Cannes: Megnyomorított gyerekek vitték az Arany Pálmát

A 62. cannes-i filmfesztivál zsűrielnökének, Isabelle Huppert színésznőnek nem voltak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy annak a rendezőnek adja az Arany Pálmát, akinek saját legjelentősebb szerepét köszönheti: A zongoratanárnőt is jegyző Michael Haneke új filmje, a Das Weisse Band kapta a fesztivál legfőbb elismerését. A zsűri nagydíját az Un Prophete című börtöndráma nyerte, és díjazták még Tarantino és Von Tier színészét is. Az alábbiakban beszámolunk a nyertesekről, valamint saját kedvenceinkről is.

A vasárnap esti zárógálával véget ért a 62. cannes-i filmfesztivál. A zsűri elnöke, Isabelle Huppert színésznő az Arany Pálmát annak a rendezőnek adta át, akinek saját legjelentősebb szerepét köszönheti: A zongoratanárnő-t is jegyző Michael Hanekének, Das Weisse Band (A fehér szalag) című új filmjéért. Az első világháború hajnalán játszódó fekete-fehér dráma az emberi gonoszság mélységeibe ás le egy olyan falu történetén keresztül, amelyben sorjában szörnyűségek történnek a gyerekekkel. Haneke régi motoros Cannes-ban, és számos díjat hazavitt már a fesztiválról az évek során, de ez az első alkalom, hogy a legrangosabb elismerést is megkapta.

Haneke díjazása nem jelentett különösebb meglepetést, ahogy a zsűri nagydíjasa sem: Jacques Audiard Un Prophete című kemény börtöndrámája nyert, amelyet a szakmabeliek már a fesztivál derekán fő díjesélyesnek tartottak. A számat figyeld és a Halálos szívdobbanás alkotójának filmje egy tizenéves arab fiúról szól, akit lecsuknak, és a börtönben korzikai gengszterekkel kerül kapcsolatba. A zsűri a 86 éves legendás rendezőnek, Alain Resnais-nek különdíjat ítélt meg Les herbes folles című új alkotásáért. Habár a díj tekinthető volna puszta tisztelgésnek is egy nagyformátumú rendező előtt, Resnais meglepően friss és igaz munkája mindenképpen megérdemelte az elismerést.

A legjobb női alakítás díját a nagyon megilletődött Charlotte Gainsbourg vette át a Lars von Trier Antichrist-jában megformált figurájáért. Határozottan állíthatjuk: megdolgozott érte. A legjobb férfi alakítás díját (szintén a Filmklub ítéletével egybecsengő módon) Christoph Waltz kapta Quentin Tarantino Inglourious Basterds-ének főgonoszáért.

A legjobb rendező a Fülöp-szigeteki Brillante Mendoza lett Kinatay című idegpróbáló drámájával, a legjobb forgatókönyvíró Feng Mei, aki Lou Ye Spring Fever című filmjét írta. A zsűri díját megosztva kapta két gyökeresen eltérő alkotás: Andrea Arnold Fish Tank című realista családi drámája és Park Chan-wook vérszívó papot felvonultató Bak-jwi című szerelmes horrorfilmje. A legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díjat az Un Certain Regard-szekcióban vetített Samson and Delilah rendezőjének, Warwick Thorntonnak adták.

* * *

A Filmklub tagjainak értékelése az idei fesztiválról:

Legjobb film

Bujdosó Bori: Nehéz választani, mert sok jó, de nulla igazán emlékezetes filmélményem volt az idei fesztiválon. A legmélyebb benyomást viszont kétségkívül a Lars von Trier "szellemi és fizikai képességei felének bevetésével készült" (idézet a rendezőtől) Antikrisztus tette rám. Von Trier jó pár maradandó képpel szolgál: a fekete-fehérben fényképezett ironikus-rémisztő-szépséges prológus önálló kisfilmként is megállná a helyét, a házaspár film végi összeomlása pedig három olyan brutális elemet is felvonultat, amit még sosem láttam vásznon.

