Cannes: Angelina, az anyaoroszlán

Épp ebben a pillanatban tárgyalja mellettem pár fotós, hogy mennyire imádják Angelina Jolie-t, mert mindig nagylelkűen bánik a kattingatókkal, körbenéz, minden irányba mosolyog. Időközben Hollywood királynője be is vonult, és a sajtószoba előtti placc percekre ismét dzsungellé változott. Tegnap pedig egy kis bevásárló utcán voltam tanúja annak, hogy a Pitt-Jolie család hogyan állítja meg gyerekhadseregestől a forgalmat - rutinosan és profin kezelik a nyilvánosságot. Ez a profizmus egyre jellemzőbb Jolie karrierjére is: minden Hatalmas szív-re jut egy Beowulf, minden Kung Fu Pandá-ra egy Changeling - Clint Eastwood imént bemutatott versenyfilmje.Angelina Jolie a Changeling című filmbenLassan slágertémának kiálthatjuk ki az idei fesztiválon az anyaságot (és természetesen Ben Affleck Hideg nyomonja is be fog ugrani, egyrészt, mert az alapjául szolgáló regényt ugyanaz írta, mint Eastwood Titokzatos folyó-ját, másrészt pedig a Changeling-ben is feltűnik Amy Ryan) hiszen a kétszeres Arany Pálma-díjas Dardenne testvérek is ezt a témát dolgozták fel sokadik realista drámájuk (La Silence de Lorna) nagyobb részében, az argentin versenyfilmben (Leonera) pedig egyenesen "a latin Angelina Jolie-nak" kiáltottuk ki a gyermekéért rácsok mögül küzdő anyatigrist. Most azonban itt az igazi, ráadásul a szinte sosem hibázó Eastwood kamerája előtt! Hibát ezúttal sem érdemes keresgélni a 78 éves színész-rendező magabiztos drámájában, de mégse csodálkozzon senki, ha ez a kikalkulált, kiszámítható és kockázatkerülő film végül hidegen hagyja.Clint Eastwood és Angelina Jolie a Changeling sajtótájékoztatója előttAz egyedülálló anya, Christine Collins (Jolie) kisfiát elrabolják a 20-as évek Los Angelesében, pár hónap múlva pedig egy másik gyereket kap vissza a pozitív sajtóra utazó rendőrségtől. Jóval a DNS vizsgálatok kora előtt a korrupt igazságszolgáltatás nevetséges módszerekkel próbálja bizonyítani igazát, az intelligens és szívós anya azonban nem hagyja magát és egy pap (John Malkovich még pozitív szerepben is képregény-gonosznak tűnik) segítségével száll szembe a rendszerrel. A hosszú játékidő során számtalanszor támadhat déja-vu érzésünk, hiszen a film sorra pipálja ki az utóbbi húsz év Oscar-varázsszavait, és amikor Jolie-t elektrosokkal kívánják az ideggyógyintézetben jobb belátásra bírni, már magunk előtt láthatjuk diadalmas köszönőbeszédét 2009. februárjában, második Oscarja átvételekor. A film utolsó negyedében még mindig izgatottan várjuk, hogy Eastwood milyen dramaturgiai trükkel fogja a Millió dolláros bébi és a Titokzatos folyó emelni a filmet, de a csoda elmarad; a Changeling nem más, mint egy professzionálisan elkészített, látványos és részleteiben is gondos biztonsági játék.