha rossz a feng shuija. Kéne keríteni egy ügyes kovácsot, aki fogja és kikalapálja egyenesre azt a keresztet a koronán végre.

- Amikor filmben szerepelsz, nem érzed komoly megkötésnek a forgatás sokkal hierarchikusabb rendszerét annál a színházi csapatjátéknál, amit említettél?

- A színház is hierarchikus, ott is a rendezőnek kell a hierarchia csúcsán állni, mert az övé a felelősség. Egy színházi rendezésnél nagyon sok mindenre kell egyszerre szemed legyen, érezni kell, hogy neki most fáj a feje, őt meg elhagyta a csaja, ez meg kevesli a szerepét. Emellett nem hétköznapi mennyiségű pénzt kell kezelni, tehát anyagi felelősséged is van, és van még egy olyan oldala is, hogy a színháznak megvan a maga története, patinája, úgyhogy nem lehet akármit csak úgy odakenni. De nyilván ugyanígy egy filmrendezőnél is megvan ugyanez. A nyomozó-ra visszatérve: Attila olyan módon tudott ennek a bizonyos hierarchiának a csúcsán állni, és összetartani bennünket, hogy bizalommal és kíváncsisággal volt irántunk. Nem az a lényeg, hogy mekkora a mozgástered, hanem, hogy az adott határokon belül mennyire szabadon mozoghatsz.