Antikrisztus | Charlotte Gainsbourg

Onozó Róbert: A maga műfajában két tökéletes filmet láttam csak Cannes-ban; az egyik a Mesék az aranykorból című román omnibuszfilm volt, a másik pedig nagy meglepetésemre a versenyen kívül bemutatott hollywoodi horror, a Pokolba taszítva (Sam Raimi). A versenyszekcióban öt kedvenc rendezőmnek (Almodóvar, Von Trier, Ang Lee, Tarantino, Haneke) is volt újdonsága, de közülük csak az Antikrisztus tett rám igazán maradandó benyomást - minden tökéletlensége ellenére is.

Mesék az aranykorból | Vlad Ivanov

Varga Ferenc: Alain Resnais, a 86 éves éves mozilegenda Les herbes folles című új alkotására már az ötödik percben úgy ráhangolódtam, hogy csak vigyorogtam ott, mint a vadalma, de amikor a film háromnegyedénél André Dussollier benyúlt a kocsiablakon és kikapcsolta Emmanuelle Devos biztonsági övét, akkor tanúja lehettem annak, amint egy nagyon jó film hirtelen átvált zseniálisba.

+ + +

Legjobb színész

Bujdosó Bori: A Becstelen brigantyk-ban Tarantino a brigantycsapat tagjait szinte csak statisztaként szerepelteti, és még Brad Pitt sem kap annyi lehetőséget a csillogásra, mint a film főgonoszát, Hans Landa ezredest megformáló Christoph Waltz. Landa ámulatra méltóan okos, csábító kígyó, aki négy nyelven nyűgözi és körözi le ellenfeleit. Waltz alakítása olyan átható, hogy sokan máris Oscar-jelölést kiáltanak.

Becstelen brigantyk | Christoph Waltz

Onozó Róbert: Nagyon idegesítő, amikor az ember elalszik egy reggeli sajtóvetítést, és utána egész fesztivál alatt azt hallja, hogy természetesen az volt az egész mezőny legjobb filmje. Pontosan ez történt velem az Un Prophete esetében, és csak ma, a díjkiosztó előtt pár órával tudtam pótolni a lemaradást. A komor börtöndráma valóban zseniális volt, de hogy ne kelljen átírni a fél cikket, itt, a legjobb férfialakítások között méltatom a filmet, illetve az újonc Tahar Rahim intenzív alakítását.

Go Get Some Rosemary | Ronald Bronstein

Varga Ferenc: Ronald Bronstein hipnotikus volt a világ legfelelőtlenebb apukájaként a Cassavetes-i hagyományokat ápoló Go Get Some Rosemary című filmben. Amikor egy este váratlanul behívják melózni az ürgét, inkább bealtatózza a gyerekeit, mintsem hogy reggel az üres lakásban kelljen felébredniük, viszont elvéti a dózist és a kölkök napokra félkómába esnek.

+ + +

Legjobb színésznő

Bujdosó Bori: A Fish Tank főhősnőjét alakító Katie Jarvist egy vonatállomáson találták Andrea Arnoldék. A tizenhét éves, amatőr lány teljes átéléssel hozza az érzékeny, lázadó kamaszt, aki hol durcás kislány, hol veszélyesen szexi nő. Minden pillanatban izgalmas.

Fish Tank | Katie Jarvis

Onozó Róbert: A versenyprogramból Charlotte Gainsbourgot (Antikrisztus) és Giovanna Mezzogiornót (Vincere) emelném ki, de a legeslegjobb mégis az Un Certain Regard szekcióban bemutatott Precious sátáni anyukája, Mo'nique volt. Kiráz a hideg, ha rágondolok.

