Gengszterekből lesznek a pocsék szakácsok

A Gengszterek fogadója egy akcióvígjátéknak titulált Anders Thomas Jensen-film, amelynek - valljuk be - sem egyik, sem másik műfajhoz nincs igazán köze. Pedig lövöldöznek benne emberre, és felajzott harci vágyból erdei mókusra is, de vígjátéki elemekből sincs hiány. A film mégis több, mint ez az egyszerű műfaji meghatározás. Az érzékeny és hihetetlen humorú dán rendező első filmje 2000-ből végre eljutott a hazai mozikba is, a későbbi alkotások (Zöld hentesek, Ádám almái) itthoni sikereinek alapján biztosan nem véletlenül.Négy piti bűnöző egy nagy fogás után a rivális profi banda elől Dániából délre menekül. Útközben viszont egy lőtt seb miatt kénytelenek átmenetileg megszállni egy erdőszéli, elhagyott, romos fogadóban. Átmenetileg. Ahogy Jensen másik két filmjében, a történet itt is valós és hihető, mégis tele van lehetetlen helyzetekkel, morbidsággal, különös karakterekkel és nagyon szórakoztató abszurd humorral. Soren Pilkmark és Mads Mikkelsen a Gengszterek fogadójá-banA rendező-forgatókönyvíró, akinek minden ötödik dán filmhez köze van, ismét állandó színészeivel dolgozik, akik minden manír nélkül nyújtanak az adott szerepnek megfelelő briliáns alakításokat. Arne, az elborult fejű vad (Mads Mikkelsen), Stefan, a gyámoltalan amatőr (Nikolaj Lee Kaas), Peter, a kokainista öltönyös (Ulrich Thomsen) és vezetőjük Torkild, aki elsőként kap ihletet és tervez kiszállni a gengszter-mókuskerékből (Soren Pilkmark). Ha elképzeljük e négy figurát egy fedél alatt összeeresztve, már körvonalazódhat, mit várhatunk a filmtől. A szereplők közül kiemelkedik Ulrich Thomsen, az Ádám almái címszereplője, aki 2006-ban szinte minden fesztiválon bezsebelte a legjobb alakításért járó díjat, és itt is kiválóan hozza a zárkózott, piperkőc, drogfüggő ideges alakot. A másik kedvenc, Mads Mikkelsen sem hazudtolja meg magát: a Zöld hetesek különös frizurájú Svenje vagy a pókeres Le Chiffre a Casino Royal-ból most is megdöbbentően jól játssza a nem egészen épelméjű figurát.Mads Mikkelsen, Ulrich Thomsen és Nikolaj Lee Kaas a filmbenAz emelkedettség és bizarrság párosításával úgy játszik a rendező, hogy a néző a szokatlan téma ellenére is végig együtt hullámzik a történettel. Jensen szereplői a példázatoknak beillő történetek során mindig komoly átalakuláson mennek keresztül. Itt a vadságból a szelídségbe, az érzelmek hiányából vagy elfojtásából a megértésbe, a küzdésből a megnyugvásba vezet az út. A bűnözők a zsákmányból felújítják a fogadót, és lassan, de biztosan mindannyian megtalálják magukat ebben az új léthelyzetben - bár a főzéssel azért akadnak gondok. Mindeközben olyan dolgokkal szembesülnek, mint az összetartozás, barátság, egymásra utaltság, gyermekkori traumák - ám minden patetikusság és erőltetettség nélkül, az érzelmesség és a könnyeden egyszerű dán humor megfelelő arányban való adagolásával, további lövöldözések, érzelmi túlcsordulások és rettenetes menük közepette.