Szinte csoda, hogy David Carradine most dolgozik először Tarantinóval, karaktere annyira illik a rendező világába. Most azonban, hogy végre egymásra találtak, Carradine élete új fordulatot vett. "1996-ban találkoztam először Quentinnel, közvetlenül a Ponyvaregény sikere után. Tulajdonképpen én kutattam fel őt. Találkoztam ugyanis egy parafenomén nővel, és neki azt súgta valami, hogy hamarosan együtt fogok dolgozni Quentinnel. Ezért mikor mindketten hivatalosak voltunk a torontói filmfesztiválra, felhívtam a szállodájában. Átjött az én szállodámba, és láttam rajta, hogy nagyon izgatott, úgy viselkedett, mint egy rajongó.
Később Spanyolországból tértem épp haza, amikor három üzenetet találtam tőle a rögzítőmön. A menedzserem és az ügynököm is azt mondta, hogy nekem szán egy szerepet az új filmjében, amit Warren Beattyvel kezdett próbálni. Elmentem tehát vacsorázni Quentinnel, és kiderült, hogy a Kill Bill nem Warren Beatty új filmje, hanem az enyém. Állítólag eredetileg is nekem írta, és akkor is folyton rám gondolt, amikor megkötötte a szerződést Beattyvel."
Carradine hozzáteszi: találkozásukkal minden megváltozott. Mikor hazatért Torontóból, leszokott az alkoholról, amelynek akkor már évek óta rabja volt. Visszatért Hollywoodba, ahol már évek óta nem dolgozott, és fokozatosan visszailleszkedett a filmiparba. Előbb csak kisebb, majd egyre nagyobb szerepeket kapott. A magánélete is átalakult: előbb elvált, majd újranősült, és most egy fiatal lánnyal, Annie-vel, valamint négy gyermekével és három kutyájával él Los Angeles-i házában. Hosszú út vezetett azonban idáig.
David Carradine beleszületett a filmezésbe: 1936-ban jött a világra Hollywoodban. Édesapja, John Carradine ismert epizódszínész volt, aki élete során több mint 500 filmben játszott. A San Franciscóban töltött egyetemi évek alatt még a zenélés és a zeneszerzés foglalkoztatta, egy alkalommal azonban, mikor az iskola színtársulata zenét rendelt tőle egy előadáshoz, felfedezte a szereplés iránti vágyat magában.
Két évet szolgált a háborúban, ahonnan New Yorkba tért vissza: itt lett színházi színész. A '60-as években vándorolt át a nyugati partra, és kezdett el hollywoodi filmekben játszani, kezdetben kevesebb sikerrel. Az igazi áttörést az 1972-es év hozta meg: ekkor forgatta Martin Scorsese-vel a Boxcar Mertha című filmet, amelyben barátnőjével, Barbara Hersheyvel szerepelt. Akkor úgy tűnt, nem egyszeri együttműködés lesz ez közöttük. Carradine ráérzett, hogy Scorseset mélyen izgatja Jézus Krisztus személyisége, ezért kezébe adta a Krisztus utolsó megkísértése című könyvet.
Scorsese-t mélyen megindította Nikosz Kazantzakisz regénye, és azonnal eldöntötte, hogy filmet forgat belőle. Úgy tervezte, Carradine alakítja majd a címszerepet, Barbara Hershey pedig Mária Magdolnát. Mire azonban a regényből forgatókönyv lett, és a stáb is összeállt, több mint egy évtized telt el, és Carradine már kiöregedett a szerepből.
David Carradine Michael Jai White-tal küzd meg a Kill Bill második felében |
Az 1972-es év azonban még egy nagy sikert eredményezett: ekkor indult útjára a Kung Fu című sorozat, melynek főhősét Carradine alakította. A produkció szinte kultikus népszerűségre tett szert, és ezzel együtt Carradine is sztár lett. Ennek okán egy idő után úgy érezte, inkább játékfilmekben szeretné kamatoztatni tehetségét, és abbahagyta a sorozatot. A Kung Fu-ból 1986-ban forgattak játékfilmet, majd 1992-ben tértek vele vissza a képernyőre, az eltelt években pedig Carradine számtalan alkotásban szerepelt. Ezek közül kiemelkedik Ingmar Bergman műve, a Kígyótojás, amelyben Liv Ullman mellett alakított főszerepet. Később azonban már szinte mindent elvállalt:
"Volt egy szakasza a pályámnak, amikor 19 mozit forgattam 18 hónap alatt. OK, ezek másod-, harmadrangú akciófilmek voltak, hogy is lehettek volna jók? Ha az ember válogatás nélkül mond igent mindenre, óhatatlanul romlik a teljesítménye. Volt egy kis adósságom, azt kellett visszafizetnem, és meg akartam csinálni a saját filmem - ehhez is pénz kellett. Igen, részt vettem pár silány munkában, de a magam szerepét akkor is igyekeztem elmélyíteni."
A színjátszás mellett a rendezésbe is belekóstolt: 1981-ben készítette az Americana című filmet, majd a Mata Hari-t - amelyben lánya, Calista játszotta főszerepet, és még mindig nem fejezte be -, végül pedig a You and Me című alkotást. A zenéléssel sem hagyott fel: több mint 60 dalt rögzített, és különböző filmekben énekelt.
Karrierje azonban már évek óta mélyponton volt, mikor Tarantino felkérte őt. "Miután Tarantinóval megkötöttük az üzletet, hirtelen megrohamoztak az emberek. A nagy semmiből bukkantak fel, és tudni akarták az elérhetőségem. Ügynökök kerestek meg, akik felajánlották szolgálataikat, és a többi maszlag." És bár csak most kerül mozikba a kész alkotás, máris újabb ajánlatokat hozott Carradine-nak: ha minden igaz, 2004-ben a Kill Bill második részén kívül további három produkcióban láthatják majd a nézők.
A Kill Bill premierje után pedig még nagyobb érdeklődés várható. Mert ahogy Carradine fogalmaz: "El sem tudom képzelni, hogy valakit ne érdekeljen a Kill Bill. Minden csaj látni akarja majd, mert lányok verekednek benne, és minden csávó látni akarja, mert lányok verekednek benne. És lesz egy rakás ember, aki azért akarja megnézni, mert én verekszem benne. Nem is értem, miért hagyná ki bárki is!"