Precious | Mo'nique

Varga Ferenc:Antikrisztusdonaldkacsa

+ + +

Legjobb filmpillanat

Bujdosó Bori: A japán Kuki Ningyo (Guminő) egy guminőről szól, aki életre kel, és napközben titokban egy videotékában dolgozik. Pakolás közben egy nap megszúrja magát, és testéből elkezd elillanni a levegő. Jól rendezett, kedvesen abszurd jelenet, amikor kollégája pillanatnyi meghökkenés után a segítségére siet: felfújja és leragasztja celluxszal.

Kuki Ningyo

Onozó Róbert: Számítottunk rá, hogy a két évvel ezelőtti tarolás után idén lehet a románok második eljövetele. Így is lett; a 4 hónap, 3 hét, 2 nap rendezőjének (Cristian Mungiu) a Ceausescu-éráról írt maróan komikus kisfilmjei (Mesék az aranykorból) bővelkednek a szenzációsan vicces momentumokban, amelyek alapján egy rakás hasonló történet jutott eszünkbe a magyar rendszerváltás előttről, és elnosztalgiáztunk a kishatárátlépőkről meg a szabadkai lemezboltokról. Ezt a filmet már rég meg kellett volna csinálni Magyarországon is. A másik román film (ami el is nyerte az Un Certain Regard zsűrijének díját), a Politist, adjektiv is tartogatott felejthetetlen pillanatot: egy másfél órás, szinte eseménytelen nyomozás a végén egy nagy beszélgetésbe torkollott jogról, erkölcsről és a rendőrökről - zseniális volt.

Los abrazos rotos | Penélope Cruz

Varga Ferenc: Mindig kellemes érzés, amikor valami olyat látok a mozivásznon, ami az életben is gyakran megesik velem, de ennek ellenére mégis ritkán jelenik meg filmben. A Polytechnique című kanadai filmben két ilyen dolog is feldolgozásra került: az ablakban cigizés és az irodai vécében sírás. Imádtam még Penélope Cruz némafilmbe illő arcjátékát a Los abrazos rotos azon jelenetében, amikor azt hiszi, hogy az idős szeretője meghalt álmában, valamint azt is, ahogy a Becstelen brigantyk-ban Christoph Waltz mutatóujja egy szép ívet írt le a levegőben mielőtt a combjára érkezik.

+ + +

Legjobb fesztiválpillanat

Bujdosó Bori: A Taking Woodstock sajtótájékoztatóján feltettem egy kérdést a film főszerepét játszó Demetri Martinnak. Miután válaszolt, Ang Lee ragadta magához a szót, és arról beszélt, hogy milyen nagy felfedezés volt számára Demetri. Közben olyan kedvesen és jó szándékúan nézett rám, hogy elolvadtam.

Demetri Martinnak is kedves és jó szándékú feje volt a sajtótájékoztatón

Onozó Róbert: Az idei fesztiválon kevesebb volt a buli és több a sorban állás, így a legemlékezetesebb az Antikrisztus főszereplőivel készített interjú marad, hiszen napokig lefoglalta a gondolataimat. Az első vetítésre nem jutottam be, a másodikra mindent bevetve bedurakodtam, a film iszonyatos hatással volt rám, az interjú helyszínéül szolgáló távoli luxushotelt alig találtam meg, de Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe viszont lehengerlőek voltak; mindent elmondtak, amit tudni szerettem volna, sőt, még többet is.

Anna Karina két ismeretlen férfi társaságában a palota teraszán

Varga Ferenc: Majdnem elvitt a szívroham, amikor a Ne te retourne pas sajtótájékoztatóján tettem fel a kérdésemet és egyszerre figyelt rám Sophie Marceau és Monica Bellucci. Eléggé lesokkolt az a pillanat is, amikor nyugisan cigizgettem a palota teraszán és hirtelen előttem termett Anna Karina, mert csak arra tudtam gondolni, hogy már 15 évvel idősebb vagyok, mint az apám volt akkor, amikor kijött a Bolond Pierrot.

+ + +

Legnagyobb csalódás

Bujdosó Bori: Hogy idén egy olyan filmet sem láttam, ami annyira felkavart volna, hogy öt csillagot adjak rá.

I Love You, Phillip Morris | Ewan McGregor és Jim Carrey

Onozó Róbert: Említhetném az idióta, komédia létére humortalan I Love You, Phillip Morris-t, de szerencsére már el is felejtettem azt az élményt. Nem tudtam viszont még feldolgozni, hogy az Un Certain Regard szekciót az a görög debilfilm nyerte, aminek az első vetítéséről távoztam is. A díjkiosztó után (pedig két remek film is kapott díjat: a Politist, adjektiv és a No one knows about Persian Cats) balszerencsémre újra levetítették a rémséges Dogtooth-t, ami olyan, mintha az Idióták-at összegyúrták volna a Kánikulá-val és megrendeztették volna egy családi erőszak áldozatával.

Brad Pitt és Quentin Tarantino a cannes-i sajtótájékoztató előtt

Varga Ferenc: Már korábban dühöngtem azzal kapcsolatban, hogy mennyire szörnyű volt az I Love You, Phillip Morris, amelyben a meleg szerelmespárt játszó Jim Carrey és Ewan McGregor verseng azon, hogy ki tud bénábban színészkedni (McGregor nyer). A legjobban viszont azon szomorodtam el, hogy nem jutottunk be a Becstelen brigantyk sajtótájékoztatójára, pedig zseniális kérdést találtam ki Tarantinónak, amivel biztosan sarokba szorítom a fickót (na persze!).

- - - - -

Az [origo] filmklub stábjának értékelése a versenyben és az egyéb szekciókban szereplő filmekről: (*: rettenetes - *****: kihagyhatatlan, X: nem látta)

	Bujdosó Bori	Mesterházy Lili	Onozó Róbert	Varga Ferenc
Versenyfilmek
A l'origine	X	*****	X	X
Antikrisztus	****	X	****	****
Bakjwi (Thirst)	**	*****	**	****
Becstelen brigantyk	****	****	****	****
Bright Star	***	*	**	***
Das weisse Band	****	X	***	****
Faces	X	X	**	X
Fish Tank	****	*****	****	****
Kinatay	*	X	****	***
Les herbes folles	****	X	***	*****
Los abrazos rotos	****	X	****	****
Map of the Sounds of Tokyo	X	X	**	X
Soudain le vide	X	*	X	X
Taking Woodstock	****	***	***	***
The Time that Remains	*	X	X	X
Un prophete	X	*****	****	X
Vengeance	X	X	**	X
Vincere	**	X	****	X
Versenyen kívül
Agora	***	****	****	***
Coco Chanel & Igor Stravinsky	X	X	****	X
Drag me to Hell	X	X	****	X
Ne te retourne pas	***	*	**	**
The Imaginarium of Doctor Parnassus	X	****	***	X
Un Certain Regard
A Deriva	X	X	***	X
Eyes Wide Open	X	**	***	X
Kuki Ningyo (Air Doll)	***	X	X	***
Kynodontas (Dogtooth)	X	X	*	X
Los Viajes Del Viento	X	****	X	X
Mesék az aranykorból	****	X	*****	****
Mother	****	***	X	X
Nobody Knows About The Persian Cats	X	X	****	X
Politist, Adjectiv	X	X	****	X
Precious	X	X	****	***
Quinzaine des Réalisateurs
Go Get Some Rosemary	X	X	X	****
I Love You Phillip Morris	***	X	*	*
La Terre de la folie	X	X	X	***
Like You Know It All	***	X	X	****
Ne change rien	X	X	X	***
Polytechnique	****	X	X	***
Tetro	X	***	***	X
La Semaine de la Critique
Lost Persons Area	*	X	X	X
Cannes Classics
A Brighter Summer Day	X	X	X	***